A Szerbiai Villanygazdaságnak (EPS) 50 milliárd dináros kölcsönre van szüksége, egyébként március végéig csődbe megy – jelentette be a héten a vállalat vezetősége. A szerb kormány nevében Mlađan Dinkić pénzügyi és gazdasági miniszter közölte: az EPS nem kap kormánygaranciát kölcsön igénylésére. Az elemzők és szakértők véleménye javarészt megegyezik abban, hogy miért is került a villanygazdaság a már évek óta jellemző helyzetbe: a villanyáram ára szinte sehol Európában nem annyira alacsony, mint Szerbiában. Az is rátesz egy lapáttal a nehézségekre, hogy az EPS nem hajtja be kinnlévőségeit, amelyek nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg a lakosság és a gazdaság között. Lapunknak Mijat Lakićević, a Novi Magazin hetilap főszerkesztő-helyettese nyilatkozott a témáról.
Valóban csődbe mehet a villanygazdaság?
– Elméletileg ugyanúgy csődbe mehet, mint bármelyik másik vállalat. Ez azt jelentené, hogy nem tehetne eleget különböző kötelezettségeinek. A villanygazdaságnak hiteleket kell visszafizetnie, együttműködik más vállalatokkal, mondjuk építőipari cégekkel, ezeknek szintén fizetnie kell az elvégzett munkáért, vagy szolgáltatásért. A csőd csupán formalitás. Szerbiában bizonyos vállalatok évek óta csődben vannak. Ha ez megtörténik, akkor valakinek újra kell indítania a villanygazdaságot. Hogy ez az állam lenne-e, azt nem tudom.
Mi lenne a legracionálisabb megoldás a jelenlegi helyzetben?
– Erre a kérdésre csak akkor tudnék érdemben válaszolni, ha belátásom lenne a villanygazdaság ügyvitelébe, ismerném a vállalat pénzügyi problémáit, a pontos számokat. Az EPS-nek feltehetőleg valóban szüksége van a hitelre, amit a napokban a vállalat vezetősége emleget, mivel enélkül nem tudja fizetni kötelezettségeit. Gondoljunk csak bele, hogy a fizetésképtelenség esetén hány másik vállalatot juttathat a csőd szélére a villanygazdaság. Az EPS problémáinak hosszú távú megoldásához azonban egy átszervezésre lenne szükség. Ez vonatkozik egyébként mindegyik szerbiai közvállalatra. Itt van még a villanyáram ára is, amely annyira alacsony, hogy a villanygazdaságnak esélye sincsen sikeres és fenntartható vállalatként működnie. Meg kell említeni azt is, hogy a többi közvállalathoz hasonlóan a villanygazdaságban is túlságosan sokan dolgoznak. Ez természetesen elsősorban az adminisztrációs részlegere vonatkozik. Az EPS-nek vállalatként és nem szociális intézményként kell üzletelnie. Az átszervezés nem egyszerű folyamat és nem is hozná meg azonnal a várt eredményeket, de három, vagy négy év után biztosan láthatóak lennének a változások.
Lát arra bármi esélyt, hogy a nagyvállalatokkal belátható időn belül megfizettetik a tartozásaikat?
– Ez a politikai akarattól függ. Ha rajta múlna, akkor a villanygazdaság valószínűleg behajtaná a tartozásokat. A probléma az, hogy nemcsak nagyvállalatok, hanem kisebb vállalkozások is tartozást halmoztak fel, sőt, ne feledkezzünk meg a polgárokról sem. Ha jól tudom, akkor a villanygazdaság felé nagyjából 100 milliárd dinárral tartoznak a fogyasztók, ennek a felét a háztartások halmozták fel. Ha az áram drágább lenne, akkor az emberek is racionálisabban kezdenék el használni a villanyáramot. Napjainkban még mindig villanyárammal a legolcsóbb fűteni. Ez sehol máshol nincs így. Mindenhol a villanyáram a legdrágább energiaforrás. A tartozók kérdését biztosan nem lehet egyik napról a másikra megoldani, de végre el kell kezdeni. A tartozások tolerálása csakis politikai döntés.
Segítene-e a helyzeten, ha az országban konkurenciaként megjelenne egy másik villanyáram-szolgáltató vállalat?
– Kétlem, hogy bármelyik külföldi vállalat vezetőségének eszébe jutna Szerbiában üzletelni, tekintettel a villanyáram alacsony árára, hiszen ilyen feltételek mellett semmi haszna nem lenne. Még egy bosznia-hercegovinai vállalatnak sem érné meg, hiszen ott is drágább a villanyáram. Ez távol tartja a külföldi beruházókat. Példa: Szerbiában egy kilowatt villanyáram 5 eurócentbe kerül, Németországban pedig nagyjából 20 eurócentbe. A régióban is mindenhol drágább az áram.
