Dr. Bagdy Emőke professzor emerita, egyetemi tanár, Prima Primissima díjas klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta péntek este a hajdújárási művelődési otthonban mutatta be a Pszichofitness gyermekeknek, szülőknek és nevelőknek című könyvét. A pszichológiatudomány kandidátusa, számos könyv és tanulmány szerzője egyebek mellett a testi-lelki egészség, a lelki világ és a nevelés kérdéseiről beszélt, saját szakmai nézőpontjából megközelítve a témát. Arra is igyekezett választ adni, hogy mit tehetnek a szülők és a pedagógusok korunk digitális forradalmában annak érdekében, hogy gyermekek egészséges, boldog felnőttekké válhassanak.
Dr. Bagdy Emőke szerint a pedagógus a nevelőmunka kulcsszemélye, hiszen nagyban befolyásolja, milyen generációkat nevelünk fel.
– A pedagógusok megbecsülése kiemelten fontos, és nemcsak anyagi értelemben, hanem erkölcsi szempontból is. Figyelmet kell fordítani a lelki egészségükre, erőnlétükre, fizikai és mentális állapotukra, valamint a stresszkezelésükre is. Ugyanakkor meg kell oldani az időbeosztásukból adódó problémákat, hogy a tanítás és a magánélet egyensúlya fenntartható legyen, ezzel elkerülve a szakmai kiégést vagy a munkaerő kizsákmányolást. A pedagógusok – különösen az óvodapedagógusok – érdemelnék a legmagasabb fizetést, hiszen olyan döntő hatásokat gyakorolnak a gyermekekre, amelyek meghatározzák az egész személyiségük épségét. A pedagógusok munkáját azzal is támogatnám, hogy a tanítási óráik egy részét a szülőnevelésre fordítanám. A szülőknek érteniük kell, hogyan működik az iskola és hogyan segíthetik a pedagógiai munkát. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek a családi élet nehézségei miatt már sérülten érkeznek a másodlagos szocializáció műhelyeibe: kötődési zavarokkal, idegrendszeri, magatartásbeli vagy mozgáskoordinációs nehézségekkel, fizikai és lelki hátrányokkal. Ha a szülők megfelelő útmutatást kapnának, jobban értenék, mit vár el a pedagógus, hogyan segíthetik gyermekük fejlődését, mit kellene tenniük a gyermekük egészsége és a személyisége szempontjából – magyarázta az egyetemi tanár, hozzátéve a 9–15 hónapos korban kialakult kötődési minták egész életre meghatározóak maradnak. Ha ebben az időszakban a gyermek nem kap megfelelő érzelmi biztonságot, felnőttként is nehézségei lehetnek a kötődésben és a kapcsolataiban.
– Saját kutatásaim szerint a 20 éves korban megfigyelhető kötődési mintázatok olyanok, amelyek 9–15 hónapos kor között alakulnak ki. Nem változik. Mivel ez egy nagyon stabil idegrendszeri program, nem szabad elszúrni. Ha a szülő megkapja a pedagógustól azt a segítséget, hogy mivel párnázza ki saját gyerekének a fejlődési egyenletességét, hogy legyen kapcsolata a pedagógussal, ez lenne az egymásra épülő rendszer. A pedagógusok és a szülők közötti együttműködés is kulcsfontosságú. Ha erős a kapcsolat, elkerülhetők a kommunikációs problémák, és mindenki egy közös célért dolgozhat: hogy a gyermekek érzelmileg és fizikailag egészségesen fejlődjenek – mutatott rá dr. Bagdy Emőke. Kiemelte, az oktatás területén is jelentős kihívásokat lát.
– A világ folyamatosan változik, egyre többet tudunk arról, hogyan támogathatjuk a gyerekeket abban, hogy teljes, kiegyensúlyozott személyiségekké váljanak. A nevelés azt jelenti, hogy fejlesztjük azt, amit a gyermek magával hoz. Elengedhetetlen, hogy felismerjük és kibontakoztassuk a bennük rejlő képességeket, talentumokat. A nevelés egyik alapvető célja az életre való felkészítés, amely nemcsak elméleti tudást jelent, hanem a mindennapi életben való eligazodást, alkalmazkodóképességet és gyakorlati készségeket is. Az életvitelre való nevelés is kulcsfontosságú. Lényeges, hogy a fiatalok már az iskolában megtanulják az önállóságot, hiszen gyakran előfordul, hogy egy 14 éves diák nem tud befizetni egy csekket, vagy teljesen elveszett a hétköznapi helyzetekben, mert a szülők mindent elintéznek helyette. Ha az oktatás nem készíti fel a diákokat az élet kihívásaira, olyan generáció nő fel, amely bizonytalan, önállótlan lesz, miközben magas elvárásokat és nagy igényeket támaszt a világgal szemben. Mire egy gyermek közösségi helyzetbe kerül, már kialakultak benne bizonyos mintázatok, szokások – jók és rosszak egyaránt. A pedagógusnak az a feladata, hogy fejlessze, támogassa, nevelje őt, nem pedig az, hogy utólag korrigálja a hibás beidegződéseket. Az oktatás egyik kulcskérdése ezért az, hogy a tanterv megfelelő arányban foglalkozzon az életre neveléssel és a tantárgyi ismeretek átadásával. Nem a puszta lexikális tudás a legfontosabb, hanem az is, hogy a diákok elsajátítsák az információszerzés, az internet, a digitális eszközök és a mesterséges intelligencia etikus és hatékony használatát. A mai fiatalok gondolkodása eltér a korábbi generációkétól: az internet és a digitális környezet hatására agyuk másképp működik, inkább a kreatív gondolkodás és különböző divergens kapcsolatok fejlődnek, míg a hagyományos memorizálás háttérbe szorul. Ehhez azonban a pedagógusoknak is megfelelő felkészítést kell kapniuk. A pedagógusnevelésbe nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a pályaszocializációra, hogy a pedagógusok tudatosan építhessék saját szakmai személyiségüket. Emellett elengedhetetlen lenne egy olyan egészségvédő program beépítése is a pedagógussá válás oktatási folyamatába, amely segíti őket abban, hogy ne csak saját mentális és fizikai jólétüket óvják, hanem a rájuk bízott gyerekekét is. A jelenlegi oktatási rendszer túl nagy hangsúlyt fektet az ismeretanyag mennyiségére, miközben háttérbe szorul az ismeretek megszerzésének módja, etikája, felhasználási lehetőségei, a divergens gondolkodásnak a fejlesztése, az érzelmi nevelés, az érzelmi és a szociális intelligencia, a viselkedéskultúrára való nevelés és a racionális gondolkodás. Pedig az oktatásnak épp ezeket kellene előtérbe helyeznie. Az oktatásnak egyensúlyt kell teremtenie a racionális és érzelmi nevelés, a szociális intelligencia és a kreatív gondolkodás között. Ha ezt nem tesszük meg időben, folyamatos kármentésre lesz szükség, hiszen a világ fejlődése gyorsabb, mint az oktatási rendszer reakcióképessége. Ezt a két területet, – mint a mérleghintán – egyensúlyba hoznám – zárta gondolatait a klinikai szakpszichológus.
Az esemény A felelős szülők és tanárok közössége programsorozat részeként valósult meg a szabadkai Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében.
Nyitókép: Dr. Bagdy Emőke (Prof. dr. Bagdy Emőke Facebook-oldala)
