A kormány döntött is, meg nem is a takarékossági, általuk inkább gazdaság-serkentőként emlegetett intézkedések részleteiről. Most már valamivel többet tudni, mint az első, dedinjei találkozót követően, a terv végleges változatára azonban vasárnap estig még várni kell majd, egyes intézkedések konkrét kivitelezési tervének kidolgozását pedig csak őszre ígérte az államvezetés.
Ami már korábban kiszivárgott, az most igaznak bizonyult: nem nyúlnak a közszféra béreihez és a nyugdíjakhoz. Tervbe vették a foglalkoztatási és az építési törvény módosítását, hogy könnyítsék a külföldi befektetők helyzetét, új munkahelyek megnyitásának lehetőséget adva. A gazdasági miniszter beharangozta a minisztériumok úgynevezett diszkréciós költségeinek csökkentését is, mellyel harmincmilliárd dinárt fognak állítólag megtakarítani. Miša Brkić gazdasági újságírót kértük fel a kormány által tervbe vett intézkedések kommentálására.
A Világbank és más nemzetközi pénzintézetek által javasolt befagyasztás helyett a kormány amellett döntött, hogy októberben fél százalékkal növeli a közszféra béreit és a nyugdíjakat, az előbbieket átlagosan valamivel kevesebb, mint 250 dinárral, az utóbbiakat pedig mintegy 125 dinárral. Mennyire számít jónak vagy bölcsnek ez a döntés a nehéz gazdasági körülményekre való tekintettel?
– A kormány döntése populista, s mint ilyen, bölcsnek még véletlenül se nevezhető. A döntés kétségkívül népszerű, és nagy tapsot vált ki a jövőnket és unokáik jövőjét habzsoló nyugdíjasok körében, meg azoknál a foglalkoztatottaknál, akik az állami szférában dolgoznak, és harminc százalékkal magasabb fizetést kapnak mindenki másnál. Így működik a hatalmi koalíció szavazógépezete. Számukra lesz jó e döntés, szépen fognak továbbra is élni, miközben Szerbia süllyed majd. Röviden megfogalmazva: nem beszélhetünk semmiféle takarékosságról mindaddig, amíg az állam be nem fagyasztja a nyugdíjakat, és nem csökkenti a közszférán belüli fizetéseket. A bérek csökkentését az állami szektorban bekövetkező elbocsátásoknak is kísérniük kell, s itt nemcsak a klasszikus értelemben vett adminisztrációban dolgozókra gondolok, hanem mindenkire, akinek a munkaadója az állam. Ide tartoznak tehát a társadalmi szereppel bíró tevékenységek: a rendőrség, az egészségügy, az oktatásügy és az igazságügy is.
A vezetőség őszre tervezi elkészíteni a közszféra racionalizálásáról szóló tervet, melyet csak jövőre kezdenének alkalmazni. Az elmondottak alapján akkor valószínűleg megkésettnek tartja a 2014-ben életbe lépő intézkedést.
– Ha a jelenlegi vezetőség komoly hatalom akar lenni, akkor az ősz kezdetéig mindent be kell fejeznie, ha őszre kezd neki, már az is késő lesz. A közigazgatás reformjának rögtön a hatalmi koalíció vezetőinek találkozója után el kellett volna indulnia, valóban megérett a helyzet erre. Továbbra is drága, hatalmas, nem eléggé hatékony államapparátussal rendelkezünk. Ez Szerbia legnagyobb problémája, s amíg ezt a gondot meg nem oldja, esélye sincs arra, hogy kimásszon a válság szakadékából.
A foglalkoztatási törvény módosítása vagy az építési előírások egyszerűsítése apróságnak tűnnek. Elegendőek-e ahhoz, hogy javítsanak valamelyest a gazdaság helyzetén?
– Kérdés, hogy a kormány valóban véghez akarja-e vinni e terveket. Már hosszú évek óta kérik a hazai munkáltatók és a külföldi befektetők a foglalkoztatási törvény módosítását. Szerbiában a munkások nagyobb védelem alatt állnak, mint az UNESCO Világörökség egy-egy része. Különösen igaz ez a közszféra dolgozóira, akiket nem lehet elbocsátani sem, ha két éven keresztül nem kapnak folyamatosan rossz munkaértékelést a feletteseiktől. Az elmúlt tíz év úgy nézett ki, hogy folyamatosan új dolgozókat vettek fel az adminisztrációba, közben pedig senkit sem bocsátottak el. Az üzleti légkör javításán is kellene a hatalomnak dolgoznia, egyszerűsíteni kell az előírásokat, mert azok az eddigiekben csak korrupciót szültek, ide tartozik a szóban forgó építési törvény is. Nem véletlenül szerepelt Szerbia a világ országainak korrupciós listáján az élvonalban. A probléma éppen abban mutatkozott meg, hogy az állam intézményes kereteket szabott a korrupció virágzásához, s nem az jelentette a legnagyobb problémát, ha egy orvost kétszáz euróval vagy egy rendőrt ötven euróval valaki lefizetett. Az intézményesített korrupció mindaddig problémát fog jelenteni, amíg az állam kezében lesz a gazdasági tulajdon több mint ötven százaléka, s ugyanekkora arányban vesz részt az ország a kereskedelemben, a piacon. A Köztársasági Cégjegyzék éppen most tette közzé, hogy a veszteségek 87 százalékát a közvállalatok „termelték” tavaly. Több mint ötvenmilliárd dináros veszteségről beszélünk, melyeket a pártkasszaként használt állami cégek gerjesztenek megállás nélkül.
Befolyásolja-e a hazai körülményeket az, hogy a világban lassan megmutatkoznak a válság múlásának jelei?
– Szerbia már akkor is válságban volt, amikor a globális krízis még nem vette kezdetét. A világválság csak még nehezebbé tette az ország helyzetét. Ma számos mutató bizonyítja, hogy általában véve a világgazdaság, de az Európai Unió gazdasága és az Egyesült Államok gazdasága is kilábal lassan a recesszióból. Szerbiában természetesen továbbra is azt hiszik, hogy az EU és annak gazdasága teljesen be fog dőlni, mivel az embereknek egyszerűen nincsenek megfelelő információik. A világválság múlása ellenére Szerbia továbbra is válságban marad mindaddig, amíg a hatalom nem igazítja az állam működését az európai normákhoz, értékekhez, a világgazdaság elvárásaihoz.
