A régi Topolya helyén, tavaszi szántás után a tanulók által felkutatott egykori cserép- és tégladarabok, a száz évvel ezelőtt kezdődött első világháború idejéből származó elbocsátó levelek, katonai diplomák, a frontról származó szuronyok, különböző lőszerhüvelyekből fabrikált szalvéta- és gyufatartók, a családok által őrzött, elfeledett, majd a történelemtanár kérésére előkeresett tábori levelek, egy, a keleti frontról a haza irányába váltott vonatjegy...
A felsorolt tárgyi emlékek csak töredékét képezik annak a „kézzel fogható”, maradandó, széleskörű, mélyebbre hatoló történelmi ismeretekre, kutatásokra serkentő tudásanyagnak, amelyet a Bajsán élő, a bácskossuthfalvi Id. Kovács Gyula Általános Iskolában és a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban dolgozó Nagy Tibor történelemtanár közvetít diákjainak. A II. Vajdasági Tehetségnapon a tehetségek mentorai címmel kitüntetett történelemtanár instrukcióinak, módszertani gyakorlatának köszönhetően nemcsak nyersanyagként, nemcsak ideig-óráig, hanem az elméleti tudásszerzés mellett a gyakorlatban tapasztalt élményanyagnak is köszönhetően hosszan tartóan, valódi, gyakorlatias tudásként raktározódik tanulói tudatában a tananyag.
– A tanárnak pedagógusi munkája során folyamatosan fejlődnie kell. A technikai újításokat is meg kell ismernie, követnie. Nem csupán a tananyagra kell fókuszálnia, azt előadni, hiszen a nyersanyagból marad meg a legkevesebb a tanuló emlékezetében tudásként. A tananyag mögötti tartalomhoz kell hozzásegíteni. Az a célom, hogy olyan diákokat neveljek, oktassak, akik kritikusan szemlélik a világot, saját véleménnyel és elképzeléssel. Gondolataikat minden alkalommal szabatosan, választékosan ki is tudják fejteni. Történelmi tényekről tájékoztatom őket, de ezek elsajátítása mellett fontos, hogy a diákjaim tanulságot vonjanak le egy-egy történelmi kor adott generációjának viselkedésformájából. Feltegyék magukban a kérdést, vajon helyesen viselkedtek-e az elődök, követendő-e a példájuk vagy sem. A felsorolt irányelveket szeretném a jövőben, huszonegy-két év tanári hivatásgyakorlás után is érvényességre juttatni, önmagam ilyen irányban továbbfejleszteni. Mindenképpen el szeretném kerülni, hogy negyvenöt-negyvenhat évesen, körülbelül tanári pályafutáson félidejében, ellaposodjak. Ahhoz, hogy a környezetem a jövőben is eredményesnek ítélje tevékenységem és én magam is elégedett legyek a munkámmal, változtatások ezentúl is szükségesek lesznek. Változik a világ, változnak a társadalom, szülők és diákok részéről támasztott követelmények, én a magam irányában is folyamatosan elvárásokat fogalmazok meg. Nagyon örömteli és megtisztelő számomra, hogy miután évekkel ezelőtt tanári és iskolaigazgatói munkásságom elismerése jeléül Bácskossuthfalván, ahol megkezdtem és ma is folytatom tanári munkám a helyi általános iskolában, a falu díszpolgárává választottak, ezúttal, a tehetségek mentora elismerés elnyerése után, ismételten kaptam egy megerősítést, visszajelzést: pozitívan értékelik a munkám. A gondolatok azonban, amelyek egy-egy mérlegeléskor megfordulnak az ember fejében, most is jelentkeznek. A kitüntetés bizonyítja, eredményesen tevékenykedtem, azonban arra a kérdésre nem ad konkrét választ, hogy pontosan ily módon kell-e jövőben dolgoznom. A saját magam által megfogalmazott válaszom: azért, hogy továbbra is sikeres legyek választott hivatásgyakorlásom során, változások is szükségesek – véleményezte lapunk kérésére a mentori kitüntetés kapcsán a díjhoz is fűződő viszonyulását Nagy Tibor történelemtanár.
Általános és a középiskolás diákok oktatásával is foglalkozik egy időben. Mely korosztály képzését érzi közelebb magához, végzi nagyobb lelkesedéssel, sikerrel?
– Két kiváló tanintézményben dolgozhatok, az általános iskola ötödik osztályától a végzős középiskolás korosztályig figyelemmel kísérhetem a gyerekek, fiatalok fejlődését. Nincs kedvenc, kedvelt célközösségem. Munkám milyenségének köszönhetően átlátom a történelem oktatására vonatkozó teljes tananyagot is. A pályafutásom, miután befejeztem az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Szakán folytatott tanulmányaimat, a bácskossuthfalvi általános iskolában indult, ahol 2001 és 2009 között az igazgatói feladatokat is elláttam, megbízott igazgatóként a pacséri iskolában is. A most működésének tizenegyedik évébe lépett Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban is elláttam a megbízott igazgató szerepét. Volt olyan időszak, hogy egyszerre két intézményben is működtem ilyen minőségben, de folyamatosan dolgoztam történelemtanárként. A legnagyobb kitüntetés számomra az, hogy több, ha pontosak az információim, mostanáig hét diákom, választott hivatásául az enyém mellett döntött. Nagy- Britanniában, Szerbiában és Magyarországon folytatták és végezték el egyetemi tanulmányaikat, közülük egyikük régészként.
A díjátadás pillanataiban, minősítésekor azt is kiemelték: érdeme és tanári előadásmódja jellemzője, hogy nemcsak nyers történelmi tényeket közvetít diákjai számára. A tanórákon kívül más műhelyek szervezésével is foglalkozik. Mely területeken működik még közre a gyermekek ismeretszerzései során?
– Minden gyermekben megvan, és keresni is kell az értékeset. Az elméleti tudásszerzési lehetőségre nem minden tanuló egyformán nyitott, sőt, akadnak olyan tanulók is, akiket úgy szoktak emlegetni, hogy kicsit ,,nehezebb fejűek”. Többek között az utóbbi célközösségre is fókuszálva törekedtem nyitni: nem hagyományos önképzőkört szervezni. Íjászattal is foglalkozunk. Igazgatóságom utolsó évétől már beindítottam ezt a szekciót, az elmúlt évtől azonban már két színhelyen, Bácskossuthfalván és Harkai Róbert közreműködésével Bajsán is működik a Káliz Íjász és Hagyományápoló Egyesület. Mindenekelőtt íjászattal, de a magyar harci testkultúrának más megnyilvánulási formáival, pl. botharccal is foglalkoznak az egyesület tagjai, akik zömében gyermekek. Többek között karikás ostort is a kezükbe vesznek. Mindamellett legendákkal, mondákkal is ismerkednek. Burkoltan tehát a történelmi tudásukat is szilárdítjuk – vallotta Nagy Tibor.
