„Az ének, a tánc nem ismer határokat”

Hőskorként emlegetik mostanában évzáró összegzéseikben már az utóbbi bő két évtizedet is az újraalakult magyar művelődési egyesületekben, a végeken, a szórványok szórványában, Szerémségben. Nem véletlenül. A társadalmunkban végbement ígéretes változásoknak köszönhetően kezdett kibontakozni, mind szerteágazóbbá válni a tevékenységük. Mitrovicán (Szávaszentdemeteren), a császárvárosban, Sirmiumban, a 15 éves Szerémség Magyar Művelődési Egyesület (MME) évzáró ünnepségén a közelmúltban valamennyi köszöntőben kiemelten elhangzott: Mindez az általános összefogásnak köszönhetően jöhetett létre. S most azon kell lenni – ismét összefogva –, hogy legyen, aki átveszi, továbbélteti eleink kulturális örökségét.

Valahányszor Szerémségben járok, mindig mélységesen megérint mindaz, ami ott történik, s hogy mire volt képes az eszmélést tudatosan vállaló maroknyi magyarság. A hosszú évtizedek után újraalakult kulturális egyesületekben az idősebbek kezdeményezésére zárkóztak fel a fiatalabbak. Sokan már nem is beszélték anyanyelvüket. Még manapság is azt mondják a legtöbben, hogy az újratanulása nem olyan egyszerű. Minden bizonnyal sokkal könnyebb lenne, ha az illetékesek megoldást találnának a magyar nyelv folyamatos tanulására azokban a helységekben, amelyekben általános iskolai szinten még mindig nincs lehetőség. A művelődési egyesület vezetői azt is tudják, hogy ez sem olyan egyszerű.

A Szerémségben élő magyar közösség (az összlakosság mindössze 1 százaléka) a kulturális és politikai vezetőikkel együtt felelősségük tudatában vallják: széles körű erkölcsi és anyagi támogatással, folyamatos tevékenységgel, tanítással lenne megvalósítható a magyar nyelv – mint a nemzeti, kulturális identitás megőrzésének alapja – teljesebb elsajátítása, sok esetben újratanulása. Ha más-más szövegkörnyezetben is, de újra és újra elismétlik ezt, amikor csak alkalmuk adódik rá. Az elmúlt egy-két évtizedben elért biztató eredmények megcsillantják a továbbfejlődési lehetőségeket, ha megbirkóznak az érintett művelődési egyesületek vezetőségei az utánpótlás mind égetőbb kérdésével.

A jó vezetőkön eddig is sok múlott. Ezért is szeretné a Szerémség MME apraja-nagyja, hogy szépkorú elnökük, Jovánovity Edit magyartanárnő még sokáig koordinálhassa tevékenységüket. Felemelő, olykor szívszorongató kisjubileumi műsoruk valamennyi számával: az elhangzott dalokkal, táncokkal, de még a frissen vasalt, suhogó viseletekkel őt köszöntötték elsősorban, mielőbbi teljes felépülést kívánva neki. 

A szépszámú közönséget és a vendégeket Edit elnök asszony együtt köszöntötte Ljiljana Popovčak alelnökkel, magyarul és szerbül. Kiemelten Snejder Sándort, a Dél-bácskai és Szerémségi Szórványközpont koordinátorát, Mitrovica község képviselőjét, Zoran Misčević művelődési segédtitkárt, ft. Eduard Španović plébánost, a Szent Kereszt-rend apácáit, a Dunavarsányból érkezetteket, dr. Bóna Zoltán református lelkészt, Szikora Ferencné Máriát, a Népdalkör és Citeraegyüttes vezetőjét, Nagy Leventét, a Kalamajka Néptánccsoport vezetőjét, Kovács László szakmai vezetőt, a maradéki, a kátyi Petőfi Sándor, illetve a pirosi Fehér Ferenc Művelődési Egyesület és a nagykikindai Egység Kultúregyesület tagjait.

– Manapság nemigen hallani magyar szót, ritka, hogy valaki magyarul beszéljen városunk utcáin. De ez nem mindig volt így. Felvezető mondatai után Ljiljana asszony a történelmi visszatekintéssel folytatta.

– A feltételezések szerint a XVII. század végén és a XVIII. század elején költöztek erre a vidékre. Sajnos kevés írás maradt meg azokból az időkből. Danyi Annuska és Bednár Mariska elbeszélése szerint volt magyar iskola, és pezsgett az élet a magyar művelődési házban is egészen a második világháborúig. Hosszú passzív évtizedek után az akkor magyar iskolába járó magyarok utódai Mitrovicán és Laćarakon felkutatták a régi fényképeket. Néhány család hozzátartozója, Simonyik Zlatko, Révész Szasa és Farkas Ivica elhatározta, hogy újraalakítják a kultúregyesületet. Az alapító közgyűlésen jelen volt ft. Eduard Španović plébános és Galambos László, a VMSZ újvidéki szervezetének alapító tagja. Simonyik Zlatkót választották meg elnöknek, vezetőségi tagnak Elor Mátyást, Révész Szasát, Farkas Ivicát és Bertók Esztert, aki a magyar nyelvet is tanította, a néptáncokat pedig Simonyik Dragana. Egyesületünk vezetősége a kezdetben a nyelv- és néptánctanulást tartotta a legfontosabbnak. Már az első évben ötvenen kezdtek magyarul tanulni, és három korcsoport szerint jártak a táncpróbákra. Ez még ma is így van.

