Štefan Füle uniós bővítési biztos ismertette elsőként Twitter-profilján az Európai Bizottság Szerbiával kapcsolatos döntését. Ennek értelmében, ahogyan arra a Pristinával kötött megállapodást követően számítani is lehetett, a testület a csatlakozási tárgyalások dátumának kijelölésére tett javaslatot, melyet az unió állam- és kormányfői a június 28-ai brüsszeli ülésen vesznek majd fontolóra. Olyan becslések is napvilágot láttak, melyek szerint Szerbia akár még az idén megnyithatja a tárgyalásokat. Az uniós tisztségviselők valamennyien nagy megelégedettséggel nyugtázták a Belgrád és Pristina közötti dialógus végeredményét, s az eddigi megállapodások alkalmazására hívták fel a tárgyalófelek figyelmét. Varga Lászlót, a köztársasági képviselőház integrációs bizottságának alelnökét arról kérdeztük, milyen változásokat hozhat ez a fejlemény Szerbia számára.
– Szerintem korai lenne készpénzek venni azt, hogy júniusban kijelölik a csatlakozási tárgyalások dátumát. A tagállamok az EB ajánlásáról konszenzussal fognak döntést hozni. Amikor a tagjelöltség megadása volt napirenden 2011 végén, az EB erre vonatkozóan pozitív javaslatot tett, a tagállamok pedig 2012 decemberében mégis úgy döntöttek, hogy nem hagyják azt jóvá, s csak további lépések megtevését követően nyertük el a státust 2012 márciusában. Most, a Belgrád és Pristina közötti megegyezés várható jóváhagyását követően annak végrehajtására terelődik majd a figyelem. Mostantól kezdve június végéig tehát ennek a megállapodásnak a gyakorlati alkalmazásán lesz a hangsúly, a megállapodásnak addig életre kell kelnie.
Mekkora gondot jelent az, hogy az észak-koszovói szerbek elutasították a megállapodást, máris tüntetnek, s feltételezhetően az előttünk álló időszakban sem változtatják meg véleményüket?
– A kormány szándékától függ igazán, hogy sikerül-e végrehajtatni ezt a megállapodást, vagy sem. A kormánynak van olyan eszközrendszere, amellyel végre tudja hajtatni az elfogadottakat, s ezt pontosan tudják az észak-koszovói szerb önkormányzati vezetők is. A saját anyaországukkal kialakított konfliktust bizonyára megpróbálják majd a végletekig kiélezni. Az lesz a kérdés, hogy e konfliktusban a kormány használni fog-e minden rendelkezésére álló eszközt annak érdekében, hogy Szerbia a gyakorlatban is alkalmazni tudja azt, amit korábban aláírt.
Milyen változást, előrelépést hoz az, ha Szerbia számára kijelölik a dátumot?
– Az európai integrációs folyamatnak egy jóval unalmasabb szakasza következik. Abban az értelemben unalmasabb, hogy politikai szempontból sokkal kevésbé érdekes, a közvéleményt kevésbé érdeklő témák kerülnek terítékre. Ugyanakkor mennyiségileg sokkal több feladat vár az államra, azok közül egyik sem lesz könnyen végrehajtható. A csatlakozási tárgyalások elindulásával kezdetét veszi egy nehéz munka, amely még véletlenül se nevezhető könnyebbnek a koszovói kérdés megoldásánál, csak politikailag lesz kevésbé érdekes. Számos, mélyre ható kérdésre kell választ találni.
Ezek szerint nem sokáig táplálkozhat a koszovói párbeszéd sikeréből az ország, s hamar újabb nehézségekkel fogja szembe találni magát.
– Nem olyan szempontból lesznek ezek a problémák nehezek, mint Koszovó kérdése. Mondok egy példát. A környezetvédelem terén az Európai Uniónak szigorú szabályai vannak. Egy csatlakozni kívánó országnak a saját jogrendjébe fokozatosan át kell ültetnie az unió környezetvédelmi előírásait. A környezetvédelmi előírások átvétele jogi értelemben még mehet gyorsan és egyszerűen, a környezetvédelem ugyanakkor egy rendkívül forrásigényes területnek számít. A csatlakozási tárgyalások elindulását követően tehát Szerbiának vállalnia kell bizonyos kötelezettségeket, többek között a környezetvédelem terén is. Óriási erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a csatlakozás bekövetkeztéig teljesíteni tudjon mindent, amit felvállalt.
Nem zárta az ország még végérvényesen le a koszovói kérdést sem, mikor kell egyértelműen meghúzni a határokat?
– A koszovói probléma vissza fog még térni, természetesen nem olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan megjelennek a csatlakozási tárgyalások témái. Szerbiának egy adott pillanatban el kell majd fogadnia, hogy Koszovó is az EU tagállama lesz egyszer. Ezzel valószínűleg nem várhatunk majd a folyamat végéig, vagyis a csatlakozás pillanatáig. Valószínűbbnek tartom azt, hogy a tárgyalásokkal párhuzamosan folyamatosan el kell jutnia a két fővárosnak az egymással való viszony teljes normalizálásáig. Arra számítok azonban, hogy nem láthatunk többé ennyire drámai pillanatokat, mint most, a brüsszeli párbeszéd folyamán.
