Áder János magyar államfő a Szerbia Palotában négyszemközt tárgyalt Tomislav Nikolić szerb elnökkel, s a zárt ajtók mögött folytatott megbeszéléshez fél óra múlva csatlakoztak az állami küldöttségek tagjai is. Az eszmecserén részt vett Németh Zsolt külügyminisztériumi politikai államtitkár és Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete is. A találkozó utáni sajtótájékoztatón a magyar államfő „nagyon fontos határozatnak” nevezte a szerb parlament által pénteken meghozott deklarációt, melyben elítélik a magyar lakosság elleni 1944-es és 1945-ös, kollektív bűnösség elve alapján végrehajtott megtorlásokat, Tomislav Nikolić pedig arra fektette a hangsúlyt, hogy a mai csúrogi közös főhajtást szimbolikus történelmi megbékélésként kell értelmezni.
– Áder János elnök úrral egyetértettünk abban, hogy történelmi magaslatokat ért el a két ország közötti együttműködés. Örömömre szolgál kiemelni, hogy az infrastruktúrában, különösen a vasútfejlesztés területén egyre jelentősebb az együttműködés, s a kereskedelmi számadatok is rekordokat döntenek – mondta el beszéde elején Nikolić.
Kulcsfontosságúnak nevezte a magyar támogatást a regionális együttműködés és az európai integrációs folyamat területén. Ezt követően a szerb államfő a magyarországi szerb és a szerbiai magyar kisebbségi közösségek helyzetéről beszélt.
– Az első lépéseket már megtették a magyarországi szerb iskolák zavartalan működésének szavatolása érdekében. A Szerb Önkormányzat elindította a szerb óvoda, általános iskola, gimnázium és diákotthon átvételének folyamatát. Elvárjuk, hogy a magyar kormány az előttünk álló időszakban is támogassa ezeket az intézményeket – fogalmazott.
Nikolić kritikával illette az új magyar választási rendszert.
– A magyarországi szerbség figyelmének középpontjában jelenleg a kisebbségek megfelelő parlamenti képviseletének kérdése áll. A választási előírásokat tartalmazó új törvény szerint a kisebbségeknek húszezer szavazatnál is többre van szükségük ahhoz, hogy képviselőt juttassanak be a parlamentbe. Ha nem rendelkeznek ennyivel, szavazati joggal nem rendelkező érdekvédőjük kaphat helyet a képviselőházban. Ezek a változások egyáltalán nem felelnek meg a szerb közösségnek, mert nem tud majd megfelelő módon kihatni a kisebbségeket illető kulcsfontosságú döntések meghozására – értékelte Nikolić.
A szerbiai magyar közösségről szólva az elnök kifejtette: úgy véli, a nemzetiségek közötti kapcsolatok jelentős szereppel bírnak az ország identitásának formálásában, s a kisebbségek kollektív jogai azokat a legitim törekvéseket jelentik, melyek az adott etnikumra jellemző sajátosságok megőrzésére irányulnak – a nyelv, írás, kultúra ápolására.
– A szerbiai alkotmány a magyar közösség számára kollektív jogok egész sorát szavatolja: az anyanyelven történő oktatásra, a hivatalos nyelv- és íráshasználatra, az anyanyelvű tájékoztatásra, a kultúra megőrzésére, a közéletben történő szerepvállalásra ad jogot. A magyar közösség aktívan részt vesz a tartományban a döntések meghozásában. Sajnos, a 2012. évi választásokat követően képviselőik úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a szerb kormány munkájában, de hallatják hangjukat a parlamentben – állapította meg a szerb elnök.
Nikolić szerint a mai csúrogi közös főhajtás az 1942-es razzia és az 1945-ös megtorlások áldozatai előtt a szimbolikus történelmi megbékélést jelenti, mely lezárja a Magyarország és Szerbia közötti kapcsolatok egy nehéz fejezetét.
– A történelmet mától a történészekre hagyjuk, a jövőt pedig a két nép együttműködésének szenteljük – zárta beszédét.
Áder János szerint az Európai Unióba törekvő Szerbia sok uniós tagországnak példát mutatott akkor, amikor parlamentje nyilatkozatban ítélte el az 1944-45-ös vajdasági vérengzéseket és a kollektív bűnösség szellemében meghozott háborús ítéleteket. A parlament deklarációja, mint mondta, megkönnyítette a két államfő dolgát, a szerdai megemlékezést is.
– Az ilyen találkozók mindig jó alkalmat adnak arra, hogy számba vegyük: milyenek a két ország közötti kapcsolatok, milyen a gazdasági és kulturális együttműködés, van-e lehetőség azok elmélyítésére. Fel lehet tenni a kérdéseket a regionális együttműködéssel, az integrációval, s Szerbia csatlakozását követően majd az uniós kérdésekkel kapcsolatban is. Ma is ez történt, de van még egy dolog, amiről nem szabad elfeledkeznünk – jelentette ki Áder, s utalt a két államfő tavaly novemberi budapesti találkozójára, amikor megegyezés született a közös főhajtásról.
Mint hozzátette, ez a megállapodás annak érdekében jött létre, hogy a két ország végre lezárja történelmének egy közel hét évtizede nyitott fejezetét, s közösen emlékezzenek meg az ártatlan szerb és ártatlan magyar áldozatokról.
