A péntekre bejelentett újvidéki tüntetésnek két célja volt: egyrészt rábírni a vajdasági kormányt a tartomány törvényes és alkotmányos jogainak tiszteletben tartásáról szóló nyilatkozat visszavonására, másrészt pedig rákényszeríteni ugyanezt a kormányt a távozásra is, s kiíratni Vajdaságban a rendkívüli parlamenti választásokat. Az alapján, amit dr. Bojan Pajtić tartományi kormányfő a Magyar Szónak a tüntetés előtt készült interjúban elmondott, a Vajdaságban ellenzékinek számító pártok és a megmozduláson részt vevő nemzeti érzületű nem kormányzati szervezetek egyik követelésének sem fognak eleget tenni. Pajtić már napokkal a tüntetés előtt is hangsúlyozta, hogy a kormány nem fogja visszavonni a nyilatkozatot, azt legfeljebb a Tartományi Képviselőház alkotmányjogi bizottsága módosíthatja, egészítheti ki, ha annak okát látja. A kormányfő véleménye szerint a deklarációra igenis szükség van, mert Vajdaság nem állhat el egyenként minden hatáskörétől. Bojan Pajtićot elsőként a pénteki tiltakozó megmozdulás hátteréről kérdeztük, válaszait elektronikus úton juttatta el hozzánk.
Ön szerint melyek a kormány épülete előtt megtartandó tüntetés valódi okai?
– A megmozdulás célja destabilizálni a tartományi kormányt, amelyik a képviselőházban kétharmados szavazattöbbséggel rendelkezik. A tüntetés szervezői nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mennyire nem igazak a szeparatizmusra vonatkozó állításaik. A tartományi adminisztráción belül egyáltalán nem léteznek szeparatista törekvések. Ennek ellenére, ők állandóan ijesztgetik a közvélemény bizonyos részét ellenségekre mutogatva ott, ahol ellenségek egyáltalán nincsenek. Vajdaság mindig a toleranciáról, az emberek békés együttéléséről, a különbözőségek tiszteletben tartásáról volt ismert. A tartományi kormány előtti tüntetés legitim, ugyanakkor nagyon sajnálatos, hogy ezt az eseményt lincshangulat előidézése előzte meg.
Mi az összefüggés a legújabb történések és Tomislav Nikolić államfő azon kijelentése között, melyben „úgynevezett” tartományi kormánynak nevezte a vajdasági adminisztrációt?
– Elfogadhatatlannak tartom, hogy a huszonegyedik században egy európai államban az elnök úgynevezett jelzővel illesse a tartományi kormányt. Az efféle retorikák azokra a múltbéli, szomorú időkre emlékeztetnek, melyekről azt hittük, örökre magunk mögött hagytuk őket, soha sem ismétlődhetnek meg.
A tiltakozók voltaképpen a tartományi parlamenti választások kiírását akarják elérni.
– A tartományi választásokat kizárólag a vajdasági kormány magyarázattal ellátott kérésére, illetve a parlamenti többség elvesztése esetén lehet kiírni. Mint említettem, a kormánynak kétharmados többsége van a képviselőházban, ami azt jelenti, hogy tartományi választásokat legközelebb 2016-ban tartunk majd.
Mi a véleménye a köztársasági parlamenti választások kiírásáról? Szükségesnek tartja-e ezen a szinten előrehozott választások megtartását?
– Az előrehozott választásokról köztársasági szinten éppen a kormánykoalíció tagjai beszélnek a legsűrűbben, azzal licitálgatnak, hogy vajon júniusban vagy csak az ősszel tartják majd meg a szavazást. Szemmel látható, hogy a kormányon belül sok fontos, az ország jövőjét meghatározó kérdésben nincs egyetértés. Ezt a leginkább az európai integrációkkal kapcsolatos zavaros, egymásnak ellentmondó kijelentések bizonyítják. A jelenlegi köztársasági kormány képviselői az emberek életszínvonalának drasztikus javítását ígérték, s közben láthatjuk, hogy az országnak egyre nagyobbak az adósságai, növekszik a munkanélküliek száma, romlik az életszínvonal. Kissé szokatlannak tartom, hogy a választásokról többet beszélnek a hatalmi koalíción belül, mint azon kívül, ez a tény szerintem a kormányon belüli légkörről tanúskodik.
