Az ezres világcsapat része

A jubileum kapcsán beszélgettünk prof. dr. Sörös Zita egyetemi tanárral, akit februárban a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Mérnöki Karának díszdoktorává avattak.

A díszdoktori cím mit jelent egy egyetemi tanárnak? – kérdeztük dr. Sörös tanárnőt, az újvidéki Technológiai Kar Élelmiszeripari Mérnöki Programjának vezetőjét.

– Azért örülök ennek az erkölcsi elismerésnek, amelyet Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kara a karukon folyó mérnökképzés és kutatásfejlesztés, valamint a tudományos és oktatói munka területén szerzett kiemelkedő érdemekért adományozott, mert ez mutatja meg, mennyire fontos a határon átívelő együttműködés mind a mi karunknak, mind a szegedi karnak.

Kutatás terén sikereket nem tudnánk elérni, ha nem jött volna létre jó csapat. Évek óta ugyanis folyamatosan és sikeresen együttműködünk a projektekben a szegedi mérnöki kar jeles szakembereivel: prof. dr. Hodúr Cecília, dr. Kertész Szabolcs, dr. Beszédes Sándor, dr. László Zsuzsanna és dr Keszthelyi-Szabó Gábor tanárokkal, de a budapesti Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Karának tanáraival is kiválóak a kapcsolatok. Jómagam a magiszteri és doktori munkám kísérleti részét annak idején a Szent István Egyetem Élelmiszeripari Műveletek Tanszékén készítettem prof. dr. Vatai Gyula tanárnál, dr. Eszterle Matild kutatóval (a Cukoripari Kutatóintézetből), az én főnököm és tanárnőm, prof. dr. Gyura Julianna mentorálásával.

Miben nyilvánul meg a sikeres szerbiai–magyarországi együttműködés?

– A Technológiai Kar három irányzatán tanulnak azok az egyetemi hallgatók, akiket a szénhidrátok technológiája, a konzerválás technológiája és az anyagminőség ellenőrzése érdekel. Egyetemistákat is folyamatosan küldünk és fogadunk különböző csereprogramok által, mint az ERASMUS, CEEPUS. Immár húsz éve együttműködünk a magyarországi karokkal. Amikor megjelentek a felhívások az IPA határon átnyúló projektumokra, megismerkedtem prof. dr. Hodúr Cecília tanárnővel, a szegedi Mérnöki Kar Technológiai Műveletek Tanszékének vezetőjével. Több mint tíz éve nagyon sikeresen együttműködünk. Számos közös projektben, egyebek mellett IPA-projektben is együtt vettünk részt. Az előző IPA-projektum keretében új szennyvíztisztítási módszereket dolgoztunk ki, valamint számos műhelymunkát és tanfolyamot, továbbképzést szerveztünk. Elég sok gyárba látogattunk el belföldön és Magyarországon. Törekedtünk minél több egyetemistát is bevonni a mi karunkról és a szegedi mérnöki karról. Mintegy hatvan-hatvan egyetemistát sikerült megtanítani ezekre az új víztisztítási módszerekre, sőt új tantárgyat is vezettünk be a mi karunkon, és új szennyvíztisztító miniberendezéseket is be tudtunk szerezni, amelyeken az egyetemisták kísérleteznek. Prof. dr. Hodúr Cecília tanárnő és munkatársai jól felszerelt laborjukban segítettek nekünk új szennyvíztisztító módszereket, programokat kidolgozni. Együtt írtuk a könyveket, a laboratóriumi praktikumokat, továbbá több műhelymunkát szerveztünk és két konferenciát tartottunk együtt. Mondhatom, sikeresen megvalósítottuk az együttműködés szakmai részét. Az egyetemistáknak persze a legszebb élmény az volt, hogy a Szegeden tanuló egyetemi hallgatók megismerkedtek a szerb egyetemistákkal, és közös programokon vehettek részt. Mi több ízben pár napra harminc egyetemistát vendégül láttunk Újvidéken, és ugyanannyian voltak a szegediek vendégei. Közös kirándulásokon is részt vettünk, ami hozzásegített a barátságok kialakulásához. A harmad-negyedéves hallgatóknak, valamint a mesterképzésen levőknek volt joguk részt venni ezekben a projektumokban, a doktoranduszokkal pedig külön foglalkoztunk. A szakmai együttműködés során angol volt a hivatalos nyelv, de beszéltünk magyarul és szerbül is. Jelenleg egy közös projektumunk folyik dr. Kertész Szabolcs kutató csapatával, újfajta kombinált szennyvíztisztító módszereket dolgozunk ki. E bilaterális projektumon többnyire a doktoranduszok vesznek részt: a szegedi kutatók a mi karunkon kísérleteznek, a mi doktoranduszaink pedig a doktori kutatásaik egy részét az említett szegedi karon végzik. Így kiegészítjük egymást, és sikerül közös tudományos kutatásainkat nemzetközi tudományos szaklapokban publikálni.

Miért fontos a keményítőgyártás szennyvízével kapcsolatos kutatómunka?

– Ezt a munkát a szabadkai Fidelinka keményítőgyárral dolgoztuk ki évekkel ezelőtt, mivel az igazgató hozzánk fordult a problémájukkal. Ő már arra gondolt, hogyan tudja majd a gyár megoldani a szennyvíz tisztítását, amikor nálunk is bevezetik az uniós törvényeket. A Fidelinka fő termékként sikért (glutén) gyárt, a búzakeményítő a melléktermék. A technológiai folyamat alatt azonban sok keményítő marad a szennyvízben. A gyár kérésére kidolgoztunk egy félüzemi membránszűrős berendezést, amely kombinált víztisztító módszerekkel kiválasztja a szennyvízből a keményítőt, amelyet ők feldolgoznak, valamint a szennyvizet sikerül a szabványokkal összhangban megtisztítani. Ez a megoldás két disszertáció keretében született meg. Sokszor nálunk, a karon a disszertációk eredménye ipari alkalmazást nyer a termelésben.

