Azt gondoltuk, Montenegro a legvédettebb a migránsáradattól, legközelebbi tengerpart hozzánk, és az utak sem olyan rosszak már. Talán az árak sem ütnek bennünket agyon. Ha már tengerre vágyunk, akkor idén legjobb odamenni.
Gyönyörű nap Bijelán
Šabacon, Valjevón, Užicén, Nova Varošon, Žabljakon keresztül érkeztünk a Kotori-öbölbe, az Adriai-tenger délkeleti, szinte mesés, masniszerű partjára, Montenegró egyik legszebb vidékére. Többé-kevésbé beigazolódott minden elvárásunk: migránsok, ha vannak is, észrevehetetlenek, a távolság „nem növekedett” a feketehegyiek felé, noha még a kiváló, žabljaki útvonalon is tovább tart az utazás, mint például autóúton a horvát Adriáig. A hatalmas kőhegyek, a szerpentinek kikerülhetetlenek. És az árak? Az átlagkeresetű szerbiainak mindenképp nagy kiadás a nyaralás, ám szállásból, étkezésből is annyiféle közül lehet választani, hogy bárki megtalálhatja a számítását. Az ágyak 5-7, a kempingezés személyenként 8-10, az apartman 20-30 eurónál kezdődik július–augusztusban. Az ebéd akár 5-7 euróból is megoldható, a kávé, sör, üdítő ára 1 euró körül mozog a kávézókban, az üzletekben az itthoninál 20-30 százalékkal is magasabbak az árak, ám a választék csaknem olyan, mintha ki sem mozdultunk volna otthonról.
Mintha a botanikus kertben sétálnánk, ha a Kotori-öbölben járunk. A képen láthető kerthelyiségben például mandarinfa
Viszont mindig nagyon jó találkozni a tengerrel, nem kevésbé a tengermellékiekkel. A szerbül Boka-Kotorinak nevezett öbölben különösen, mert mintha enyhébb, kedvezőbb lenne a hőmérséklet, és bujább a növényzet, mint az Adria más részén. Immár a kivi is elterjedt, úgy gondozzák, mint nálunk a szőlőt, nem ritkaság a banánfa, hogy a pálmák, leánderek, tűlevelűek sokaságáról ne is beszéljünk. Herceg Novi partja, a híres Pet Danica sétány olyan, mint egy botanikus kert. Soha annyi orosz szót nem hallottunk a tengerparton, mint idén. A feliratok is három nyelvűek: a helybeli szerb és angol mellett oroszt használnak. Az oroszok jelentős része nem egy-két hetes látogató a montenegrói parton – aki idén inkább elkerüli a török riviérát –, hanem ingatlantulajdonos. Meglepően sokan lakást, házat árulnak, melyre a figyelmet orosz nyelven hívják fel. Állítólag az árak sem sokban különböznek az itthoninál: 1000-1200 euró körüli négyzetméterenkénti áron kiváló helyen is vásárolhatunk ingatlant. A városok: Herceg Novi, Kotor, Tivat közül talán a legnyugatibb, Herceg Novi a legdrágább. Nem lehet véletlen: történelmi város, szemet gyönyörködtető műemlékekkel, az igalói gyógyközpont közelében, a nyílt tenger kapujában, kedvező klímával, helyi viszonylatban kiváló infrastruktúrával.
Befutott az óceánjáró mintegy háromezer emberrel a fedélzetén
Mégsem volt még július derekán sem telt ház sem itt, sem ott. Csupán Kotorban – Cattaróban, ahogyan olasz elnevezéssel a monarchia idején hívták –, volt hatalmas, békebeli időket idéző turisztikai csúcsforgalom. Ha befut egy közel háromezer férőhelyes óceánjáró luxushajó, akkor ezen nem kell csodálkozni. Egykettőre megtelik az óváros minden kultúrjava, a lépten-nyomon kialakított kisvendéglők, a gazdag választékot kínáló piac, talán még a kaszinó is, mely az óriáspanók tanulsága szerint az egész öbölben csupán Kotor városában működik. Az autómárkák is arról árulkodnak, hogy Kotorban igen nagy előszeretettel fordulnak meg a felső tízezer képviselői.
