Sok minden kiderült az elmúlt néhány napban a köztársasági kormány átalakítását illetően. Mlađan Dinkić és az általa vezetett Szerbia Egyesült Régiói Ivica Dačić kormányfő, a Szerbiai Szocialista Párt elnökének kezdeményezésére kikerült a kormányból. A szocialisták miniszterei közül Milutin Mrkonjićot és Žarko Obradovićot, a Szerb Haladó Párt tárcavezetői közül pedig Goran Kneževićet, Bratislav Petkovićot, Alisa Marićot és Aleksandar Vučićot váltják le. Utóbbi saját maga kérte leváltását a védelmi miniszteri tisztségről. Vučić, a Szerb Haladó Párt elnöke, kormányfőhelyettes bejelentette, hogy a kormányátalakítást valamikor augusztus 20. környékén fejezik be, valamint azt is elmondta, hogy a kormányban külföldi szakemberek is közreműködhetnek majd.
A téma kapcsán Mihal Ramacs újságíróval, politikai elemzővel beszélgettünk.
Sikeresebb lesz-e Dinkić nélkül a kormány, vagy pont ellenkezőleg?
– Nem vélem úgy, hogy a kormány sikeressége Dinkićen, vagy a pártján múlott volna. A kormány egy csapat, amely ugyanabban a csónakban evez. Az utazás sikeressége a kormányostól, a kiválasztott céltól és útiránytól, valamint az evezősök erejétől és egységétől függ. Dačić kormányának Dinkićtyel sem volt komoly gazdasági programja. Csupán egy szép kívánságlistával rendelkeztek. Attól tartok, hogy az új gazdasági miniszter, legyen az bárki is majd, még kevésbé valósíthatja meg terveit. Esetleg csak a kívánságlistát rövidítheti le.
Hogyan tarthatják fenn a hatalmiak a parlamenti többséget, amely a SZER nélkül 128 képviselőre korlátozódik?
– Slobodan Milošević mesteri módon tartotta meg az ehhez hasonlóan sovány parlamenti többségeket. Milošević diákjaként Dačićnak biztosan nem esik majd nehezére biztosítani a többséget. Az, hogy ez a mandátuma végéig sikerül-e majd neki, nem Dačićtól, hanem az SZHP-tól és Vučićtól függ. A kormány addig marad fenn, amíg Vučić és a haladók vezetősége ezt óhajtja.
Az utóbbi egy év tapasztalatai alapján mekkora ellenzéki támogatottságra számíthatnak a hatalmi beterjesztések?
– Természetes, hogy amikor folyamatban van a hazai és az európai törvényhozás összehangolása, akkor a hatalmiak és az ellenzékiek együtt keresik a legjobb megoldásokat. Ha mindkét fél az ország európai integrációját szorgalmazza, akkor nem indokolt, hogy az ellenzék automatikusan a hatalmiak beterjesztése ellen szavazzon. Gondok csak az eltervezettek megvalósításának tekintetében merülhetnek fel. Példának okáért, a hatalom és az ellenzék mindenféle nehézségek nélkül megállapodnak arról, hogy az Újvidék–Szabadka vasútvonalon modernizálni kell a sínrendszert. Az eltervezett modernizációból végül semmi nem lesz, mivel a munkában résztvevők csak azt nézik, hogy miként csaljanak és milyen módon lopják meg az államot, illetve egymást.
Dačić, Vučić és Dinkić az utóbbi egy évben szinte mindig szépen beszéltek egymásról, a SZER elnöke most azonban nagyon gyorsan más retorikára váltott. Mit sugall ez a pártok politikai kultúrájáról, tekintettel arra, hogy ilyen módon saját maguk áshatják alá pártjaik és tisztségviselőik korábbi, illetve jövőbeni kijelentéseinek hitelességét?
– A politikusok olyanok, mint a napjainkban finoman „társalkodóhölgynek” nevezett nők: mindig képesek magyarázatot és mentséget találni minden egyes tettükre. A polgárok pedig hozzászoktak ahhoz, hogy a politikusok szinte érintetlenek, nem viseltetnek felelősséggel nyilatkozataikért és cselekedeteikért, ezért minden hazugságukat, szemtelenségüket és modortalanságukat megbocsátják nekik. Nincsen sok olyan ország Európában, ahol a Velimir Ilićhez, a Milutin Mrkonjićhoz és a Jovan Krkobabićhoz hasonló személyek miniszterek lehetnek.
