A Magyar Állami Népi Együttes április 1-jén tűzi műsorra Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadását a Hagyományok Házában. A szervezők az online is követhető előadásból befolyt teljes összeget a szomszédban kialakult háborús helyzet miatt otthonaikból menekülni kényszerültek megsegítésére ajánlják fel. Az élő előadás felvétele április 8-ig a nap 24 órájában bárhonnan elérhető, s támogató jegy vásárlására is van lehetőség.
A Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadást nyolc éve mutatta be a Magyar Állami Népi Együttes. A produkció a magyar színpadi néptáncművészet történetében először tárja – egy antológia keretében – a közönség elé a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, románok, cigányok, zsidók, sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. Kiemeli mindazt, ami e népek hagyományaiban közös, és mindazt, ami nemzeti sajátosság. A hangsúlyt azonban a közös gyökerekre helyezi, szemléletesen érzékeltetve a közös történelmi múltból származó hasonlóságokat. A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete egyúttal a találkozások és saját magunk megismerésének lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye és tükre. A tükör, amibe jó belenézni, mely annak is felmutatja, aki megalkotja, és annak is, aki majdan nézőként éli át a csodát.
Az előadásnak napjainkban különösen szomorú aktualitása van. A szomszéd országból menekülők százezrei érkeznek hazánkba, a kataklizma példás összefogást váltott ki honfitársainkból. A Hagyományok Háza a tánc nyelvén szól az elesettekhez, s Megidézett Kárpátalja című előadását jótékonysági célra adja elő. Sokan személyesen tekinthetik meg a népszerű darabot, a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő honfitársaink online követhetik az előadást, aminek zenei szerkesztője, Pál Lajos így emlékezik a táncjáték születésére. „Az előadás előzményeként a Kincses Felvidék és az Örök Kalotaszeg összeállításokat említhetem. Fiammal, Pál István Szalonnával úgy éreztük, hogy Kárpátalja nagyon színes hagyományait érdemes a nagyközönség elé tárni. Az elképzelést tett követte, s elkezdtük sorra felkeresni azokat az adatközlőket, akiket emberöltőkkel azelőtt már megismertem. Így jutottunk el a Técsői Bandához, elutaztunk Máramarosszigetre, az avasi románoknál jártunk, s még élő lakodalmas zenészektől is sikerült gyűjtenünk. Külön színfoltot jelentettek a karácsonyi kántáló énekek. Jóllehet én még korábban ismertem nagyszerű klezmer zenészeket, de mindegyikük elvándorolt a vidékről. Nem nyugodtunk bele, Pista fiam New Yorkban a munkácsi rabbinál gyönyörű lakodalmas imádságokat vett föl, amiket itthon újratanultunk, s a műsorban is helyet kaptak. Az összeállításban tehát magyar, ruszin, zsidó, nagypaládi cigánydallamok is felcsendülnek. Az utóbbi azért is érdekes, mert Martin György az anyaországhoz tartozó Kispaládon és Botpaládon is gyűjtött. Amíg nem volt határ, 1947-ig a nagypaládi cigányok átjártak muzsikálni a másik két település lakodalmaiba.
Az értékes anyagot Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd és Mihályi Gábor állította színpadra. A produkció olyan jól sikerült, hogy mikor a haditudósításokban gyakran szereplő Csernyihivben, vagy Csernyivciben léptünk fel, a közönség nem akarta elhinni, hogy ugyanazok a táncosok szerepelnek a különböző darabokban. Valóban, a művészek tökéletesen megértették a ruszin és cigánytáncok nyelvét, s szívvel-lélekkel osztották meg tudásukat az egybegyűltekkel. A hangszerpark is autentikus, a furulyától a tárogatóig, a havasi kürtig mindenféle instrumentumok megszólalnak. A dallamok új stílusúak, de sikerüket annak is köszönhetik, hogy énekelhetőek, s népszerűek. Egy ruszin vándordallal magam is szerepeltem a darabban. Ez igazi különlegesség, mindenkinek volt egy saját dallama, hogy amikor a hegyeket járta, énekéről már messziről megismerték.”
