Suzana Grubješić a kormány európai integrációs kérdésekkel megbízott alelnöke – volt. Funkciója a nem régi kormányátalakítás következtében szűnt meg. A Szerbia Egyesült Régiói alelnökét Zentán jártakor kérdeztük az azóta eltelt időszak politikai és gazdasági fejleményeiről.
Egyik legutóbbi nyilatkozatában bírálta a kormány megszorító intézkedéseit. Mi az önök véleménye erről: valóban szükségesek és elkerülhetetlenek ezek a lépések, vagy lett volna más alternatíva is?
– Ezek az – egyelőre csak beharangozott, de még nem alkalmazott – intézkedések arról tanúskodnak, hogy tévesen lett meghatározva a cél. Ott kell takarékoskodni, ahol lehet, és nem kell ott, ahol nem lehet. Konkrétan: nem lehet áfát emelni az alapvető élelmiszeri cikkek esetében, mert az a legszegényebb réteget sújtja. Ezenkívül nem szabad csökkenteni a középosztály, a polgári réteg fizetését sem, mert minden társadalomnak, így Szerbiának is ez a réteg képezi az alapját. Orvos, tanár, bíró fizetésén nem szabad takarékoskodni. Sajnálattal állapítom meg, hogy a kormány nem azzal foglalkozott, ami lényeges, az pedig a bürokrácia lefaragása. A fizetéscsökkentés és az áfanövelés az egyébként is alacsony vásárlóerőt fogja tovább csökkenteni, tehát csökken a fogyasztás, és ezzel bezárul az ördögi kör. A többi bejelentett intézkedés, például a számítógépekre kivetett áfa növelése 8%-ról 20%-ra sem elfogadható, ha közben az a kitűzött cél, hogy fejlesszük ezt az ágazatot. Növelni akarjuk az áfát a szállodai szolgáltatásokra is, miközben azt szeretnénk, hogy a turizmust fejlesszük, és hogy Szerbia kívánatos idegenforgalmi célpont legyen. Montenegróban ugyanez az áfa 7%, mi most 20%-ra akarjuk növelni. Takarékoskodni a bürokrácián, az állami ügynökségeken lehet, azaz olyan dolgokon, amelyeknek nem az állampolgár látja a kárát.
Érzékeny kérdés a befektetőknek adott szubvenciók kérdése is, amelyet szintén érint a kormány intézkedéscsomagja...
– Adatok bizonyítják, hogy Szerbiának egyharmaddal sikerült növelnie a kivitelét, mindenekelőtt az autóipar fejlődése miatt, mert ez az iparág is kapott állami szubvenciókat. Elsősorban a Fiat, de más cégek is, amelyek üzleti kapcsolatban állnak az olasz céggel. Ez tehát jó intézkedésnek bizonyult. Ha viszont most változtatunk ezen, azaz, ha megszüntetjük ezeket a kedvezményeket, akkor a potenciális beruházók száma drasztikusan csökkenni fog. Ráadásul, ha a környező országok ugyanakkor megadják ezeket a kedvezményeket, akkor egyszerűen kiesünk a versenyből. A Fiat is ezek miatt jött ide, és most fennáll a veszélye, hogy áttelepül Romániába. Számítások szerint ezek az állami támogatások körülbelül 30 hónap alatt folynak vissza Szerbia költségvetésébe, más formában. És ha már itt tartunk, téves az a hozzáállás, hogy csak külföldi befektetőknek adjuk meg ezeket a kedvező lehetőségeket. A nemzetközi átlag szerint az ilyen típusú szubvenciók 53%-a hazai vállalkozásoknak jut. Nálunk viszont 2006-tól máig 300 millió euró támogatás jutott belföldi vállalkozásoknak, tehát 7 év alatt összesen ennyi. Eközben évente juttatunk a mi tönkrement közvállalatainknak 700 millió eurót szerkezeti átalakításra.
Hogyan élték meg és dolgozták fel azt, hogy az alaposnak és lényegre törőnek kikiáltott kormányátalakítás egyetlen gyakorlati következménye az önök pártjának kiszorítása lett a hatalmi koalícióból?
– Ilyen a politika. Bennünket kiszorítottak, a miniszterelnök megőrizte mindkét eddigi pozícióját, és ez a történet epilógusa. Abból, amiről fél éven át beszéltek, hogy ez egy alapos, mindenre kiterjedő átalakítás lesz, végül is nem lett semmi. Nekem és nekünk tényleg nincs okunk szégyenkezni, mert soha senki nem mondta – legalábbis a szemünkbe –, hogy valamit nem jól csináltunk. Úgy látszik, egyszerűen csak feleslegessé váltunk.
Ismét népszerű „játékká” vált az előrehozott választások lehetséges időpontjának találgatása. Önök ezt hogy látják?
– Szerintünk nyílt titok, hogy köztársasági választások lesznek legkésőbb jövő tavasszal, habár ezt nyilvánosan és hivatalosan senki nem erősíti meg. Mi nem szurkolunk azért, hogy ez így legyen, viszont egyszerűen nem természetes az a helyzet, amikor nem az adott pillanatban legnagyobb és legnépszerűbb párt, és annak a még népszerűbb vezetője a miniszterelnök. Ez az instabilitás oka a jelenlegi hatalmi koalícióban, és ez a belső feszültség fogja kiváltani az előrehozott választásokat.
Mi történt az ön ideje alatt az integrációs folyamatok területén, és hogyan látja: az ön kényszerű távozása óta változott-e valami ezen a téren?
– Amikor megalakult ez a kormány, senki sem számított arra, hogy ekkora áttörés fog bekövetkezni az integrációs folyamatban. Most joggal várhatjuk el, hogy az EU tartani fogja magát saját döntéseihez, és Szerbia legkésőbb január végén megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat. Én egyik szereplője, részese voltam annak a csapatnak, amelyik ezen dolgozott, személyesen beszélgettem és győzögettem az EU tisztségviselőit, Merkeltől kezdve a legkisebb beosztású tisztségviselőkig arról, hogy Szerbia 12 év után megérdemelte, hogy elkezdhesse a tárgyalásokat. Az én szerepemről és hozzájárulásomról persze nem szívesen beszélek, ezt tegyék meg mások, ha szükségesnek látják. Annak viszont örülök, hogy Tanja Mišćević lett kinevezve a tárgyalócsoport vezetőjének. Nem azért, mert már több mint 20 éve a barátnőm, és mert együtt fejeztük be első európai tanulmányainkat Belgrádban, hanem azért, mert azt gondolom, rendelkezik mindazokkal a képességekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezt a folyamatot a lehető legmagasabb szinten vigye tovább.
