(Fotó: Beta)
Új út nyílt meg Szerbia előtt, illetve A szerb államvezetés kiszolgáltatta és eladta Koszovót. Nagyjából ennek a két kommentárnak a különböző változatait hallhattuk az elmúlt néhány napban a Belgrád és Pristina közötti megállapodás javaslatával kapcsolatban. A koszovói szerbek politikai képviselői hétfőn Kosovska Mitrovicán szerveztek nagygyűlést, ahol megüzenték Belgrádnak: „A megállapodás javaslata szemben áll Szerbia alkotmányával, ezért az észak-koszovói szerbek mindent megtesznek az alkalmazás megakadályozásának érdekében.” Az észak-koszovói szerb politikusok kijelentették: eljött az idő a Koszovó Autonóm Tartomány Képviselőházának megalapítására.
Dušan Janjić politikai elemző szerint ha az észak-koszovói szerbek valóban létrehozzák az említett képviselőházat, az még nem jelent semmi rosszat, és a brüsszeli megállapodás alkalmazásának ellehetetlenítését. A képviselőház akkor válhat akadállyá, ha Belgrád és a nemzetközi közösség bevonása nélkül hoznák létre – magyarázta Janjić lapunknak nyilatkozva.
Dr. Zoran Dragišić, a Belgrádi Egyetem Biztonságtudományi Karának docense fontosnak tartja, hogy a megállapodás értelmében a szerbek lakta koszovói községekben a szerbek hatáskörébe tartozik majd a rendőrség és az igazságügy, mivel így sikerül lefedni a biztonság területét.
Azzal kapcsolatban mindkét elemző egyetért, hogy ha a szerb államhatalom az elmúlt egy évtizedben hatékonyabban kezelte volna a koszovói problémakört, akkor sokkal többet harcolhattak volna ki a koszovói szerbeknek. Horvátország és Bosznia-Hercegovina példájából okulva a szerb államvezetésnek tudnia kellett volna, hogy ha valamit nem tesz meg azonnal, akkor a következő nap már jóval kedvezőtlenebb ajánlatot kínálnak fel számára – fogalmazott Dragišić.
ÚJ KÖRÜLMÉNYEK
Dušan Janjić politikai elemző szerint a koszovói szerbek elsősorban egy új realitást nyertek a megállapodás javaslatával. Ez különösen vonatkozik az észak-koszovói szerb tisztviselőkre, közalkalmazottakra és politikai vezetőkre, akik eddig csakis Szerbia intézményeivel tartották a kapcsolatot, javarészt a szerb költségvetésből kapták bérüket, és kulturális, politikai, valamint gazdasági központjukként is Belgrádra tekintettek – magyarázta lapunknak nyilatkozva Janjić. Hozzátette azonban, hogy az egyszerű polgárok többségére mindez már több éve nem vonatkozik. Az átlagos koszovói szerb polgár 2008-ban kezdte elfogadni a koszovói rendszert, 2010-ben pedig teljesen alkalmazkodott az új körülményekhez, vagyis a realitáshoz – nyomatékosította az elemző.
– A koszovói szerb politikusok már más téma. Nekik egészen új körülményekhez kell alkalmazkodniuk. A polgárok számára az jelenthet nehézséget, hogy alig beszélik az albán nyelvet, a fiatalabb albánok pedig nem beszélnek szerbül. Mindennek ellenére a polgárok és a koszovói szerb politikusok is egy új realitást kaptak, amelyhez, ha jól szervezetten alkalmazkodnak, akkor kiépíthetnek egy hatékony kisebbségi önkormányzatot. Ehhez arra is szükség lesz, hogy a koszovói szerbek felfogják: Koszovóban ők nemzeti kisebbségnek számítanak – magyarázta Janjić.
Azzal kapcsolatban, hogy az észak-koszovói szerbeknek, illetve a politikai képviselőiknek mennyire áll módjukban akadályozni a megállapodás végrehajtását, Janjić kifejtette: akkor állhatják útját az alkalmazásnak, ha minden kapcsolatot megszakítanak Belgráddal, illetve Belgrád nem talál módot a kivitelezés és az ellenőrzés mechanizmusának a felépítésére. Az elemző szerint mostantól a tranzíciós időszak lesz a legnehezebb, és ez a periódus legalább négy hónapig fog tartani. Janjić szerint, ha az észak-koszovói szerbek valóban létrehozzák a Koszovó Autonóm Tartomány Képviselőházát, az még nem jelent semmi rosszat, és a brüsszeli megállapodás alkalmazásának ellehetetlenítését. A képviselőház akkor lehet akadály, ha Belgrád és a nemzetközi közösség bevonása nélkül hoznák létre, magyarázta Janjić.
