Rózsa Zsombor nyolc oklevéllel minősített sakkoktató, sakkmódszertan-oktató, fesztiválszervező, sakkbíró, egykori sakkozó és hexasakkozó. Különleges programjával, gyermekbarát oktatói stílusával és tanítványai eredményességével hívta fel magára a figyelmet. Ő a szellemi atyja a Sakktivity játékos sakkvetélkedőnek, a Funchesstic! szórakoztató sakkfesztiválnak, a Helló Felség! műveltségi sakkvetélkedőnek. Jelenleg a budapesti POD-IT Gyermek Akadémia sakkszakmai vezetője. A sakk készségfejlesztő hatásáról, valamint annak előnyeiről beszélgettünk.
n Hány éves kortól ajánlott elkezdeni a sakkot?
– Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. Szerintem ez nem teljesen korfüggő, ugyanis amikor egy gyermek már tisztában van az 1 és 10 közötti számok nagyságrendjével, onnantól kezdve már érdemes megismernie a sakkjátékot is. Ez négy- és hatéves kor között alakul ki. A sakk elsajátításához kellő érettségre van szükség, hiszen az egyik legösszetettebb és legprecízebb szabályrendszerre épülő játékról és sportról beszélünk.
Mit fejleszt ez az elmesport?
– Az elmúlt években több tanulmány, illetve kísérlet is alátámasztotta, hogy a sakk csaknem hatvan képességet fejleszt. A teljesség igénye nélkül megemlítenék néhányat, amely meglátásom szerint egy sikeresen teljesítő gyermek, illetve későbbiek során felnőtt főbb ismérve lehet. Tehát a sakk fejleszti az analizáló és szintetizáló képességet, emlékezőtehetséget, elvont és logikus gondolkodást, a megosztott figyelem képességét, produktív képzeletet, az összefüggések felismerésének képességét, az összpontosítás képességét, kreativitást, elvonatkoztatási és általánosítási képességet, kombinatív képességet, a módszeres és hatékony gondolkodást, a tanulási képességet. A sakk megtanít arra is, hogy tanulás nélkül nem lehet fejlődni, hogy nehéz vagy kritikus helyzetekből is ki lehet jutni, hogy egyes problémákra számos megoldást lehet találni, hogy nem szabad a harcot az első sikertelenségnél feladni, hogy a problémamegoldást ismételten újra kell kezdeni, hogy a vereséget is el kell viselni, hogy a szabályokat kötelező módon be kell tartani. Így a sakkot fontos személyiségfejlesztő eszközként is számon tarthatjuk. Arról nem is beszélve, hogy a játék ismerete az alapműveltség részét képezi.
Észrevehető-e a jobb iskolai teljesítmény azoknál a gyermekeknél, akik sakkoznak?
– Természetesen! A sakk tanulásának nem az a célja, hogy a gyerekek kiváló sakkozók legyenek, az csak egy „melléktermék”. A valódi cél a képesség és a személyiségfejlesztés, amely a gyerekek esetében a sikeres iskolai teljesítményben mutatkozik meg. Számtalan példával alá tudnám támasztani, hogy egy gyengén vagy közepesen tanuló gyerek mekkora fejlődésen megy át a sakk által, és végül eljut odáig, hogy diplomát szerez egy komoly kihívást jelentő egyetemen. Arról nem is beszélve, hogy mekkora mértékben rövidül a tanulási idő, szerintem ebben a dinamikus világban ez lehetne a legattraktívabb szempont, amely a sakk mellett kellene, hogy szóljon. A mai gyerekek egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem látják át az iskolai tantárgyak tananyagai közötti összefüggéseket, sem tantárgyon belül, sem a tantárgyak között, ezt a problémát a sakkozás helyre teszi.
A sajátos nevelési igényű gyermekeknek is ajánlott a sakk? Mennyire tudja elősegíteni a fejlődésüket?
– Fontos leszögezni, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek azok, akik tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral küzdenek, ez az esetek legnagyobb részében a diszlexia és a hiperaktivitás formájában mutatkozik meg. Ez csak a merev iskolarendszerben jelent hátrányt, és csakis azért, mert a teljes oktatási rendszer a lexikális tudás értelmetlen magolására épül (olvasás, szövegértés), nem ad teret az egyéniség kiépítésére és kreatív gondolkodásra, amelyben ezek a gyerekek rendkívül erősek, ugyanis a fantáziájuk, a kreativitásuk és a képlátásuk rendkívül fejlett. A sakkot lehet, sőt, úgy kell oktatni, hogy ezek a képességek szárnyalni tudjanak. Ha egy gyerek jól érzi magát, sikerélménye van, és érzelmi töltetet talál abban, amit tanul, akkor fejlődni is fog. Valójában a sakk stratégiai motívumokra, szimbólumokra és a fantázia határtalan suhanására épül, így teljesen komfortos érzetet nyújt a sajátos nevelési igényű gyerekek számára.
Mi a helyzet a hiperaktív gyerekekkel? Mennyire tudja őket lekötni a sakk?
– A hiperaktív gyerekeket is teljesen leköti a sakk! Az elmúlt közel tíz évben, amióta sakkot oktatok, többször volt dolgom olyan gyerekkel, akiről a tanítója, a tanárja vagy a szülei úgy vélték, hogy hiperaktív. Ez egyetlen egy sakkórán, egyetlen gyermek esetében sem mutatkozott meg, ugyanis a sakk fantázia világa, a mese, a stratégiai motívumok, a közel 500 változatos játék, amelyeket oktatok olyan mértékben leköti a figyelmüket és akkora élményt biztosít, hogy soha semmilyen nehézséggel nem szembesültek sem a gyerekek, sem én a sakkórákon. Meggyőződésem, hogy kreatív módszerekkel, valóban érdekes tartalmakkal ez a „vélt” probléma az iskolai rendszerben is könnyen kezelhető lenne, sőt, teljesen észrevétlen maradna.