Valóban okos döntés lenne külföldi szakembereket alkalmazni a kormányban?
– A szerb kormánynak a Brüsszellel egyeztetett politikát kell végrehajtania, vagyis Szerbia kül- és belpolitikájának alakításában már most is részt vesznek külföldiek. Szerbiában is vannak olyan közgazdászok, akik megvalósítható programot dolgozhatnának ki a gazdasági fellendülés vonatkozásában. Ezek a közgazdászok nem tagjai az SZSZP-nek, vagy az SZHP-nek, és a pártok, beleértve az említett kettőt is, nem hisznek a pártfüggetlen személyekben. Ezért inkább külföldiektől kérnének tanácsot. Itt köszön vissza az igazi szerbiai vidéki szellemiség, amely nem viseli el okos és sikeres honfitársait. Semmi kifogásom a külföldi szakemberek ellen, csak hát tanácsaikat a lusta és megvásárolható hazai tisztviselőknek kellene végrehajtaniuk. Attól tartok, hogy egy külföldi szakember három-négy hónap után elmenekülne, amint tudatosulna benne, hogy ebben az országban minden lépésben ellehetetlenítenék a munkáját. Szerbiának szakemberekből álló kormányra van szüksége, mert csak egy ilyen tudná helyrehozni azt, amit 1990-től napjainkig megsemmisítettek. Ehhez nem egy mandátumra és nem két párt jóakaratára van szükség. A tíz kulcsfontosságú kérdés tekintetében nemzeti konszenzusra van szükség. Ez egyelőre nincs meg. Meg kell győzni a polgárokat, hogy van értelme tanulni, dolgozni és alkotni. A legtöbben még mindig azt hiszik, hogy a csalók, a lopók és a munkakerülők járnak jól az életben. Nem vagyok sem a haladók, sem a szocialisták támogatója, de szeretném, ha többet tennének, mint az előző összetételű kormány.
Vučić kijelentette, hogy sem az SZHP-nek, sem a többi pártnak nincsen elegendő jó kádere, mivel a szerbiai egyetemeken csak azért szereznek diplomát az emberek, hogy elhelyezkedjenek az állami szférában. Történelmi beismerés-e ez, vagy inkább populizmus, tekintettel arra, hogy Vučić egy szóval sem említette a hazai független szakembereket, akik szintén tisztségeket tölthetnének be a kormányban?
– Amikor Vučićot hallgatom, egy magányos lovas képe jelenik meg előttem, aki egy elmaradott és rendezetlen vidéken, ahol káosz és törvénytelenség uralkodik, megpróbál rendet teremteni. Egyedül esélye sincs a sikerre, még akkor sem, ha oldalán áll a pártfüggetlen közvélemény java része. Az emberek szeretik az igazságosságért küzdő személyeket, de csak a legritkább esetben van bátorságuk az oldalukra állni. A többség a távolból figyel és várja a kimenetelt. A westernfilmekben általában az igazságosságért küzdő magányos lovas győzedelmeskedik. Szerbiában leggyakrabban a változásoktól való félelem kerekedik felül. Az SZHP elnöke tudja, hogy repül az idő, és ha a következő év végéig a köztársasági kormány nem tudja megállítani Szerbia leépülését, akkor már Štefan Füle és Catherine Ashton sem tudják megmenteni őt. Vučićnak eddig több olyan kijelentése is volt, amelyet történelminek lehetett volna titulálni. A történelmi kijelentéseket azonban nem követte történelmi tett és addig nem is követheti, amíg tekintéllyel nem rendelkező egyéneket juttat miniszteri és egyéb magas tisztségekre. Ha mondjuk Bratislav Petković után valóban Maja Gojković kapja a művelődési tárcavezetői tisztséget, akkor bizonyítást nyer, hogy Vučić nem mondhat ellent a radikálisoknak, akik továbbra is többségben vannak pártjában és szavazótáborában is. Bizonyos egyetemek és tanszékek nem mások, mint diplomaárusítás céljából alapított vállalatok. Ezt Vučić is tudja, de nem tehet mást, mint hogy végignézi: miként teszik tönkre az országot a vásárolt diplomák tulajdonosai. Semmit nem tehet, hiszen az oktatási rendszert szisztematikusan tönkretették az utóbbi húsz évben és egyesek még meg is gazdagodtak ebből.
