Nem minden télen adódik meg a lehetőség a korcsolyázás kedvelőinek, hogy a befagyott folyó vizén hódoljanak a szenvedélyüknek. Az újvidékiek számára ez legutóbb öt évvel ezelőtt, azaz 2012-ben valósult meg, na meg az idén!
A kemény fagy meghozta a károkat, de az élvezeteket is, hiszen a Sodros jegén a nagy hideg ellenére is csupa mosolygós arcokat láttam. Mekkora élvezet és öröm lehet ez a jelenség annak a kislánynak, aki mint a villám száguldozik el mellettem. Körültekintek, becsléseim szerint ő a legfiatalabb a jégen. Amikor sikerült leállítanom, erről meg is győződtem, hiszen csak ötéves és most látja először befagyva a Kis-Dunát.
– Nagyon szeretek korcsolyázni, és itt új barátokat is megismertem. Tavaly álltam először jégre a SPENS sportcsarnok jegén – mondja lelkesedve Lena, és már száguld is tovább.
Egy idős bácsi rám szól:
– Most korcsolyázni jöttünk, nem beszélgetni! – hallom már jóval a hátam mögött.
A meteorológusok figyelmeztetése ellenére is mintegy 30 személy tartózkodik a jégen. Egy nagyobb csoport éppen a Sodros közepén igen jól szórakozik. A gyerekek hokiznak, a szülők pedig figyelik és biztatják őket.
Nenad Vlaov (Ótos András felvétele)
– Azért jöttünk, hogy szórakozzunk, korcsolyázzunk, hokizzunk, szánkózzunk. A gyerekek rendszeresen járnak hokiedzésre, de itt mégis érdekesebb, hiszen nem kell betartani a szabályokat – mondja Nenad Vlaov.
– Igen csábító a gyerekek számára a hokizás a befagyott folyón, de valójában ez mennyire biztonságos? – kérdezem.
– Mi, veteránok már két nappal ezelőtt lejöttünk a Sodrosra, hogy meggyőződjünk arról, hogy jól befagyott-e a víz. Több helyen is ellenőriztük, 10 centiméternél is vastagabb a jég, a vízállás is alacsony, így szerintünk biztonságos – választa Nenad.
Csupán a hószállingózás az, ami zavaró a hokizók számára, hiszen a korong nem csúszik a jégen a hó miatt, de ők erre is felkészültek és partvisokkal, söprűkkel tisztogatják a havat a kijelölt hokipályán.
A szánkózás is érdekesebb a befagyott vízen, mint a töltés dombján, főleg akkor, amikor az apuka húzza a szánkót, a gyerekek meg hangosan nevetnek és élvezik a száguldást.
– A gyerekek nagyon élvezik, de én már belefáradtam meg megizzadtam, nemsokára megyünk haza, itt lakunk a közelben – mondja Mirko Pejović, aki a két fiát húzza a szánkón.
– Ne, ne menjünk még haza, nagyon jól érezzük magunkat! – szinte egyszerre kiált fel a két lurkó, Jovan és Danilo.
A hó egyre jobban szállingózik, az időjárásnak nem megfelelő cipő miatt a lábam is kezd fázni, így magam mögött hagyom a szórakozó társaságot és a befagyott folyó közepéről a part felé indulok. Néhányszor meg is csúszok, közben abban reménykedem, hogy nem esek el.
Az előrejelzések szerint a hét végéig még marad a hideg, fagyos időjárás, így még több ember jelenléte várható a jégen, akik majd örülnek e jelenségnek de nem gondolkodnak a lehetséges következményekről.
Mint ahogy én sem tettem, hiszen a Sodros kellős közepén folytattam a beszélgetéseket. Fotós munkatársam is a lelkemre kötötte, ha netán repedne a jég alatta, a gépet mentsem, ne őt.
Mindenféleképpen egy szakértő véleményére is kíváncsi voltam. Lapunk munkatársa, a horgászrovat szerkesztője, Buzás Mihály elmondása szerint a Kis-Duna jege a nagy mínuszokban egy ideig biztonságos lehet. Ezt 40-50 éves tapasztalattal támasztja alá, de ez nem lehet szabály, hiszen a mostani Kis-Duna nem az, amin az 50-es 60-as évek nemzedéke szerezte a gyakorlatát.
– Az éghajlat, a táj és a körülmények változtak, meleg források keletkeztek, amelyek mindössze 1-2 centiméterre elvékonyítják a jeget, és ha ráesik a hó, az ember nem látja a léket és beszakad. Ötven évvel ezelőtt ezek a források nem jutottak ennyire kifejezésre – meséli Mihály.
Azt sem tudhatjuk, hol van fa vagy tuskó a jég alatt, hiszen azon a helyen nem fagy meg jól a jég, valamint a vízbe szúrt karók körül sem. A part közelében is nagyon kell vigyázni, és amint viszont jön az első felmelegedés kimondottan tilos a jégre állni. Aki viszont jégre áll, annak vállalnia kell a következményeket, ha valami történik. Vagy nagyon jó élményben lesz része, vagy vizes nadrágban tér haza.