A Szerémség MME-t a kezdettől fogva támogatja Mitrovica község önkormányzata, a Tartományi Végrehajtó Tanács, jelentős Magyarország Kormányának a hozzájárulása is. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség korábbi elnökének, Dudás Károlynak és a mostaninak, Sutus Áronnak, Brezovszki Roland szakmunkatársnak a segítsége mindig jól jön. Jó a kapcsolatunk a testvérvárosunkkal, Dunaújvárossal, mind gazdasági, kulturális és sporttéren. Beszámolónkból nem maradhat ki, hogy Galambos úr javaslatára Erdős József is bekapcsolódott a munkánkba, és megalakítottuk a kórusunkat is. Az első években Pál Károly, a feketicsi (bácsfeketehegyi) Feketics Művelődési Egyesület akkori elnöke, az újvidéki Horizont Alapítvány vezetői, Bátori József és Pécsi Erzsébet is támogatta tevékenységünket. Programot állítottak össze 2007-ben a magyar nyelv tanulására. Ekkor kapcsolódott be egyesületünk munkájába a mostani elnökünk, Jovánovity Edit, aki az anyanyelvet, a magyart tanította városunk mellett Rumán (Árpatarlón), Herkócán, Nyékincén és Platicson (Fénybereken). Köszönjük a sokfelől jövő anyagi és erkölcsi támogatást, amelynek a tagjaink örülnek a legjobban. A megnevezett vezetőségi tagjaink mellett megemlítem Kolosi Szofiát, Berec Marlinát, valamint Révész Dária és Elor Mátyás koreográfusokat is, akiknek a szép táncokat köszönhetjük. Egyesületünknek mindmáig a katolikus egyház, a plébánia ad otthont, amit ezúttal is megköszönünk Španović plébános úrnak. Jórészt neki köszönhetjük a Dunavarsányból érkezett vendégeink látogatását és fellépését. Velük is testvérvárosi kapcsolatot létesítettünk. Tizenöt év elmúltával még mindig azt mondhatom: nagyon nehéz újra-/meg-/tanulni a magyar nyelvet, de a tánc, az ének nem ismer határokat – e szavakkal fejezte be ünnepi beszédét Ljiljana alelnök asszony.

A régóta dédelgetett álom megvalósulásáról szólt Edit elnök köszöntője elején, hiszen nem volt egyszerű a kezdet, mint mondta:

– A második világháború után elcsendesedett a magyar beszéd. A folyamatos asszimiláció következtében a magyarok száma szimbolikus lett. Ilyen körélmények közepette, széles körű összefogásnak köszönhetően, főnixmadárként éledhetett fel a magyar kulturális élet. Számos fellépés van mögöttünk, itthon és határainkon túl. Az énekünkkel, a csárdással, a palotással mutattuk be mindenütt, hogy élnek még magyarok Mitrovicán. Gyermekeink, unokáink igyekeznek megtanulni anyanyelvüket. Ha a beszéd nehezebben is megy, de az énekük már szépen hangzik. Sajnos az én egészségügyi állapotom miatt már nem tudok úgy foglalkozni a gyerekekkel, a fiatalokkal. Remélem, hogy hamarosan megoldást találunk a rendszeres nyelvtanulásra. Láthatják és hallhatják: igyekszünk helyesen kiejteni a szavakat. A dallamok, a zene ebben segít bennünket. Ismételten csak örülhetünk annak, hogy sikerült felkelteni a magyarság érdeklődését Mitrovicán és Laćarakon. És még mindig nagy az érdeklődés egyesületünk iránt, létszámunk is folyamatosan gyarapszik. Rendszeresen próbál a néptánccsoport, az énekkar. Ebben nagy érdeme van Bertók Eszter énektanárnőnek, Simonyik Dragana művészeti vezetőnek, Révész Dária és Elor Mátyás koreográfusoknak.

Az összegzésekből megtudtuk: „Kiváló az együttműködésük a helybeli és más szerémségi, valamint a dél-bácskai művelődési egyesületekkel. A Durindón, a Gyöngyösbokrétán tavaly is részt vettek. A budapesti Gubcsi Lajos Alapítvány 2014-ben Ex Libris Díjjal tüntette ki tevékenységüket.”

Mitrovica község köszöntését Zoran Misčević tolmácsolta: „A régi idők tradícióit, emlékeit nosztalgikusan idézte meg Edit elnök. De azt is láthatjuk, hogy azokat igyekszik eredményesen feleleveníteni a 15 éve működő Szerémség magyar egyesület. Szinte a megalakulása óta nagy érdeklődéssel kísérem tevékenységüket, több hazai és magyarországi fellépésükön is velük voltam. Ennek alapján úgy vélem, a legfontosabb számukra a nemzeti identitás megőrzése, a hagyományok éltetése és továbbadása az újabb nemzedékeknek. Annak a népnek, amelynek nincs nemzeti identitása, kultúrája, kérdéses a létezése. Mi, akik részesei lehetünk a velünk élő népek kultúrájának, szokásainak, jobban megérthetjük azokat. Egyúttal gazdagabbá, színesebbé teszik községünk művelődési életét. Ezért fontos, hogy a jövőben is eredményesen működjön a magyar egyesület. A városunk, a polgármesterünk s valamennyien ehhez minden támogatást megadunk.”

A színvonalas évzáró rendezvényt a Szerémség MME tánccsoportja a palotással zárta. Edit elnök asszony külön megköszönte a támogatást a Magyar Nemzeti Tanácsnak, Mitrovica önkormányzatának és mindenkinek. Az ünnepség oldottabb hangulatban barátkozással, szeretetvendégséggel a késő esti órákig a kultúrházban folytatódott. Itt tudtuk meg, hogy a Dunavarsánnyal létrejött testvérvárosi kapcsolat dr. Bóna Zoltán református lelkész és ft. Eduard Španović plébános egy évvel korábbi telefonbeszélgetésének, majd a magyarországi kajakosok első látogatásának köszönhetően valósulhatott meg.