Ma tartja napilapunk, a Magyar Szó 75. születésnapi ünnepségét az Újvidéki Színházban. Néhány nap múlva, karácsony böjtjén lesz ugyanis háromnegyed évszázada, hogy kezébe vehette az olvasó a Szabad Vajdaság első, mindössze négyoldalas számát, s az idei évforduló napján már a 24 599., a karácsonyi ünnepi számot olvashatja.
Dávid Csilla illusztrációja
Nem találhatunk az 1944. december 24-én megjelent, 20 filléres áron kibocsátott lapban köszöntőt, vezércikket, csupán az utolsó oldalon a Hírek rovatban rövidke tájékoztatót: „A vajdasági Egységes Népfelszabadító Front magyar nyelvű napilapot indít. Technikai okokból egyelőre egész szűk keretek között indul a lap, de remény van arra, hogy hamarosan megfelel terjedelmében is a magyar nyelvű lakosság szükségeinek.” Új társadalmi rendszer, a szocialista Jugoszlávia építése kezdődött meg a világháború végéhez közeledve, s a magyarság megnyeréséhez nyújtott segítséget a Szabad Vajdaság – a szerb nyelvű lap fordítása –, majd a következő év szeptember 27-étől a Magyar Szó fejléc alatt kiadott újság. A Szabad Vajdaság első számát négyen három napig készítették, de nemcsak a háborúban lerombolt nyomda okozott gondot, hanem a terjesztés is. Ebben viszont hathatós támogatást nyújtottak az orosz katonák: pálinkáért vagy más italért üzemanyagot adtak cserébe.
A mostoha körülmények ellenére a kezdetben néhány ezres példányszámban kiadott újság 1945 karácsonyára már 30 ezresre nőtt, a terjedelme pedig 16 oldalra. A névváltoztatással együtt saját arculatot is igyekezett kialakítani, ami fokozatosan meg is valósult, persze még hosszú évekig a cenzor felügyelete alatt.
Az 1950-es évek közepétől számított mintegy két évtizedet a Magyar Szó aranykorának is mondják. Enyhült a párt ellenőrzése, a bátor és kiváló szerkesztők és újságírók pedig igyekeztek feszegetni a határokat, így lett tartalmában színes, változatos, hangnemében bátrabb az újság. Abban az időszakban a lapot a világ legjobb magyar nyelvű napilapjaként is emlegették: a titói Jugoszlávia jóval szabadabb rendszert épített, mint amit megtehettek a szovjet tömb országai, nagyobb sajtószabadsággal és liberálisabb szemlélettel, s ezzel a lehetőséggel élt is a Magyar Szó. A különbséget jól példázza, hogy Csehszlovákia 1968-as megszállása idején egy horgosi olvasó szép bevételre tett szert a Magyarországra csempészett újságból, mert a „szállítmányokat” pillanatok alatt szétkapkodták…
Munkahangulat tegnap az újvidéki szerkesztőségben (Fotó: Dávid Csilla)
A szerkesztőség munkatársai járták a világot, sport-, politikai és más eseményeken vehettek részt; az újság mellékletekkel, köztük regionális, vidéken szerkesztett lapokkal bővült; Újvidéken 1957-ben, nem egészen egy év alatt elkészült a Magyar Szó székháza, amely utána más lapok és könyvek kiadóházává is bővült. A lap szerkesztősége pedig szellemi központtá is vált. A fejlődést az újság példányszáma is tükrözte: az ötvenezernél nagyobb példányszámban megjelent vasárnapi lap eljutott minden második magyar családhoz, a hétköznapiak pedig minden harmadikhoz.
A későbbi némi visszaesés után igazán nagy csapást a kilencvenes háborús évek jelentettek az újság számára: mivel a szerkesztőség nem állt be a háborút dicsőítők sorába, rendkívüli küzdelmeket kellett vívnia a politikai hatalommal, s bár nem szűnt meg a lap, a következmények sem maradtak el. A fejlődésben visszaesett és a háború miatt számos újságíró által elhagyott lap újjáépítése csak az ezredforduló után kezdődhetett meg, és azóta sem zárult le teljesen. Ma már mindennap egy-egy mellékletet is kezébe vehet az olvasó, s ezek is évről évre bővülnek és korszerűsödnek. Mindezek mellett rendszeresen ad ki könyveket is a szerkesztőség, a 75. évfordulóra két kötet jelent meg. A Mérföldkövek hetvenöt írást közöl a háromnegyed évszázad történéseiből, az Amit a galamb összehordott című pedig négyszáznál több hódegyházi anekdotát és más vidám történetet tartalmaz.
A Magyar Szó 2014-ben Külhoni Magyarságért Díjban részesült.