– Ezt az elhatározásunkat tettek követték, s elérkezett az idő arra, hogy szerdán erre a megemlékezésre sor kerüljön. Nem kellett azonban kivárni a szerdai napot, hiszen a szerb parlament már pénteken elfogadott egy nagyon fontos döntést, s még könnyebbé tette a főhajtást. Nikolić elnök úrnak ezen a helyen is szeretném megköszönni az egyetértését, a fél éven keresztül tapasztalt támogatását és kitartását – fogalmazott Áder, s történelminek nevezte a csúrogi eseményt.
PRÓBATÉTEL ELŐTT AZ UNIÓ
Újságírói kérdésekre válaszolva a két államfő kifejtette véleményét az Európai Unió Tanácsának június 28-i várható döntésével, a dátum jóváhagyásával, illetve a döntés esetleges elodázásával kapcsolatban is. Nikolić azt mondta, hogy Szerbia nem számít gyors változásokra a dátum elnyerését követően sem, s elismerte, hogy az eddigiekben sem haladt megfelelő iramban az unió felé – leszámítva az elmúlt egy évet.
– Szerbia sehová sem siet, haladjon csak minden olyan ütemben, ahogyan azt az Európai Unió jónak látja. Ezt a munkát nem egy-két év miatt, hanem a tartós eredmények miatt végezzük. Minden egyes tárgyalási fejezet lezárása azt jelenti majd, hogy az államot saját akaratunk szerint sikerült berendeznünk, s nem csak azt fogja jelenteni, hogy eleget tettünk az uniós elvárásoknak – állapította meg.
Szerbia helye az európai népek családjában van, tette hozzá, ezért kívánjuk európai mintára berendezni államunkat is.
– Európától csak annyit várunk el, hogy reálisan mérje fel: eleget tettünk az utóbbi egy évben, vagy az utóbbi tíz évben azoknak az előfeltételeknek, amelyeknek a többi állam is eleget tett, hogy az unió tagjává válhasson. Közöljék velünk: ha igen a válasz, miért nem kezdhetjük el a tárgyalásokat, s ha a válasz nem, mit kell megtennünk a pozitív megítélés érdekében. A reformokat mi folytatni fogjuk függetlenül az EU álláspontjától. Mégis, úgy vélem, egy nagy próbatétel előtt áll az unió június 28-án – saját szabályainak tiszteletben tartásából kell vizsgát tennie – szögezte le Nikolić.
Magyarország eddig is feltétel nélkül támogatta Szerbia uniós csatlakozását, s ez 28-án is így lesz – mondta el Áder.
– Szerbia nagyon sokat tett az elmúlt hónapokban és években annak érdekében, hogy a tárgyalások elkezdődhessenek. Ezért én mindenképp pozitív döntésre számítok, Magyarország legalábbis ezt támogatja, szorgalmazza, ezt szeretné elérni – fogalmazott a magyar köztársasági elnök.
MEGBOCSÁTÁST KÉRNI ÉS ADNI A SEBEKÉRT
Áder János a délután folyamán Ivica Dačić szerb kormányfővel is tárgyalt négyszemközt, majd ismét Nikolić társaságában részt vett az akadémiaközi vegyes történészbizottság által szervezett belgrádi kerekasztalon is, melyen bemutatásra került a Magyarok és szerbek 1918–2012 című új kiadvány. Szerkesztője, Glatz Ferenc történész a könyv kiadásával, s az a mögött álló tudományos munkával kapcsolatban a következőképp fogalmazott: „Másfélszáz év után először több a közös érdeke az itt élő népeknek, mint az érdekellentéte. Az új termelésszervezetek a 20. században, az új napi kapcsolatrendszerek kiépülése, az új planetáris kihívások új lehetőségeket, érvényesülési lehetőségeket is kínálnak a világ minden részén a helyi-nemzeti közösségeknek. [...] Akik élni tudnak ezen új szellemi-gazdálkodási világpiac előnyeivel, így a térségük, szállásterületük adottságaival – mondtuk-írtuk –, azok az új világversenyben gazdag közösségekké lesznek. Mind kultúrában, mind anyagiakban. Akik nem képesek igazodni, hanem bezárkóznak, szomszédaikkal újratermelik a korábbi konfliktusokat, azokra a 21. század új szegénysége fog várni.”
Glatz megállapítja, hogy a közös érdekek felismerésének akadályai a nemzeti kisebbségi konfliktusok és a történelmünkben egymáson ejtett sérelmek elevenen élő emléke, mely bizalmatlanságot táplál nemzedékek óta bennünk, s képtelenné tesz az együttgondolkodásra és együttdolgozásra. A lehetséges megoldást Glatz ekképp vázolja fel: „...a térségben elfogadtatni az európai nemzeti kulturális autonómiák rendszerét és újravitatni a nemzeti történelmek konfliktusait. Az ellentéteket nem elhallgatni, az egymáson ejtett sebeket megmutatni. Nem felszakítani azokat, hanem azokért kölcsönösen megbocsátást kérni és adni. Az emlékeket megőrizni, de a holtakat tisztességgel eltemetni, a vitákat az erkölcsi és anyagi kárpótlásokról megélni. És utána következhet a megbékélés.”