A Szerbiai Alkotmánybíróság hatásköröket törlő döntését követően egyáltalán mekkora mozgástere maradt a tartományi kormánynak arra, hogy javítson a vajdasági polgárok életkörülményein?
– Az alkotmánybíróság döntése jelentős mértékben megtépázta lehetőségeinket a szociális politika vagy egyetlen nemzeti parkunk, a Fruška gora rendezése terén. E döntés megkérdőjelezte azt a tényt, mely szerint Vajdaság egy európai értékeket ápoló régió. Különösen azért furcsa mindez, mert az európai beállítottságról szóló mondatok éppen alkotmányunk preambulumából kerültek át a megkérdőjelezett törvénybe. A vajdasági hatáskörök korlátozása azonban sajnos nem ért véget az alkotmánybíróság döntésével, azóta is számos olyan helyzettel találtuk szembe magunkat, mely igazolta a hatáskörök csökkentését. Például: a köztársasági kormány törvénytelenül kezelte a vajdasági vagyont, a tartomány finanszírozása ma sem áll összhangban az alkotmányos garanciákkal. Éppen ellenkezőleg, a tartomány polgárainak rendelkezésére bocsátott összeg csupán a hányada annak, amit az alkotmány szavatol. Ezek az okok miatt javasolta a tartományi kormány a parlamentnek egy nyilatkozat elfogadását, mely felszólítaná a hatalmat az alkotmány és a törvények tiszteletben tartására. Nem természetes, hogy az alkotmány és a törvény mindenkire vonatkozzon, éppen csak a vajdaságiakra nem. A kezdeményezést követően, sajnos olyan sértések lavinája indult ellenünk, amilyet a múlt század kilencvenes évei óta nem láttunk. A vajdaságiak jogainak védelméért felelős személyeket, a vajdasági kormány tagjait szeparatistáknak és usztasáknak kezdték nevezni, csak azért, mert az alkotmányos garanciák teljesítésére szólították fel a hatalmat.
A Demokrata Párt új vajdasági politikát harangozott be. Miben különbözik majd ez az új politika a régitől?
– A párt alapvető irányelvei nem változtak megalapítása óta. Ezek az európai népekhez történő csatlakozásban, a szerb társadalom megreformálásában, demokratizálásában, az emberi jogok, kisebbségi jogok védelmében, egy európai jogállam megteremtésében merülnek ki. Elkészült az a fejlesztési tervünk is, melynek célja szavatolni az állam gazdasági felzárkózását az energetika, mezőgazdaság, számítógépes technológia lehetőségeit kiaknázva, de az oktatási rendszer reformját is végrehajtva, ami az alapját képezi az előrehaladásnak. Vajdaságban a DP a multikulturalizmus őre, az a párt, amelyik a Financial Times szerint Vajdaságot a negyedik helyre juttatta a befektetések hatékonysága alapján. Olyan funkcionális decentralizáció mellett szállunk síkra, amely semmiképp sem veszélyezteti az állam területi egységét.
Milyennek találja a Vajdasági Fejlesztési Bank ügyének lezárását? Mennyire ártotta bele magát a politika ebbe a történetbe?
– A Vajdasági Fejlesztési Alap átvette a bank javait. Ami a bankot illeti, valóban túlpolitizálták az ügyet. Most arra számítunk, hogy a köztársaság több megértést tanúsít az új alap iránt, hogy az valóban segíthesse a gazdaság és mezőgazdaság fejlődését.
