Január elsejétől ismét kötelesek leszünk fizetni a tv-előfizetést, azzal, hogy ezúttal nem előfizetésként, hanem illetékként minősítik ezt a kötelezettséget. A Szerbiai Rádió és Televízió (SZRTV) valamint a Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) igazgatósága már elkészítette a háztartásonkénti, feltehetőleg havi 500 dináros illeték befizetőlapjainak formanyomtatványát. Egyelőre csak az nem világos, hogy miként lehetne kötelezővé tenni az illetéket, azaz elérni, hogy a megfizettetés száz százalékos legyen. A közszolgálati adók vezetősége több alkalommal is elmondta, enélkül nem sok értelme van az előfizetésnek. Ha a kormány nem dolgozza ki a megfizettetés mechanizmusát, akkor a többség biztosan nem fogja fizetni az illetéket, értékelték. A szerb kormánynak kötelessége megoldást találni a januártól fizetendő tv-illeték megfizettetésére, nyomatékosította csütörtökön Szabadkán Dragan Bujošević, az SZRTV vezérigazgatója, majd példaként Horvátországot említette, ahol ha az adott polgár néhány hónapig nem fizeti az előfizetést, zárolják a fizetését. A közvélemény már most lázad az előfizetés ellen, több csoportosulás is létrejött, amelyek azt követelik, ne a polgároknak kelljen pénzelniük a közszolgálati adókat, főleg ne a kisnyugdíjasoknak, vagy a minimálbérért dolgozóknak. Egyesek arra is felhívták a figyelmet, hogy az illetékekről szóló törvény nem rendelkezik a közszolgálati adóknak fizetendő illetékről és amíg ez nem változik, addig senkit nem lehet fizetésre kényszeríteni.
KÉNYSZERÍTŐ MECHANIZMUS SZÜKSÉGES
A korábbi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tv-előfizetést rendszeresen megtérítő polgárok „szamárnak” estek ki, jegyezte meg lapunknak nyilatkozva Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) elnöke, mondván, hogy ez sajnos egyébként is így van a különböző illetékeket becsületesen fizető polgárokkal.
– Ami az illetékek, számlák megtérítését illeti, egyértelmű különbség figyelhető meg Szerbia különböző régiói között. A tv-előfizetést is a vajdaságiak fizették a legbecsületesebben, őket követték a belgrádiak. Az illetékek, kommunális szolgáltatások árának megtérítése nem szokás az országban. Azzal, hogy semmiféle módon nem szankcionálja a számlákat nem fizetőket, az állam még támogatja is ezt a betyár magatartást – fogalmazott Gruhonjić.
Az újságíró álláspontja szerint az állam nem tett eleget azért, hogy a lakosság megértse, miért kellene fizetniük tv-előfizetést. Egyebek mellett azért, mert az SZRTV és a VRTV közszolgálati adók, nem pedig állami vállalatokról van szó. Ha valamit közszolgálatinak neveznek, akkor az valójában a polgároké, akik ha valódi közszolgálati adókat szeretnének, akkor a tv-előfizetéssel kell lehetővé tenniük, hogy azok pénzelése, illetve működése zavartalan, stabil és a hatalmi struktúráktól, valamint a politikai szereplőktől független legyen, hangsúlyozta Gruhonjić.
– Az embereknek azt sem magyarázták el, hogy Szerbiában csak kilenc éve léteznek közszolgálati adók. Nem lenne szabad elvárni, hogy a valamikori, erős cenzúrával elnyomott és a háborús uszításban résztvevő állami televíziók kilenc év múltán úgy nézzenek ki, mint például a BBC, amely most fogja ünnepelni fennállásának kilencvenedik évfordulóját. Egyébként érdemes megemlíteni, hogy amikor a kilencvenes évek végén népszavazást tartottak Nagy-Britanniában a tv-előfizetésről, a szavazásra jogosultaknak több mint a kilencven százaléka voksolt az előfizetés mellett. Semmi nem történhet egyik napról a másikra, egy, a Szerbiához hasonló autokrata államban pedig még kevésbé lenne szabad elvárni, hogy az állami televíziók minden további nélkül átalakuljanak közszolgálativá. Másrészről merem állítani – bár mindig is kritikusan értékeltem a közszolgálati adók munkáját –, hogy az utóbbi kilenc évben mindkét adó sokat fejlődött. És éppen ehhez kapcsolódik az előfizetés mellett szóló másik érvem: erkölcsi szempontból csak az jogosult kritizálni a közszolgálati adókat, aki fizeti az előfizetést – taglalta az NDNV elnöke.
