Az Európai Uniót érintő, válságos időszakot eredményező megoldatlan kérdésekben a hivatalos magyarországi álláspontot képviseli az Európai Parlamentben Deli Andor (a felvételen) fideszes néppárti vajdasági magyar képviselő, aki munkája során Szerbia integrációs törekvéseire, a vajdasági magyar közösség helyzetére is összpontosít. Néhány napja itthon járt, ekkor beszélgettünk el az aktuális témákról.
Deli Andor (Ótos András felvétele)
■ Aligha lehet ma Európáról, annak jövőjéről beszélgetni anélkül, hogy a biztonság, a terrorfenyegetettség témakörét ne érintenénk. Hogyan tekintenek ma erre a rendkívül fontos kérdésre az Unió politikusai?
– Az elmúlt másfél évben meglehetősen komoly szerep jutott e témának. A – nevezzük úgy – régi gondolkodásnak az volt az alapállása, hogy a szabadság áll az első helyen, s abból következik a biztonság. Makacsul tartotta magát ez az álláspont, amíg be nem következett egy fordulat a migránsválság kérdésében, mostanra odáig jutott el a gondolkodás az európai – elsősorban Néppárton belüli – politizálásban, hogy a szabadság meglétéhez van először szükség biztonságra, ez utóbbi áll az első helyen. Más frakciók ezt egyelőre még nem látják ennyire tisztán, de vannak ebbe az irányba mutató hangok. Paradigmaváltást látok mindebben, s magam is ezt tartom az egyedüli járható útnak, csak így tud Európa ellenállni a megpróbáltatásoknak, a partjait csapdosó hullámoknak.
■ Mennyiben változott meg az átlagember biztonságérzete az elmúlt periódusban?
– Megint csak másfél évet kell ugornunk, 2015 sorsdöntő volt, nem lehet összehasonlítani azokat a kijelentéseket, amelyeket ma hallok azokkal, amelyeket 2015 előtt hallottam a nyugati kollégáktól. A Willkommenskultur-ként elhíresült, idegenek abszolút befogadását hirdető eszme korábban a fénykorát élte, és nagyon sok támadás érte még frakción belül is a magyarországi képviselőket, akik másként gondolkodtak. Láss csodát, másfél év múltával az akkor kirívó, extrém intézkedéseknek számító magyar lépések, elsősorban a határvédelem terén, mostanra mainstream kiindulóponttá váltak, s már megjelennek olyan gondolatok a nyugati politizálásban, amelyek a magyar elvekre épülnek. Nem vonják már kétségbe Magyarország lépéseit. Elvárnánk, hogy elismerjék: a magyar kormányt jogtalanul bírálták, erre viszont valószínűleg a politikusok habitusa miatt nem fog sor kerülni. Csendben változtatják a mondókájukat. Igénybe veszik a magyar kormány 2015-ben bemutatott elveit alkalmazva ezt odahaza, akár kampánycélokra is, hiszen észrevették azt, hogy a népszerűségi indexek bámulatosan zuhanni kezdtek, éppen az említett téma kapcsán kifejtett korábbi nézeteik miatt véreztek el sokan. Muszáj lett változtatni.
■ Több helyütt hallottam már, hogy az Európai Bizottság az, amelyik nem tart lépést az újonnan kialakult politikai felfogással. Lát esélyt arra, hogy ez változzon a jövőben?
– Nehéz lenne megítélni, próbálok visszaemlékezni, mikor hallottam Junckert legutóbb a migránsválságról beszélni. Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt hónapokban erről szólt volna. A tagállamok vették át a főszerepet a bizottság összes félresikerült kísérlete után. A bizottság egyes elképzelésektől nem fog sohasem elállni, titkon remélhetik, hogy megvalósulnak ezek, de még a tagállamok által elfogadott javaslatok implementációja is sokszor akadozik.
■ Az Amnesty International elmarasztalta Magyarországot legújabb jelentésében. Hogyan tekintenek erre a néppárti magyar képviselők?
– Kétségeim vannak az ilyen jelentések metodológiájával kapcsolatban, vagy afelől, hogy mire alapozzák, tendenciózusok-e egyes esetekben. Kérdés például: miért éppen az adott pillanatban ugrik egy állam hat helyet le vagy fel a transzparencia-listán. Az átlátható rendszerek és a jogbiztonság, persze, nagyon fontosak, de nem hiszem, hogy teljes objektivitással meg lehet ezt a kérdést ítélni és összehasonlítási viszonyrendszerbe állítani egy államot más országokkal. Tudomásul kell venni e jelentéseket, de nem kizárólag ezek alapján kell politikai döntéseket hozni.
■ Újabb két csatlakozási fejezetet nyit meg Szerbia a jövő héten. Mennyire lehetünk elégedettek a folyamat gyorsaságával?
– Összesen 35 fejezet van. Nem jó jel, hogy tavaly a horvát blokád miatt teljesen apolitikus fejezetek is lassan nyíltak csak meg. Ha ez ilyen döcögősen halad, akkor Szerbia, önhibáján kívül, nehezen fog eljutni a 35. fejezetig. És még csak ekkor jön a tárgyalás és a fejezetek lezárása. Rengeteg munka vár még ránk. Senkinek sem érdeke a csúszás.
■ Sokféle válság sújtja az EU-t. Mekkora ilyen körülmények között a bővítési kedv?
– Jelenleg tényleg más témák foglalkoztatják, de nincs a csatlakozás célegyenesében egyetlen állam sem jelenleg, amelynek a példája alapján meg lehetne állapítani, mekkora a kedv. A jelenlegi várakozási szituáció, ezért, megfelel az EU-nak, kihasználja a helyzet konszolidálására.
■ A következő időszakban milyen szerbiai szempontból fontos kérdés kerül az EP elé?
– A szerb országjelentés áprilisban minden bizonnyal a parlament elé kerül, a héten a külügyi bizottság vitatta azt meg a módosító indítványokkal együtt.
