A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora január harmadik hetét Szatmárnak szenteli. A zenei összeállításban a hallgatók szatmári muzsikát hallhatnak falusi vonósbandák előadásában.
A Kossuth Rádió „Hajnali” – Népzenei összeállítás korán kelőknek című műsora a jövő héten Szatmárral foglalkozik.
A Tisza, a Szamos és a Túr folyó kanyarulatai által közrefogott Szatmári-síkságot már a honfoglalás korában benépesítették a Kárpát-medencébe érkező elődeink. Az árterekkel szabdalt vidék természetes menedékhelyet nyújtott annak, aki eligazodott a nádasok és az ingoványok útvesztőjében. Legendás történetek szólnak a nevezetes betyár, Angyal Bandi sikeres megmeneküléséről a szatmári mocsárvilágon keresztül, de a tarpai származású kuruc brigadéros, Esze Tamás is a vidék adottságainak köszönhetően tudta tartani csapatát Rákóczi megérkezéséig. A szatmári parasztság a reformáció magyarországi térnyerésekor szinte teljes egészében a kálvinista irányzat követője lett, ami a jelen időkig meghatározza a vidék felekezeti összetételét. A tájegység híres gyümölcstermő vidékként is ismert, a szatmári szilva és alma hazája. A szatmári szilvából készült pálinka is hagyományosan elismert terméke a vidéknek. Szilvából azonban lekvárt is készítettek, sőt a lekvárkavaró különleges közösségi eseménynek számított a régi időkben. A lekvárfőzéshez általában muzsikus cigányokat is megfogadtak, akik a jó hangulatról gondoskodtak a hosszantartó munka ideje alatt.
Szatmárban a legények fiatalon, 14-15 évesen kezdtek udvarolni kiszemelt párjuknak. Illetlenségnek számított, ha egy lányhoz többen is jártak, de a fiúknak sem volt ildomos több lánnyal kacérkodni. A legények a hét meghatározott napján látogathatták csak meg jövendőbelijüket, és évekig is eltartott, amíg házasságkötésre került a sor. Ha a két család megegyezett a hozományról, a vőlegény elküldte násznagyát a menyasszony otthonába, így vált hivatalossá a lánykérés. Az atyafiságon és a közeli barátokon kívül szokás volt meghívni a környék leghíresebb főzőasszonyát lakodalmi csömörfőzőnek. Az ő dolga volt a bonyolult ünnepi étkek előkészítése és megfelelő tálalása, emiatt nagy tiszteletnek örvendett a násznép körében. A lakodalomi mulatságok mellett aratási vasárnapokon rendeztek nagy bálokat. Ezeken a napokon a gazdák kalákára hívták a falusiakat, a közösen elvégzett munka után pedig hajnalig tartó mulatságot rendeztek, ahol nótáztak, és reggelig járták a táncot. A zene tehát átszőtte az ott lakók életét, erről a hallgató is meggyőződhet, ha bekapcsolódik a Hajnali adásába.
Nyitókép: Magyar Néprajzi Lexikon/Határtalanul Program
