A hétvégén több mint 150 vendég szórakozott az újvidéki csárdásbálban az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban. A nagyteremben az adai Homokóra együttes muzsikált. A bált Erdély Lenke, a VMSZ Városi Szervezetének elnök asszonya nyitotta meg. Nemcsak az újvidékiek szórakoztak, barátkoztak, hanem Pirosról, Tiszakálmánfalváról, Kátyról és Óbecséről is érkeztek vendégek.
Ki hogy tudott, úgy táncolt (Fotó: Bozsoki Valéria)
Simon Boglárka és Jenei Gábor sztárvendégek szórakoztatták a közönséget (Fotó: Bozsoki Valéria)
A legidősebb férfitáncos, Mondovits Sándor és párja, Molnár Tünde (Fotó: Bozsoki Valéria)
Túró Lídia és Mihály (Fotó: Bozsoki Valéria)
Mókus Edit és Tibor (Fotó: Bozsoki Valéria)
Sokan ropták a táncot, köztük a maga vérmérsékletével a legidősebb, a 91 esztendős férfitáncos is: Mondovits Sándor.
– Amíg Zágrábban dolgoztam mint kommercialista, és állandóan külföldön voltam, nem értem rá bálozni. Mióta nyugdíjba vonultam, ide járok a Petőfibe: a csárdásbálban megforgatom a hölgyeket, az Örömtánc csoportban pedig 91 évesen én vagyok az egyedüli férfi – mondta büszkén.
A nála sokkal fiatalabb hölgye éveit nem illett firtatnunk.
– Tizenhatodik alkalommal vagyok a csárdásbálon – mondta Molnár Tünde.
– Még a Park Szállóba jártam a férjemmel, amikor az volt a rendezvény színhelye. Akkor nagy dolognak számított budapesti vendégművészek programját megnézni. Rengeteg kedves ismerőssel találkoztunk. Nagyon szerettünk oda járni, mulatni jó zenére. Szép társaságunk volt. Két éve megözvegyültem, most Sándorral jövünk bálozni a Petőfibe. Ebből a helyiségből a szervezők a maximumot hozzák ki. Amikor elsőként beléptünk a terembe, gyönyörködtem, milyen csodálatosan kidíszítették. Sajnálom, hogy épp ma este nem hoztam fényképezőgépet – mondta Tünde.
Megfigyeltük mi is, hogy a vendégek örömmel foglaltak helyet a piros masnikkal díszített, fehér ruhába öltöztetett székeken, és észrevették az ünnepi asztalon a szép virágcsokrot, valamint a tányérban az ízléses szalvétatartókat, amelyekről megtudtuk, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ Mimóza kézimunkacsoportjának munkáját dicsérik.
Molnár Tünde és Mondovits Sándor még elmondta, felnőtt gyerekeik élik a maguk életét, de úgy gondolják, jó, hogy nekik is megvan a saját életük. Nem helyettesíthetik egymás megboldogult házastársát, de lassan összeszoknak, jól érzik magunkat. Szerintük az ember életének lényege együtt lenni valakivel, s ha rátalál valakire, akivel jól megvan és el tud menni szórakozni, az sokat jelent.
Vidám hölgykoszorú (Fotó: Bozsoki Valéria)
Társalgás, barátkozás, fotózás (Fotó: Bozsoki Valéria)
Akik a finom falatokat készítették: Sípos Zoltán főszakács (a középen) és szorgos segítői (Fotó: Bozsoki Valéria)
Az ízléses szalvétartókat a Petőfi Sándor Magyar Művelődési (Fotó: Bozsoki Valéria)
A magyarországi sztárok színvonalas műsorral szórakoztatták a vendégeket. Simon Boglárka, a budapesti Madách Színház művésznője és Jenei Gábor, a Budapesti Operettszínház művésze operettrészleteket adott elő és magyar nótákat énekelt.
Gábor harmadik alkalommal lépett fel itt, a csárdásbálon.
Simon Boglárka a médiának elmondta: noha először vendégművész a bálban, nagyon jól érzi magát a szép fogadtatás miatt.
