A mögöttünk levő héten a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében két szekcióban adtak egymásnak találkozót a tanárok. A történelem és magyarság, valamint a természettudományos műveltség fokozása céljából szervezett tanulmányi héten sok előadó fordult meg, és tanárok is szép számban jelentek meg a továbbképzésen, noha az érdeklődés – többek szerint – jóval nagyobb is lehetne. Mindenesetre a feltöltődés nagyszerű formája a nyári akadémia, és csak sajnálni lehet, hogy pedagógusaink a különféle, gyakran adminisztratív kötelezettségtől kimerülve, csak kis hányadban vállalják a képzést. Viszont dicséret illeti mindazokat, akik pihenés helyett vállalják a továbbképzést, hogy később maguk is színesebben, változatosabban, korszerűbben adhassák át tudásukat a fiatal nemzedékeknek – ebbéli véleményét osztotta meg velünk az idei akadémia első hetének két szekcióvezetője, illetve fő szervezője: Dulka Andor (Történelem és magyarság), valamint Muhi Béla (természettudományi szekció).
– Úgy érzem, idén jó programot sikerült összeállítani – mondta Dulka Andor. – Mivel két témája van a rendezvényünknek: a történelem és a magyarság, egyensúlyt kell felállítani az előadások szerkezetében, vagyis kialakítani az egyensúlyt a történelmi, irodalmi, nyelvi témák között, hogy mindenki kapjon valamit, aki eljött a szakmából. Figyelembe kell venni azt, hogy ez az évi szabadságok ideje. Tehát külön jelentősége van annak, hogy jeles előadók vállalják a megjelenést, mint amilyen Pomozi Péter (ELTE), vagy Szakály Sándor, továbbá Miklós Péter, Balogh Gábor, Zakar Péter, az a rendszerváltás utáni fiatal történész-korosztály, akik nemcsak kutatási módszereikben hoztak újat, hanem olyan témákhoz nyúltak, melyeket a rendszerváltás előtt nem lehetett kutatni. Például vallástörténeti témákkal, a Horthy-korszak időszakával. Épp a több évtizedes tiltás, elhallgatás miatt fontos, hogy most ilyen témákkal is foglalkozzunk, akár új módszereket ismerjünk meg.
Azt tapasztaljuk, hogy tanári részvétel mellett a téma, vagy az előadó személye vonzó tud lenni úgymond a kívülállók számára is, például egy I. világháborús témára megtelt a terem. Mi ennek csak örülni tudunk, és fontos hangsúlyoznom, hogy nyitottak vagyunk az érdeklődők előtt. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy a friss értelmiségi hozzáállás eljusson a délvidéki emberekhez is, továbbá, hogy ne szakadjunk el a magyar szaknyelvtől, mert az is újul. Továbbképzésünknek van még egy nagy hozadéka, az, hogy látókörünk kitágul a Kárpát-medencére, hiszen idén is van anyaországi, erdélyi előadó, résztvevő is, miáltal az előadókhoz közelebb kerülnek a hallgatók, és közvetlen ismeretségek alakulnak ki. Ez felbecsülhetetlen érték. A gyakorló pedagógusok szakmai hátteret, magabiztosságot kapnak ezáltal, és olyan témákról hallanak itt a nemzeti történelem tanítása területéről, amiről ők maguk korábban nem mertek szólni. Ha egy szakmai tekintély ezt megteszi, mint esetünkben, akkor van kire hivatkozniuk. Kiemelném, hogy az időszerű kérdésekre is tekintettel vagyunk, idei programunkba pl. becserkésztük a sokak előtt ismeretlen iszlám kérdését.
Muhi Béla kezdettől fogva oszlopos tagja a nyári akadémiának. Felidézte, hogy az első nyári akadémiát az újvidéki Petőfi Sándor iskolában szervezték meg, témája a természettudományok volt, a többi szekciót később iktatták be.
– Nagyon fontosnak tartom a tanárok folyamatos képzését, amire a különféle kimutatások szerint is nagy szükség van – mondta. – Úgy tűnik, az elméleti tudást adjuk át, de a gyakorlati tudással, amivel valami konkrét dolgot is kezdhetnek a diákok, már kevésbé. Ütősebb módszerekkel közelebb hozhatnánk a fizika, a kémia, a matematika világát a felnövekvő nemzedékekhez. Eredménytelenségünk a tudásfelmérőkön kimutatkozik, de megnyilvánul abban is, hogy a fiatalok kevésbé választanak természettudományos szakokat. Nem éppen népszerű a fizika, a kémia, a matematika, és ez nem csak a vajdasági magyar fiatalokra jellemző. Ezen belül pedagóguspályára is kevesen jelentkeznek, és ez előbb-utóbb visszaüt, mert csökkenni fog a mérnökök, az orvosok… száma. Kifejezett, hogy a vajdasági magyar fiatalok közül kevesen végeznek ilyen szakon, és ha igen, akkor gyakran idegen marad számukra a magyar tudományos élet, hiszen szerb nyelven tanultak. Ennek pótlása miatt is fontos a nyári akadémia, mert itt szélesítheti az ismereteit, rámutatunk a forrásra, szakirodalommal látjuk el. Másik helyzet, ha magyarországi végzettséggel kezd Vajdaságban tanítani a pedagógus. Ez esetben az a gond, hogy nem ismeri a szerb nyelvet, az itteni követelményrendszert, az oktatási folyamatokat, s ezen a téren van pótolni való. Az a célunk tehát, hogy a tudományt megszerettetve, népszerűsítve, gyarapítsuk a tanárok ismereteit, tájékozódási pontjait, hogy az iskolába visszatérve felkészültek legyenek. A PISA-felmérések rámutattak félelmeinkre, miszerint igen alacsony szintű a diákok természettudományos intelligenciája. Ennek egyik oka lehet, hogy a tanárok nem tudják úgy előadni a tárgyukat, hogy az érthető, emészthető és élvezhető legyen a tanulók számára. Az egyetemről érkezők sajnos nem kapnak olyan módszertani képzést, amivel magabiztosan nekivághatnának az oktatásnak. Továbbképzésünk célja épp az, hogy pedagógusaink természettudományos műveltségét magasabb szintre emeljük, számos kézzelfogható példával szolgáljunk a tanítás módszertanában, miáltal reméljük, hogy a diákok is többet kapnak. Biztosak vagyunk abban, hogy aki részt vesz a nyári akadémia munkájában, változatosabban, színesebben fog előadni. A feltöltődés mellett könyveket, szoftvereket, elektronikusan tárolt előadásokat is kapnak a résztvevők. Így azok is gyarapíthatják ismereteiket, gazdagíthatják előadói módszereiket, akik nem vettek közvetlenül részt az akadémia munkájában, tehát közvetetten emelhetjük a tanítás szintjét iskoláinkban.
Az Apáczai Nyári Akadémia a jövő héten folytatja munkáját további két akkreditált képzéssel.
