(A szerző felvétele)
A várakozásnak megfelelően a szerényen csak „picigen-vb" becenevet viselő hagyományos sportrendezvényt az idén is nagy érdeklődés kísérte a zentai Halászcsárdán. Ha a 200 tetszetős szám, úgy mondhatjuk, hogy szépszámú nézősereg előtt zajlottak a küzdelmek. A gyerekek különösen kitettek magukért, összesen 34 ifjonc nevezett be, és közülük sokan még az általános iskola alsó tagozatát látogatják. A serdülő korosztályban végül magabiztosan nyert Milanović Goran és Lőrinc Szilveszter, Goran már többszörös bajnok ugyanis, ráadásul később a felnőtt mezőnyben is eljutott a legjobb nyolc közé.
Serdülők, döntő:
Milanović Goran/Lőrinc Szilveszter – Fodor Marko, Kovács H. Ádám 2:1 (21:16, 19:21, 21:10)
(A szerző felvétele)
A felnőtteknél 19 páros mutatta be tudását, ebből kifolyólag a labda 8 napon át pattogott a közkedvelt Picigen Aréna forró talaján. A forróság bizony néha a 40 fokot is elérte, hiszen a tűző napon is pályára kellett lépniük az egyébként sem hidegvérű harcosoknak. Még a kiadós zápor sem zavarta meg a verseny menetét, a gondos szervezők ugyanis már eleve beiktattak egy esőnapot a programba, de szombatra azután verőfényes napsütést és ideális időjárást rendeltek.
(A szerző felvétele)
A kiegyensúlyozott mezőnyre utal, hogy a címvédő Lipták fivérek rögtön egy meggyőző vereséggel mutatkoztak be, majd ezt az eredményt a negyeddöntőben megerősítették, aztán be is fejezték a versenyt. Szerepüket ellenben átvette a másik magyarkanizsai páros, Dobó Roland és Gubi Krisztián, akik szívós harcmodorukkal egészen a döntőig meneteltek. Ott azonban legyőzhetetlen akadályba ütköztek az eddig 7 bajnoki címet szerzett Milanović Igor és a villámcsapással felérő lerúgásokat bemutató, kanizsai Onjin Miroslav személyében, tehát az erő és az alaposabb felkészültség diadalmaskodott.
(A szerző felvétele)
Ezúttal azt is elmondhatjuk, hogy a két Tisza menti város évek óta tartó versengésében nem született döntés, hanem testvériesen megosztoztak az aranyérmeken. Ebben a sportágban egyébként elég ritkán születik döntetlen eredmény, ám az idén ez történt a bronzmérkőzésen is. Tóth Mélykúti Zoltán ugyanis izomhúzódás miatt nem vállalta a játékot, ám a múltban már számos sikert elérő Kontić/Mijatov páros nagylelkűen átengedte a dobogós helyezést.
(A szerző felvétele)
A résztvevők életkora ugyancsak rekordokat döntött mindkét határon. A legfiatalabb labdabűvölő éppen csak kilépett az óvoda kapuján, a másik végletet pedig Milanović Milan jelentette, aki a maga 71 esztendejével valóban derekasan helytállt, mivel fájó derékkal küzdötte végig a versenyt az egyenesen Budapestről érkező társával, Ádám Istvánnal.
A népszerű Mile bácsinál mindössze három évvel fiatalabb Sóti Mihály is figyelemre méltó teljesítményt mutatott be, amellett ugyanis, hogy oroszlánrészt vállalt az aréna felújításában, csak egy hajszállal maradt le a negyeddöntőről, ráadásul az ő szerkesztésében jelent meg egy kiadvány a zentai picigen 1964-ig visszanyúló történetéről.
(A szerző felvétele)
A Halászcsárda tágas vendéglőjében került sor a bajnokság legnépszerűbb fejezetére, vagyis a záróbankettre, amely ezúttal sem szűkölködött folyékony és szilárd tápanyagokban. Jutott elegendő idő és jókedv a mérkőzések során kipattant összetűzések elsimítására, majd a békekötés utáni többszöri koccintásra és végül a baráti összeborulásra.
Negyeddöntők:
Milanović Igor/Onjin Miroslav – Nedeljkov Luka/Božović Milan 2:0
Kontić Đorđe/Mijatov Bojan – Lipták Csaba és Zsolt 2:0
Andruskó László/Tóth Mélykúti Zoltán – Jurić Stevan/Božović Marko 2:0
Dobó Roland/Gubi Krisztián – Milanović Goran/Božić Marko 2:1
(A szerző felvétele)
Elődöntők:
Milanović/Onjin – Kontić/Mijatov 2:0
Andruskó/Tóth Mélykúti – Dobó/Gubi 1:2
Döntő:
Milanović/Onjin – Dobó/Gubi 3:1 (21:14, 15:21, 21:13, 21:14)