– Mindenki rendkívül kedves, és nagyon jó a hangulat. Kicsit olyan, mintha otthon lennék, vagy otthonról hazajönnék – jelentette ki.
Jenei Gábortól megtudtuk, fellépnek bálban, falunapon, céges rendezvényeken… Az operett a főműfajuk, operettrészleteket és könnyűzenét hoztak a bálozó közösségnek.
– Ahová meghívnak bennünket, oda szeretettel megyünk – mondta. – A repertoárunk a magyar nótáktól az operáig mindent magában foglal: könnyűzenét, musicalt a tisztelt megrendelő kívánsága szerint.
A táncolók között nem lehetett nem felfigyelni egy remekül táncoló fiatal párra.
Kimentünk a belépőbe, hogy egy-két szót tudjunk váltani.
– Kilenc és tizenegy évesek a gyerekeink, eddig Lídia feleségemmel nem jártunk rendszeresen bálozni – mondta Túró Mihály. – Pár év szünet után tavaly jót mulattunk a csárdásbálban, és most újra itt vagyunk. Különben jó ideig csak szórakozásból táncoltunk, utána partnerek is lettünk, versenyekre is jártunk. Elektronikai szakember vagyok, de a Testnevelési Karon befejeztem a versenytáncedző kurzust.
Mihály összeköti a kellemest a hasznossal. Sokan ismerik, hiszen tánctanárként is dolgozik. Jelenleg itt, a magyar művelődési központban az idősekkel foglalkozik az Örömtánc csoportban, amelybe Mondovits Sándor is rendszeresen és szívesen jár.
– Szeretem az éneket, a zenét – mondta Túró Lídia. – Már középiskolás korunk óta táncolunk Mihály és én, valójában a tánc révén ismerkedtünk meg. Szívesen járok ide, a csárdásbálba a szórakozás, a barátkozás miatt, továbbá hogy orvosként kikapcsolódjak és feltöltődjek. Itt mindig nagyon jól érezzük magunkat.
A Mókus házaspár, Edit és Tibor immár tizenhatodik alkalommal csárdásbáloznak. Mindketten tagjai a Petőfi Sándor Művelődési Központnak. Edit szülei itt ismerkedtek meg.
– Amióta az eszemet tudom, járok a Petőfibe és rendszeresen a bálokba is. A férjemmel a társaság és a zene miatt járunk ide. Nincs messze, gyalog is eljutunk. Mi itt mindig jól érezzük magunkat.
– Szeretünk táncolni – magyarázta Mókus Tibor. – Emlékszem azokra a bálokra, amikor itt még mozi működött, s fönt, a klubhelyiségben szórakoztunk. Szeretünk ide járni. Sajnos gyakorlatilag ez az egyedüli hely, ahová a magyarok el tudnak jönni és magyar társaságban lenni, magyar zenét hallgatni, táncolni és jól érezni magukat.
A vendégek egy része tapsolt a zenére és a társaságot élvezte, de még nem kezdett táncolt. Amikor ennek oka felől érdeklődtem, azt válaszolták: „Majd a főétel után.”
Bekukkantottunk a konyhába: a kis helyiségben bizony nagy volt a sürgés-forgás, miközben a főételt – a kövér kásás hurkát, kolbászt, sült húst – Sípos Zoltán főszakács friss zöldsalátával, madársalátával, reszelt káposztával és hajszálvékonyra szeletelt retekből megformált rózsákkal díszítette…
A csárdásbálban ki táncolt, ki társalgott. A titkárnőtől kezdve a közgazdászon és építészen át a tanárig, orvosig és a közélet jeles képviselőjéig minden korosztály jól szórakozott. Erdély Lenkéhez hasonlóan a bált mások is fontosnak tartják hagyománymegőrző szerepe miatt, azonkívül, hogy együtt mulatoznak közösségben azokkal, akikkel sűrűbben vagy ritkábban találkoznak. Sutba vágva a bánatot, a problémákat, egy este a Petőfiben jól érzik magunkat.
A hagyományos, immár 16. csárdásbál főszervezője a Vajdasági Magyar Szövetség városi szervezete volt, és ebben az Újvidéki Módszertani Központ, az Európa Alapítvány és a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ támogatta.
