Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik, amely ITT érhető el.
Erdélyben, a Csíkszeredától mintegy 30 kilométerre található Tusnádfürdőn szerdán hivatalosan is megnyílt a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, közismertebb nevén Tusványos. A megnyitón felhívták rá a figyelmet, hogy bár az eseménysorozat története immár 33 éve íródik, a járvány miatt az utóbbi két évben elmaradt a találkozó. Az újbóli megvalósulás viszont épp emiatt örömteli alkalom, amelynek jelmondata: „Van, ami örök."
A tábor ünnepélyes megnyitóján jelen volt Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés tagja, a Külügyi Bizottság elnöke, Tusványos alapítóatyja, Potápi Árpád János, a Nemzetpolitikai Államtitkárság államtitkára, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, valamint Butyka Zsolt, Tusnádfürdő polgármestere. A beszélgetést Popa Ilona helyi főszervező moderálta, előtte Bilibók Géza római katolikus plébános, Bakcsy Gábor református lelkipásztor és Bíró Attila unitárius lelkész mondott imát, illetve kért áldást a rendezvényre.
Potápi Árpád János rámutatott Tusványos mérföldkő jellegére, illetve arra, hogy a táborral új időszámítás íródik. Mint mondta, a napokban a nándorfehérvári hősökre, illetve a diadalmas csatára is emlékezünk, amely 1456. július 22-én megvédte a keresztény Európát egy más világképű és berendezkedésű birodalomtól, és további 70 évre megteremtette a béke lehetőségét.
Potápi szerint a rendszerváltás idején Tusványoson létrejött szabadságeszme, a nemzetpolitikával kapcsolatos gondolatok azóta közpolitikává, törvényekké és rendeletekké váltak, az elmúlt 12 év pedig a legszebb és legeredményesebb időszak az elmúlt száz év viszonylatában. Hangsúlyozta, hogy az idei táborral egyidejűleg a 2023-as rendezvény alapjait is leteszik a résztvevők. Ezek közé az alapok közé tartozik, hogy ahogyan Európa és a világ számára, úgy a magyarok számára is a legfontosabb cél és érték jelenleg a béke, Magyarország és a teljes nemzet csak a békében érdekelt.
Németh Zsolt beszédében az újbóli találkozás megünneplésének fontossága után hamar komolyabb témákra tért. Mint mondta, van gond a világban, és van ok aggodalomra. A jelenlegi legfontosabb feladat megtalálni a megfelelő választ a kihívásokra, illetve az ehhez szükséges alapállást. A tábor jelmondatára célozva aláhúzta, fontos megtalálni a bizonytalanná vált világban az értékeket. Ezzel kapcsolatban idézte fel a mondást: „Sub specie aeternitatis", vagyis az örökkévalóság viszonylatában (szemlélni a dolgokat). Meg kell tehát vizsgálni, melyek a földi és melyek a mennyei kincsek, és ezek közül a kincsek közül miket kell gyűjteni és őrizni. Nagy teher folyamatosan úgy élni, hogy csak az örökkévalóság szempontjából figyeljük a világot, de ebben a munkában Isten jelenléte miatt nem vagyunk magunkra hagyva – mondta Németh Zsolt.
A megnyitó közönsége (Fotó: Ótos András)
Tusványos küldetéseként a trialógust határozta meg, vagyis az olyan párbeszédet, amelynek három résztvevője az anyaország, a külhoni magyarok, valamint az anyaországgal szomszédos országok. Így tud Magyarország és tágabb értelemben Közép-Európa megerősödni, az erős régió pedig utat mutathat az útját kereső kontinensnek. Hangsúlyozta, hogy ennek a párbeszédnek a magyarok mindig is elkötelezettei voltak.
A Külügyi Bizottság elnöke végezetül két fontos évfordulóra hívta fel a figyelmet. Az idén van ugyanis 800 éve, hogy kiadták az Aranybullát, amely teljes egésze azóta is utat mutat a magyar politikai gondolkodásnak. Ezenkívül fontos, hogy száz évvel ezelőtt, 1922. május 22-én csendült fel először a Székely himnusz, ehhez kapcsolódóan pedig a Székely Nemzeti Tanács friss kezdeményezése, hogy a dátumot a Székely himnusz napjává tegyék.
Toró T. Tibor kifejtette, a „Van, ami örök" jelmondat kitalálásakor még a szervezők sem tudták, mennyi többlettartalommal fog bővülni a szlogen az idén. Mostanra radikálisan megváltozott a világ, a gazdasági élet szétzilálódott, a történelem átíródott, és egy új világrend van kiépülőben. Épp ezért – magyarázta –, ha nem lenne semmi örök, nem lennének alapvető értékeink, amelyekhez mindig vissza tudunk térni, akkor azt sem tudnánk, hogyan építsünk új jövőt.
Elmondása szerint a Bálványosi Szabadegyetem gondolatának megszületésekor is egy változó világban éltek, amit a diktatúrából a szabad világba való átmenet jellemzett, ezért alapvetően átjárt mindenkit az idealizmus és a jövő szeretete. Az alapítókat három fő gondolat kötötte össze: az élni akarás – ami 1989 decemberében különösen fontos volt –, a gondolati, szólás- és választási szabadság vágya, valamint a valahová tartozás vágya. Utóbbi kapcsán Toró elmondta, ez a vágy egyéni, kisebb közösségi és nemzeti szinten is megjelent, valamint erős volt az Európához való tartozni akarás is.
Butyka Zsolt köszöntőjében rámutatott, a járvány sújtotta évek után ismét Tusnádfürdőre szegeződik a világ szeme. A jelmondatra utalva kifejtette, örök az összetartozás az anyaország és a határon túli nemzetrészek között, és ennek kapcsán háláját fejezte ki a helyi fejlesztésekért, amelyek nem valósulhattak volna meg magyarországi támogatások nélkül. Hozzátette, ezek közé tartozik az is, hogy a következő néhány évben 6,5 hektárral növelik a fesztivál területét.