Lesz-e folytatása a szegedi együttműködésnek?

– Az év végéig tart a bilaterális projektumunk, amely szintén az élelmiszeripar számára kombinált szennyvíztisztító műveletek kidolgozására vonatkozik. Fontos projektum, mert ily módon 2 szerbiai és 2 magyarországi doktorandusz munkájának egy részét tudja Magyarországon, a másik részét pedig Szerbiában elvégezni. Remélhetőleg ebből a munkából 3 doktori szakdolgozat születik.

A Technológiai Kar Élelmiszeripari Irányzata Szénhidrát-technológia Tanszékén jelenleg milyen kutatások folynak?

– A tanszékünkön az egyik kutatási téma a szennyvíztisztítás és az élelmiszeri melléktermékek újrahasznosítása, a másik pedig a szénhidrátok témaköre, a hozzáadott értékű funkcionális fogyasztóbarát élelmiszer (főleg szénhidrátalapú) kidolgozása. Ennek keretében a helyes táplálkozással is foglalkozunk. Pl. egy újabb doktori disszertáció témája a cukoripari melléktermékek újrahasznosítása. Valójában egyes melléktermékek az emulgeátorokat helyettesíthetik stabilizátorok formájában mind az élelmiszeriparban, mind a gyógyszeriparban. Például a majonéz, margarin és sok más élelmiszer, továbbá az arckrémek emulzióknak nevezett olaj-víz keverékeket tartalmaznak. Állaguk megőrzése végett hozzájuk kell adni olyan anyagot, amely összetartja az olajat meg a vizet. Ez például a szójából nyert lecitin (tartalmazza a csokoládé is). De mivel a szója allergén, a kutatók más természetes stabilizátorok után kutatnak. Így jöttünk rá, hogy felhasználhatjuk a cukorrépapektint, valamint a cukorréparostokat is. Ezeket eddig csak mint állati takarmányt használták. Az Európa Unió célkitűzései között is szerepel, hogy törekedni kell az élelmiszeriparban a melléktermékek és a hulladék minél nagyobb mértékű feldolgozására. A cukorrépából nyert rostok is, a cellulóz is, a pektin is természetes szénhidrát. Fontos tudni, hogy a cukorrépa itt, Európában semmiképp sem génkezelt.

A régióban a magyarországi kutatók mellett a horvát és a szlovén kutatókkal ápolunk jó kapcsolatot (prof. dr. Sonja Smole Možina és prof. dr. Peter Raspor). A csoportunk összedolgozik még a Tosla szlovén céggel is. Velük együtt kutatunk új édesítőszer-kombinációk után. Nikola Maravić asszisztensem a helyszínen is elég sokat segít nekik a technológiában. Erre mint a jövő legjobb élelmiszeripari termékére kapott díjat a kutatócsoportunk a 2018. évi milánói élelmiszeripari kiállításon.

A vásárlók körében egyre népszerűbb a sztívia édesítő. Értékesebb-e a fehér cukornál?

– Amikor a cukorról beszélünk, akkor a szacharózra gondolunk. Nemigen lehet helyettesíteni a cukrot, mert a világ szakácskönyvei és a technológiai folyamatok szintén a szacharózra, cukorra vannak „beállítva”. A szacharózt az élelmiszeriparban például nemcsak édesítő szerepe miatt értékelik, hanem mert növeli a termékek tömegét, tartósítószer is megfelelő mennyiségben, javítja a termék színét, állagát, hozzájárul az úgynevezett habos állaghoz, stabilitást ad a terméknek, javítja a termék ízét, mert kiteljesedett meleg íze van. Ha más édesítőszert adunk a termékhez, más fizikai-kémiai tulajdonságok jelentkeznek, amiket a technológiai folyamatban korrigálni kell. Sokan azt hiszik, hogy a fehér cukrot fehérítik valamilyen vegyszerrel. Pedig ez nem igaz. A kristálycukor a többlépcsős kristályosítási folyamat első, legtisztább terméke, a többi már nagyobb mértékben színezőanyagokat tartalmaz. A fehér cukor kb. 99,7% szaharóz, a barna cukor szacharóztartalma viszont csak alig kevesebb, pl. 94% és 97% közt mozog, csak más az aromája, mert tartalmaz karamellt és más színezőanyagokat.

Az újvidéki Technológiai Kar hogyan ünnepli hatvanéves működését?

– Egész évben különböző rendezvényeket szervezünk. Március folyamán a mi tanszékünk a főszervező. E hónapban a karunk népszerűsítése céljából több műhelymunkát és tribünt tartunk a lakosok számára a szénhidrátok jegyében. A kenyér mint élelmiszer, amit naponta fogyasztunk, lesz az egyik központi téma.

Itt nem utolsósorban említeném, hogy az Újvidéki Egyetem keretében a Technológiai Kar az élelmiszeripari technológiák fejlesztése területén végzett sikeres tudományos kutatásaival felkerült az egyetemek eredményességét világviszonylatban rangsoroló, nemzetközi Shanghai-listára, az első ezer intézmény közé. Most azon fáradozunk, hogy kutatásaink eredménye mind több emberhez eljusson.

A Technológiai Karon számos irányzat működik. Az élelmiszeripari szak mellett vonzó a gyógyszerészeti szakirány, továbbá a vegyipar, a biotechnológia, valamint népszerű az anyagmérnöki szak, amelyen az egyetemisták új szerves polimerek, új szervetlen anyagok előállításán dolgoznak, nanotechnológiával kapcsolatos tudást szereznek, új technológiákkal ismerkednek.