Halász Dániel református lelkésszel a maradéki anyanyelvi oktatás helyzetéről beszélgettünk.
– Amikor 2012-ben idejöttem, láttam azt, hogy a gyerekek mennyire nem tudnak magyarul. Amikor hittanórán szerbül kellett magyaráznom a heidelbergi kátét, az nyilván eleinte nekem is nehézségeket okozott. Akkor jöttem rá arra, hogy tenni kell valamit, ha itt továbbra is magyarul akarjuk hirdetni Isten igéjét. Megfogalmazódott bennünk, hogy létrehozzunk egy óvodát, amit a Generális Konvent segítségével először hétvégi óvodaként indítottunk be 2013 szeptemberében, majd 2014-ben a magyar állam támogatásával elindult az óvoda, ami jelenleg még nem akkreditált, mivel az épületünk nem felel meg a követelményeknek, mert a gyülekezeti termünkben működik. De tervben van egy óvoda építése, amit szintén a magyar állam támogat, és reményeink szerint már idén el tudjuk kezdeni a munkálatokat. A Magyar Nemzeti Tanács révén szintén a magyar állam támogatásával 2013-ban beindítottuk az iskolabusz-programot, amivel öt gyerek indult el akkor. Ez a mai napig működik, tehát a busz mindennap beviszi a gyerekeket Újvidékre, a Petőfi Sándor Általános Iskolába. 2015-ben aztán beindult egy összevont tagozat, aminek az volt a célja, hogy a gyerekek elsőtől negyedik osztályig ne utazzanak, hanem itt, Maradékon járjanak iskolába. Ez még nem érte el teljesen a célját, de arra törekszünk, hogy efelé haladjon. Sok szülő nem akarja beíratni a gyerekét, mivel ez összevont tagozat, ugyanakkor az is probléma, hogy a gyerekek nem tudnak magyarul, ebben a környezetben sokkal nehezebben sajátítják el a magyar nyelvet, mint például Újvidéken. Nem egy olyan gyerek indult iskolába, aki egyáltalán nem tudott magyarul, és egy év múlva pedig már szinte tökéletesen beszélte a magyar nyelvet, mert ott teljesen magyar környezetben van. Itt, Maradékon sajnos nincs ez a lehetőség, de megpróbáljuk a napközit áthozni ide, hogy az egyház keretein belül működjön, hogy magyar környezetben legyenek ezek a gyerekek. Mert sokszor a családban – a rengeteg vegyes házasság miatt – szerbül történik a kommunikáció, és hozzánk hozzák a gyereket, akár már óvodába is, hogy mi tanítsuk őket magyarul. Próbáljuk megértetni a szülőkkel is, hogy sokkal könnyebb lenne, ha odahaza a nagymama vagy valaki magyarul beszélne a gyerekekkel. Ez egy hosszú távú projekt, ide évtizedes munka kell – ennek mi még nagyon az elején vagyunk, de elmozdultunk a holtpontról, sőt, a lejtőről most már nem csak a holtpontig jutottunk el, hanem most már felfelé megyünk, mert vannak nagyon szép példák: nem egy olyan család van, amelyben eddig szerbül folyt a kommunikáció, és most a fent említettek hatására elkezdtek magyarul beszélni, illetve többet használják a hétköznapokban is magyar nyelvet. Vannak tehát pozitívumok, de még nagyon sok munka kell ahhoz, hogy mindezt szélesebb körben is elérjük. A másik dolog pedig, hogy a kétnyelvűségre fektetjük a hangsúlyt, hiszen a többnyelvűség mindenkinek csak hasznot hoz, és nem okoz hátrányt. Mert nagyon sok szülő van, aki még most is úgy gondolkodik, hogy mindent szerbül, hogy a gyereknek aztán később könnyebb legyen, de pont ezzel nehezítik meg az életüket. Bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akik már eleve többnyelvűséggel indulnak, két-három nyelvet is megtanulnak gyerekkorukban, azok később az életben is jobban feltalálják magukat, illetve magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. A tavalyi évben tíz gyerek indult el az iskolabusszal, ebből 8-an maradtak, illetve itt helyben az összevont tagozaton öt gyerek volt, ebből négy maradt – összegezte az elmúlt év tapasztalatait Halász Dániel. A maradéki elszántság ékes bizonyítéka, hogy szeptember elsején 5-én öt tanulóval megkezdődött a tanítás az önálló magyar első osztályban is. A református lelkész elmondta, sok esetben a szülőkkel való személyes találkozásra és beszélgetésre volt szükség ahhoz, hogy meggyőzzék őket, érdemes gyermekeiket anyanyelvű osztályba íratniuk.
– Nem elég, hogy szülői értekezletet hívunk össze, mert akiket ez nem annyira érdekel, azok el sem jönnek, úgyhogy sok esetben házhoz kell menni, meg amikor más ügyben találkozunk, mindig felhozzuk ezt is, és elmondjuk az érveket, indokokat. Több szülő is van, aki erre saját magától jött rá, három-négy szülő pedig kitörő örömmel fogadta a hírt, hogy van ilyen lehetőség. Vannak olyanok is, akik fölvették a magyar állampolgárságot, és ennek következtében fontos lett számukra a magyar nyelv is. Az állampolgárságnak egy hátránya van: hogy könnyebben el lehet menni, de rengeteg előnye is van: hatással van az emberekre, mert azok újra magyarnak érzik magukat, vagy érzik azt, hogy az anyaország és a többi magyar számára fontosak.
Halász Dániel arról is beszélt, az egyházi és a művelődési eseményeken – mint amilyen a reformáció 500 évfordulójának a közelmúltban Maradékon megrendezett központi ünnepsége is volt – felekezettől függetlenül összegyűlik a helyi magyarság, amihez az is hozzájárul, hogy a református egyház udvarában található a művelődési egyesület is. Hozzátette, talán Maradék az egyedüli falu a térségben, ahol nem a kivándorlás veszélyezteti leginkább a közösség fennmaradását. Nagyobb problémát jelent az asszimiláció, ami Halász Gábor véleménye szerint mégis sokkal könnyebben kezelhető, mint az elvándorlás.
