A gyökerek és szárnyak műhelye

Szülőként gyakran tűnődik az ember azon, hogy mi legyen az az erkölcsi útravaló, amit átad gyermekének, hogy sikerrel vegye az akadályokat, ne inogjon meg, amikor a csábító külsőségek hívják  ingoványos terepre. Goethe gondolatának tulajdonítják, a néphagyományok éltetői vallják: „A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Ezt kínálta résztvevőinek 24. alkalommal is a Batyu-tábor, ahova határon „inneni” és „onnani” gyermekek, fiatalok és örökifjúk érkeztek tanulni-töltekezni. Az idei kánikulával és esőkkel is tarkított rendezvény sátortáborának és a foglalkozások egy részének ezúttal is a zentagunarasi  Október 18. Általános Iskola, a helyi Tűzoltóotthon és a falu közelmúltban felújított Művelődési Házának színpada adott otthont. Ez utóbbi zsúfolásig megtelt a gálára. A csaknem 200 táborlakó és az oktatóik fergeteges fellépése próbára tette, és sikeresen vizsgáztatta színpadot, a nyári melegnek köszönhetően csakhamar forró hangulatot varázsolva a nézőtéren is. A tábor hivatalosan ezúttal is a rendezvény himnuszává vált, Tengerből a vizet kezdetű al-dunai székely népdal, számos hegedűvel kísért dallamaival zárult.

Kisimre Szerda Anna fő szervező, a topolyai Kodály Zoltán MMK elnöke elmondta, hogy a tábor vége felé már érződik a gyerekeken a feszültség, hiszen évtizedekre meghatározó lelki barátságok, szerelmek születésének színhelye Zentagunaras:

– Hosszú éves tapasztalatunk, hogy mind az oktatók, mind a résztvevők, és a gála közönsége is energiát nyer a színpadi fellépések erejéből. Mindez üzenetet is hordoz magában. Nagyon sok tartalom rejlik a népi kultúrában, viselkedési formát, udvarlást, a szokásainkat, a dalainkat is tanítja, ami a tapasztalataink szerint sok esetben értelmet is adhat a szürke hétköznapoknak, különösen ha valaki a szórványból érkezik.

A táborban a talpalávalót a Csalóka és a Fokos zenekar húzta. Szerda Balázs, a Fokos zenekar tagja majdnem hazai terepen mozog a táborban:

- Édesapám és az ő Batyu zenekara kezdte el a tábor szervezését, úgyhogy beleszülettem ebbe a közegbe. Egy-két alkalom kivételével mindegyik táborban jelen voltam, az évek alatt az életem részévé vált.

Elképzelhetetlen a nyaram nélküle, és az itt megforduló emberek nélkül. Táncosként kezdtem az aktív részvételt, majd hegedülni tanultam, és az utóbbi talán nyolc évben a tábor hivatalos kísérőzenekarának a tagjaként veszem ki a részemet a Batyu forgatagából.

Az idei Batyu-tábor főtámogatója volt a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Minisztériuma, a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Titkárság és Topolya község önkormányzata, a rendezvény gördülékeny megvalósulásához pedig hozzájárultak a helyi és a környékbeli magánvállalkozók is.