– Tény, hogy ha Szerbia Koszovó-politikája jobb lett volna az elmúlt egy évtizedben, akkor a Belgrád és Pristina közötti párbeszédben a szerb tárgyalófél sokkal többet harcolhatott volna ki a koszovói szerbek számára. Slobodan Milošević politikájának folytatása az utóbbi tíz évben, valamint a politikai pontszerzés céljából történő visszaélés Koszovó témájával, csak kárt okozott a koszovói szerbeknek és magának Szerbiának is. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tárgyalások nem értek véget. A Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendeződését szolgáló tárgyalást feltehetőleg októberben folytatják. A szerb államvezetésnek erre minél jobban fel kell készülnie, és meg kell kísérelnie minél többet kiharcolni a koszovói szerbeknek. Alapul vehetnék a szerbiai nemzeti közösségek kisebbségi önkormányzatait, a nemzeti tanácsokat. A koszovói szerbek nemzeti tanácsa kevésbé drasztikus megoldás lenne, mint a szerb községek közössége, ugyanakkor a szerb közösség ezen keresztül hatékonyan érvényesíthetné érdekeit. Pillanatnyilag a dél-szerbiai albánok sokkal hatékonyabban őrizhetik nemzeti önazonosságukat és érvényesíthetik jogaikat, mint a koszovói szerbek – fogalmazott Janjić.
A KÉSEDELEMNEK ÁRA VAN
Egyelőre nehéz lenne megmondani, hogy mit kapnak a koszovói szerbek a megállapodással, fejtette ki lapunknak nyilatkozva dr. Zoran Dragišić, a Belgrádi Egyetem Biztonságtudományi Karának docense, hozzátéve, hogy az egyezmény széleskörű autonómiát garantál a koszovói szerbeknek az igazságügy és a rendőrség tekintetében. A biztonság kérdését tehát szinte teljesen sikerült lefedniük a feleknek, állapította meg Dragišić, hozzátéve, hogy magánál a megállapodás megszületésénél sokkal fontosabb a gyakorlati alkalmazás.
Az elemző véleménye szerint a megállapodás politikai szempontból lényeges, hiszen a szerb és az albán fél is hajlandóságot mutatott az eddigi rossz gyakorlattal történő szakításra. Úgy látja, hogy ha nem merülnek fel az alkalmazásban nehézségek, akkor a megállapodás megfelelő alapja lehet a tárgyalás folytatásának, valamint a végső megoldás megfogalmazásának. Dragišić nem hiszi, hogy az észak-koszovói szerbek és politikai képviselőik akadályozhatják a megállapodás alkalmazását.
– A koszovói szerbek politikai képviselői számtalan valótlanságot állítottak a megállapodásról. Számomra az is lényeges részlet, hogy a Kosovska Mitrovicán hétfőn megtartott nagygyűlés szervezői bűnözői körökkel hozhatók kapcsolatba. Ezek az emberek nem politikai nézeteik, hanem törvénybe ütköző cselekedeteik miatt végezhetnék valamelyik börtön rácsai mögött. A hétfői nagygyűlés és minden egyéb hasonló tiltakozás mögött azok az emberek állnak, akiknek nem felelne meg, ha Koszovóban rend uralkodna, mivel akkor többé nem kereshetnének pénzt törvénytelen módon és nem rabolhatnák a szerb költségvetést. Sokkal jobb lenne, ha a koszovói szerbek egyes önjelölt politikai vezetői valamelyik bíróság előtt felelnének tetteikért, mintsem, hogy akadályozzák a megállapodás alkalmazását és továbbra is politikust játszanak. Hiszem, hogy a polgárok vonatkozásában nem merülnek fel nehézségek az alkalmazásban. Bízom benne, hogy idővel megnyugszanak a kedélyek és minden a megfelelő mederbe kerül – magyarázta Dragišić.
Ezzel a megállapodással nem számolták fel teljesen a koszovói szerb intézményrendszert, hiszen rendezett körülmények között és feltételek mellett a koszovói szerbek tarthatják majd kezükben a rendőrséget és az igazságügyet, emelte ki az elemző, mondván, hogy a koszovói szerbek érdekét szolgálná, ha az intézményrendszer többi ágának tekintetében is rendeznék a viszonyokat.
Dragišić is úgy véli, hogy a koszovói szerbek sokkal többet kaphattak volna, ha a szerb államhatalom az utóbbi tíz évben hatékonyabban állt volna hozzá a koszovói kérdés megoldásához. Ha az előző összetételű kormányok a mostanihoz hasonló bátorságról és elszántságról tettek volna tanúbizonyságot, akkor ma Koszovóban egészen más lenne a helyzet, szögezte le az elemző, hangsúlyozván, hogy Vojislav Koštunica csak akkor kezdte el Koszovót emlegetni, ha a népszerűsége számottevően visszaesett. Az elemző meglátása szerint a szerbiai politikai színtéren senki sem élt vissza annyira Koszovóval, mint a Szerbiai Demokrata Párt: „Horvátország és Bosznia-Hercegovina példájából okulva a szerb államvezetésnek tudnia kellett volna, hogy ha valamit nem tesz meg azonnal, akkor a következő nap már egy jóval kedvezőtlenebb ajánlatot kínálnak fel számára.”
Nyitókép: (Fotó: Beta)
