Az volt a bűnük, hogy magyarok

A Felvidékről kitelepítetteknek az volt az egyetlen nagy bűnük, hogy magyarok voltak, és nem tagadták meg önmagukat – jelentette ki Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke a felvidéki Dunaszerdahelyen, ahol beszédet mondott a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen kedden.

A Pázmaneum Polgári Társulás által szervezett rendezvényen a Rákóczi Szövetség elnöke felidézte: 1947. április 12-én indult el az akkori Csehszlovákiából Magyarországra az első szerelvény a Felvidékről kitelepítettekkel, azokkal a fiatalokkal és idősekkel, akik ártatlanul számkivetettekké váltak saját szülőföldjükön.

„Azokra emlékezünk, akiknek egy nagy bűnük volt, hogy magyarok voltak, és többségük a közösség meghatározóbb alakjának számított (…) az volt a bűnük, hogy nem tagadták meg önmagukat” – hangsúlyozta Csáky Csongor. Rámutatott: a kitelepítések megkezdése után alig maradt olyan magyar család az akkori Csehszlovákiában, amely ne lett volna érintve, aki ne veszítette volna el valakijét. Hozzáfűzte: alig tért magához a második világháború nagy világégése után egy-egy közösség, azoknak, akik magyarul beszéltek és imádkoztak, mindjárt érezniük kellett, hogy nemkívánatos személyek az új csehszlovák államban, idegenek, jogfosztott páriák lettek.

A Rákóczi Szövetség elnöke az 1945-ös kassai kormányprogram részét alkotó beneši dekrétumokról szólva rámutatott: azok megpecsételték a magyarok és a németek sorsát az újonnan létrejövő Csehszlovákiában, és a magyarok osztályrészéül kollektíven a jogfosztottságot, a hontalanságot és a kiszolgáltatottságot juttatták. Kijelentette: „Az akkor kitelepítettek közül ma már csak azok vannak velünk, akik gyermekként élték meg a kitelepítést, ők azok akik soha nem kaptak még csak jelképes jóvátételt sem, azok, akiktől nem kértek bocsánatot”.

Leszögezte: emlékezni és emlékeztetni kötelesség, mert a közösség emlékezete meghatározza a jövőt, és tartozunk a kitelepített magyaroknak emlékük megőrzésével”.

„Emlékük áldozata segítsen megőriznünk önbecsülésünket és közösségünk erejébe vetett hitünket” – zárta beszédét Csáky Csongor.