A topolyai Művelődési Ház kiállítótermében ünnepelték meg pénteken szerkesztőségünk tagjai lapunk mellékletének, a Grimasznak a zsinórban megjelent 1500. számát. Szatirikus mellékletünknek azonban ennél sokkal mélyebbek a gyökerei.
Kiss Zoltán, a Grimasz jelenlegi szerkesztője emlékeztetett arra, hogy a Gál László által kiadott Grimasz rejtvény- és vicclap valójában 90 éves, hiszen már 1934-ben megjelent a Magyar Zoltán és Szabó Sipos Ferenc által szerkesztett Grimasz, amelyet 1935-ben Gál László vásárolt meg. Többször betiltották, megszüntették, cenzúrázták.
Harminc évvel ezelőtt, 1994. november 9-én – Bálint Sándor főszerkesztősége alatt – a Magyar Szó szerdai mellékleteként jelent meg, többszöri újraindítás után. Akkortól Léphaft Pál szerkesztette. Aztán, 2021 novemberében Varjú Márta főszerkesztő Kiss Zoltánt kérte fel a melléklet szerkesztésére.
Varjú Márta a szerény ünnepségen köszönetet mondott Kiss Zoltánnak, hogy elvállalta a nem kevés munkával járó, komoly feladatot. Kiemelte, hogy továbbra is támogatja, hogy „egy kicsit tüskésen, egy kicsit szurkálódva” mutassuk be dolgainkat. Teszik ezt a Grimaszban „kulturált, intelligens humorral, elegáns formában”, amire a főszerkesztő továbbra is fontos követelményként tekint.
Erdődi Edvina, a Magyar Szó igazgatója is jelen volt az ünnepségen és szintén köszönetet mondott Kiss Zoltánnak és a Grimasz munkatársainak. Elmondta, hogy ő maga is lelkes olvasója a mellékletnek, és mivel a fiatalabb generációhoz tartozik, számára a hétvégi szám és a Grimasz szinte már logikusan kapcsolódik egymáshoz.
Dávid Csilla felvétele
Az elmúlt csaknem egy évszázadban megannyi megpróbáltatást megélt a Grimasz. Nem mindig tűrték meg a humort, a viccelődést, még ha annak hátterében nem is a rosszindulat volt felismerhető. A Magyar Szó főszerkesztője 2021-ben Kiss Zoltánt kérte fel, járuljon hozzá a folytonossághoz, hiszen Varjú Márta is elmondta, a megszüntetés, leállás szóba sem jöhetett. Kiss Zoltánt kérdeztük, meglepte az új feladat?
S(z)ó maszt gó on
– Azzal is kezdtem, hogy: S(z)ó maszt gó on – vagyis, a jövőben sem szabad feladnunk elődeink azon fáradozását, hogy a Grimasz tükröt tartson társadalmi-politikai életünk visszásságai elé. Nem mintha teljesen úgy kerültem volna ebbe a helyzetbe, mint Pilátus a krédóba, hiszen újságírói pályafutásom során okkal-móddal mindig is szívesen forgolódtam budapesti és újvidéki humoristák körében. Sőt! Rendszeres olvasója voltam szatirikus mellékletünknek. Mégis kicsit váratlanul ért a felkérés, hogy vigyem tovább a Grimasz szerkesztését.
Dávid Csilla felvétele
■ Biztosan nem lehetett könnyű, hiszen minden kezdet nehéz.
– Tudtam, hogy nem lesz könnyű megugrani az elődeink által meglehetősen magasra tett lécet. Főleg egyik napról a másikra. Szükségét láttuk azonban annak, hogy életben maradjon a Grimasz, és a szórakoztatás mellett megtartsa szatirikus hangnemét is. Arra kértem minden addigi és akkor még jövendőbeli munkatársat, kollégát, karikaturistát, hogy lehetőségéhez mérten segítsen ebben. Társadalmi-politikai életünk képviselőinek is szükségük van építő jellegű kritikára. Ahogyan Bús Zoltán írta a jubileumi számban: nem a tyúkszemre-hágás a célunk. Aki dolgozik, csupán az tud hibázni is. Azt szeretnénk, fogadják el az olykor tüskés kritikát. Mi nem bántani akarunk, ezért nem is szabad megbántódni. Mert hogy is mondta Hofi? „Azt hiszem, ha sós a leves, amit eszek, akkor megmondhatom, hogy sós. Főleg, ha nem én sóztam el...”
■ A Grimasz nem a klasszikus értelemben vett vicclap. Inkább szatirikus mellékletnek tekinthető?
– Az itt megjelenő bökversek, aforizmák, de még a karikatúrák finom utalásaihoz, megértéséhez is megfelelő alapismeretekkel, és sok naprakész információval kell rendelkeznie az olvasónak. Esetenként talán csak többszöri olvasás után döbben rá valaki a tényleges mondanivalóra. Szerencsére sikerült újra munkára bírni olyan embereket, akik hosszú évek óta „csendben voltak”. (Sokszor nem önszántukból! – jegyezte meg.) Így ragadott újra tollat Bús Zoltán, az Újvidéki Rádió Vidám műsorának, a későbbi Derűlátónak egyik – és még egyetlen élő – szerkesztője. Szűcs Lajos pedig egyike a ritka magyar nyelvű vajdasági aforizmaszerzőknek, szintén egykori „derűlátós” munkatárs. Rajtuk kívül írt még nekünk Szkopál Béla és az adai Bárgyú Marabu is. Szőke Ottó karikaturista, lapunk korábbi külmunkatársa is szívesen kapcsolódott be a munkába. Csatlakozott hozzánk Pósa Károly grafikus, Visnyovszki István, valamint Körmöci Dénes is küldött karikatúrákat a Grimasznak. Sajnos a korábbi munkatársak közül csak Gyurák Ferenc bajmoki „tudósítónk” tartott velünk. Sikerült felvenni a kapcsolatot a legismertebb hazai szerb és külföldi aforizmaszerzőkkel, fordítókkal (Aleksandar Čotrić, Veselin Miličević, Vasil Tolevski, Nada Karadžić, Jane Atanasov, Neducza Szvetiszláv), akik szívesen adtak kizárólagos engedélyt írásaik ingyenes közlésére, és honlapjaik révén a Grimasz nevét megismerték Észak-Macedóniában, Montenegróban, Szerbia több városában és Magyarországon is, egyúttal tovább öregbítve napilapunk hírnevét is.
■ Mit üzenhet egy szatirikus melléklet szerkesztője az olvasóknak? Humorban nem ismernek tréfát?
Mindenkinek köszönöm az eddigi közös munkát, és bízom a további sikeres együttműködésben! Olvasóinknak pedig köszönöm az olykor kritikus, de építő jellegű hozzászólásokat. Mi ugyanis tőlük kell hogy elviseljük a szúrós megjegyzéseket, de arra is van számos példa, hogy örömmel konstatáljuk a biztató, dicsérő szavakat.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