Gruhonjić álláspontja szerint nem elég ismét bevezetni a tv-illetéket, az államnak – esetleg a más országokban sikeresen alkalmazott modellek átvételével – gondoskodnia kell arról, hogy az kötelező legyen és mindenféleképpen meg lehessen fizettetni. Ha elmarad a kényszerítő mechanizmus, akkor feltételezhető, hogy az illetéket a jövőben sem fizetik az emberek. Ebben az esetben a VRTV kerülne a legrosszabb, sőt, akár kilátástalan helyzetbe, hiszen a tartományi adó a közszolgálati adóknak előirányzott keretnek egyébként is csak a 22,5 százalékát kapja, a maradék 77,5 százalék az SZRTV számláján landol, emelte ki Gruhonjić.
MINDANNYIUNK JOGA A MINŐSÉG
Sinkovics Norbert újságíró, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara zsurnalisztika szakának tanársegéde is azt vallja, hogy egyedül az előfizetés teremtheti meg a független, objektív és minden polgár igényét kielégítő közszolgálati tájékoztatás feltételeit. Egyébként maga az illeték még nem garantálja a közszolgálati adók zavartalan és stabil pénzelését, hiszen korábban is csak kevesen térítették meg az előfizetést – húsz százalék –, így azt végül felfüggesztették, jegyezte meg Sinkovics.
– Kétféleképpen lehet biztosítani a stabil pénzelést. Vagy folytatni az utóbbi egy évben alkalmazott rendszert és az állami költségvetésből pénzelni a közszolgálati adókat, vagy pedig megértetni a polgárokkal, hogy miért fontos a tv-illeték, majd a megfelelő törvényes mechanizmusokkal garantálni, hogy a polgárok ezt fizessék is. A média, a nézők, a hallgatók, illetve a társadalom szempontjából az lenne előnyösebb, ha a polgárok közvetlenül pénzelnék ezeket az intézményeket. Egyébként is tévhit, hogy ha a költségvetésből pénzelik a közszolgálati adókat, akkor valójában nem a polgárok finanszírozzák az intézményeket. Az utóbbi egy évben is mi pénzeltük a közszolgálati adókat, még ha közvetetten is – taglalta Sinkovics.
A szakember szerint csakis akkor érthetik meg az emberek az előfizetés szükségszerűségét, ha tudják, hogy hogyan működnek a médiában a különböző ellenőrzési mechanizmusok.
– A közmondás szerint „a pénz beszél, kutya ugat”. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy aki pénzel, az kifejezettebben befolyásolhatja az adott intézmény munkáját. Ha én, polgárként, közvetlenül fizetek a médiumnak és nem az állami apparátuson keresztül valósul meg a pénzelés, akkor az intézmény határozottabban fékezheti meg a politikum nyomásgyakorlási próbálkozásait. A média csakis akkor függetlenítheti magát az államhatalomtól és a politikai pártoktól, ha független a pénzelése. Független pénzelésnek pedig kizárólag az tekinthető, amikor mi, polgárok, háztartásonként fizetjük a kiszabott illetéket. Arról se feledkezzünk meg, hogy a nemzeti kisebbségek számára hatványozottan fontos a független pénzelés. Hamarosan befejeződik a médiaházak magánosítása. Október után rendkívül beszűkül a kisebbségi, és ezen belül a magyar médiatér, hiszen nagyon sok helyi média egyszerűen megszűnik majd. A kisebbségi nyelveken való tájékoztatás tekintetében az eddigieknél is nagyobb felelősség hárul majd a közszolgálati adókra. A két közmédia közül csak a VRTV sugároz napi szinten magyar nyelvű műsort. Pénz nélkül a magyar nyelvű műsorok sem lehetnek minőségesek. A háztartásonkénti havi 500 dinár szinte szimbolikus összeg, hiszem, hogy a független és objektív tájékoztatásnál sokkal kevésbé fontos dolgokra is elköltenek ennyi pénzt az emberek. A tv-előfizetés nemcsak a szabad tájékoztatás, hanem a fejlesztés alapja is lehet. Ha színvonalas műsort szeretnénk, ahhoz pénz kell. És ez mindannyiunk joga, mindenkinek joga van a színvonalas tájékoztatáshoz, ez pedig csakis a közszolgálati csatornákon valósulhat meg. Nézzük csak meg, hogy hány televízió, vagy rádió csatorna sugároz hírelemző műsort. Látjuk, hogy ezek egymás után szűnnek meg. Egyébként nem csak Szerbiában tiltakoznak az emberek az előfizetés ellen. Például Németországban is vannak kezdeményezések arra vonatkozólag, hogy az állam törölje el a havi 17,5 eurónyi előfizetést. A polgárok többsége azonban nem támogatja ezt a kezdeményezést, mert tudják, hogy kizárólag a közszolgálati adók nyújtanak számukra színvonalas és igényes tájékoztatást – magyarázta a szakember.
