A hétvégén emlékezünk meg a tizenhárom aradi vértanúról. A nemzeti ünnep- és gyásznapok történelmünk legnagyobb eseményeihez köthetőek, és az anyaországi tanterv szerves részét képezik. Felvetődik a kérdés, hogy a vajdasági magyar diákoknak mennyire van lehetőségük megismerni ezeket a történelemórák keretében. A részletekről Baráth Gábor Gergelyt, a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola történelemtanárát kérdeztük.
Mennyire vannak jelen a nemzeti ünnepeink az általános iskolás és a középiskolás történelem tankönyvekben?
– Az általános iskolákban jelen van, mind az ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályban mellékletként szerepel a nemzeti kisebbségek történelme. Ez a magyar nemzet esetében is így van. A kiemelt nemzeti ünnepeinkről is tanulnak a gyerekek, tehát az államalapításról, az 1848-as és az 1956-os forradalomról, illetve meg vannak említve a nemzeti gyásznapok is, a trianoni békediktátum és az aradi vértanúk emléknapja. A középiskolás tankönyvekkel más a helyzet. Például a szakközépiskolákban használatos tankönyvek nem szentelnek külön fejezetet a magyar történelemnek. Az elsős tankönyvben néhány mondatban megemlítik a magyarságot, Szent Istvánt, az Aranybullát és a mohácsi vészt. Ez a szerb ajkú diákoknak szól, de természetesen ez nem jelent hátrányt, hiszen a tanárok feladata, hogy úgy állítsák össze a tantervet, hogy a magyar diákoknak a nemzeti történelmet is tanítsák. Nagy hangsúlyt kell helyezni az államalapításra, hiszen Szent István nemcsak államot alapított, hanem ő szervezte meg az egyházmegyéket, megalapította a kalocsai és az esztergomi érsekséget, a püspökségeket, a vármegyéket, tehát közigazgatásilag felosztotta az országot. Ezért fontos, hogy az általános iskolás és középiskolás diákok tanuljanak Szent Istvánról. Ugyanúgy fontos az 1848-as és az 1956-os forradalom, hiszen mindkettő esetében a magyarság a szabadságért, az ország függetlenségért küzdött. Természetesen vannak fekete pontok is, például a hétvégén aktuális aradi vértanúk emléknapja. Tizenhárom honvédtiszt, tizenkét tábornok és egy ezredes adta életét a hazáért. Jó, ha a gyerekek ezekről is tanulnak. Fontos, hogy megismerjék a történelmünket, mert múlt nélkül nincs a nemzetnek jövője. Erre tudunk alapozni, megerősíteni a gyerekekben a nemzeti öntudatot, és ezen keresztül ismerhetik meg a kultúránkat. Fontos, hogy a tanárok ezeket is megtanítsák a gyerekekkel.
A diákok a tanulmányi versenyekre való felkészülés során bővebben is hallhatnak ezekről a témákról.
– Ha az 1956-os forradalomról szeretnének hallani, akkor részt vehetnek a Nagy Imre Társaság délvidéki tagozatának és az '56-os Műhely Civilszervezet versenyén. Erre készülve a kommunista diktatúráról, az 1956-os forradalom eseményeiről és következményeiről tanulhatnak. Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete minden évben megszervezi a honismereti versenyt. Tavaly Mátyás király volt a téma. Fontos kiemelni, hogy Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága minden évben kijelöl egy tematikus évet. Az idei II. Rákóczi Ferenc éve. A gyerekeknek versenyeken és más iskolán kívüli tevékenységeken is van lehetőségük a nemzeti történelemmel foglalkozni. A néptáncon, népzenén keresztül is érintik a történelmet, hiszen sok erről szóló népdalunk van. A cserkészet keretében is foglalkoznak a nemzeti ünnepekkel és a magyar történelemmel.
Van-e lehetőség arra, hogy a tanárok bővebben beszéljenek ezekről a témákról a történelemórákon? Jut-e elég idő rá?
– Általában 1945-ig jutunk el a történelemórákon. Óraszám és idő hiánya miatt a második világháború utáni időszakot nem mindig tudjuk átvenni. Természetesen az 1956-os forradalomról igyekszünk szót ejteni, ha máskor nem is, október 23-a alkalmával. A fontosabb eseményeket át kell beszélni, például a honfoglalást, a kalandozások korát, Szent István munkásságát, az Aranybullát...Az óraszámok miatt szűkös az időkeret, és ebbe bele kell férnie a világ-, a szerb és a magyar történelemnek is. Igyekszünk elegendő időt szakítani nemzetünk történelmére.
