1956 forradalma az egész magyar nemzet forradalma volt – mondta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szombaton Budapesten.
Az államtitkár a Bem téren, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 66. évfordulóján tartott megemlékezésen úgy fogalmazott: reménység gyúlt a szívekben, hogy Magyarország újra független, semleges és a nemzet érdekeit követő, valóban magyar ország lehet, amely visszanyeri nemcsak nemzeti jelképeit, hanem önbecsülését is.
„Mi is azért jövünk össze évről-évre, hogy 1956 reménysége buzdítást adjon a mindennapi küzdelmeinkhez" – fűzte hozzá.
Potápi Árpád János felidézte a fiatalok szerepvállalását a forradalom kirobbantásában, majd kiemelte: 1956 nemcsak a magyarok ügye volt.
Egész Európában, főleg Közép-Európában mindenki feszült figyelemmel követte, hogy mi történik nálunk. Természetesen voltak – a kommunisták – akik a hatalmukat féltették, de mások saját szabadságukat remélték a magyarok győzelmétől, mondván: ha Budapesten sikerülhet, akkor sikerül Prágában, Varsóban vagy majd Bukarestben is – mutatott rá.
Aláhúzta: még inkább így volt ez a Kárpát-medence magyarsága esetében, mindenütt, szinte éjjel-nappal hallgatták a magyar rádiót, fogadták a magyarországi rokonok és az ismerősök forradalmi híreit.
A magyarság egésze a forradalom és szabadságharc győzelmében bízott, mert abban látta önmaga felszabadulását is. 1956 az egész magyar nemzet forradalma volt – mondta Potápi Árpád János.
„Azokban a napokban megtörtént a csoda: nemzetünk döbbenetes gyorsasággal forrt össze történelmi egységbe. A kommunista rendszer, amely kölcsönös feljelentésre és besúgásra épült, hirtelen szembe találta magát a nemzeti egységgel" – fogalmazott, hozzátéve: történt mindez nemcsak egy városban – itt Budapesten –, hanem az egész országban. A kommunista dogmák ellenében az egymásba vetett hit és bizalom lett úrrá a lelkeken – mondta.
Nem a fegyverek, hanem ez az ősi bizalom a nemzet tagjai közt okozta az első repedést a kommunista rendszeren. Nem a halál, hanem az élet tört magának utat 1956 októberében, amelyet „a vérgőzös birodalmi érdekérvényesítés, a tankok és a terror sem tudott elfojtani" – fogalmazott.
Kiemelte: 66 évvel ezelőtt egyik napról a másikra helyreállt mindaz, amely az évszázados hagyományokra épült. A nemzet egységesen állt ki az elnyomóival szemben.
„Jusson eszünkbe ez ma is, amikor szintén külföldi nyomásra akarnak magyart a magyar ellen fordítani" – szólított fel, megjegyezve: mindig voltak és vannak, akik kiszolgálják az idegen érdekeket. Ezeket akkor is és ma is külföldről támogatták és támogatják, mert a magyarság magától soha nem választotta és nem tűrte meg az ilyen embereket – közölte.
Szólt arról is, hogy több mint 300 ezer külhoni magyar gyermek számára tették hozzáférhetővé a minőségi anyanyelvi oktatást. Több mint 5000 külhoni szervezet és intézmény működését támogatják napról napra és évről évre. A bölcsödétől a felsőoktatásig ösztönözik és támogatják a gyermekeket és fiatalokat a magyar oktatási intézmény választásában. Gazdasági eszközökkel is segítik a magyarság szülőföldön való megmaradását.
Potápi Árpád János kiemelte, hogy ma a hazához való hűség és nemzetünk érdeke egyetlen dolgot követel: békét.
Békére van szüksége a kárpátaljai magyarságnak, békére van szüksége a háborús inflációval sújtott Európának. A szankcióktól várt béke ugyanolyan beteljesületlen marad, mint a Nyugattól várt támogatás 1956 idején. Kijelentette: nem nézhetjük szó nélkül, hogy újra a magyarokkal fizettessék meg az elhibázott szankciós politika árát.