A zelenikai Magyar Csaba leginkább az ajándékba kapott Magyar Szónak, lapunknak örült meg
Az egykori Plaža Zelenikát, vagyis Zelenika Strand szállodát három megnyert per után sem kapta még vissza a Magyar család a montenegrói államtól, évek óta üresen kong
A pálmafáktól hemzsegő kis halászfalucskában, Risanban sok magyar hangot hallottunk, az ottani római-kori leletekre azonban inkább a távolabbról érkezők voltak kíváncsiak , akik fedetlen minibusszal járták be az öböl látványosságait – így a szomszédos Perast gazdag egyházi hagyatékát is –, és mintha tényleg csak átutaztak volna azon a tájon, mely csupán a XX. században került Montenegróhoz. A bokaiak szellemiségükben, de még fizikumukban is különböznek a montenegróiaktól, hívta fel figyelmünket Magyar Csaba Zelenikán. Az a Magyar Csaba, aki ott született, magyar nyelven viszont olyan szépen beszél, hogy a vajdaságiak, a magyarországiak is megirigyelhetik. Újvidéki származású feleségével, Magdolnával és három gyermekével otthon mindig is magyar nyelven értekezett. Azt vallja, hogy a száz évvel ezelőtti magyar nyelvet beszéli, mert azt tanulta meg a szüleitől, a nagyszüleitől születése és gyermekkora, élete helyszínén, a Kotori-öbölben. A zsargont nemigen ismeri, de ha hallja, ki nem állja. Tiszta magyar nyelv az övé, már csak amiatt is érdemes volt leutazni Crna Gorába. Sokan ismerik Vajdaságban is a zelenikai Magyar család történetét, minthogy a sajtó több ízben ráirányította a figyelmet. Csaba budapesti születésű nagyapja egészségügyi okokból költözött a lágy klímájú vidékre, ahol hamarosan felépítette panzióját, mely ma is áll. 1902-ben ez az épület még az egyetlen volt az egész (mai) montenegrói partvidéken, és az első, melytől az idegenforgalmat jegyezni kezdték. A nagyapának köszönhetően építették ki a vasúti hálózatot is errefelé, hogy a monarchiabeli módosak belekóstolhassanak a gyógyerővel bíró tengeri levegőbe. A panzió kiválóan működött Csaba édesapja korában is, és talán működne most is, ha a II. világháborút követően nem államosítják. Rendszerváltás ide és oda, Csaba háromszor is pert nyert, ám a panziót még nem kapta vissza. Ott pusztul a tenger közvetlen partján, mögötte a jobb napokat idéző park maradványaival. Az egykori birtokot a főútvonal szeli ketté, kifejezetten zajos, nagy forgalommal. A hegyek irányába haladva maradt meg a birtok egy része a Magyar család részére, amit idestova 50 esztendeje kempingként is hasznosítanak. Rengeteg átutazó turista száll itt meg, a sok nyelvet beszélő Magyar család szerint az elmúlt évtizedekben mégis a vendégek szinte 60 százaléka magyar ajkú volt náluk.
S ha már a Cattarói-öbölben jártunk, hadd jelentsem még, nincs nagy tumultus a montenegrói tengerszakaszon. A vendéglátók között mintha kevesebb lenne az őslakos bokai, több a cirill felirat, és kevesebb a munkahely, mint jó tíz éve. Rengeteg az autó, a külföldi rendszámtáblásokban legtöbb az albán, akik Szerbia helyett Montenegrón át utaznak az Európai Unióba. A csodálatos hegyekkel övezett tenger azonban a régi. Sirályok röpködnek, kabócák zenélnek, és a bóra is rázendít, ha épp úgy tartja a kedve.
