Az elmúlt évben is kimagasló eredményeket és sikereket ért el a magyar néptánchagyomány ápolásában és annak színpadra állításában a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ táncműhelye. Ennek eredményeként a Cirkalom ismét meghívást kapott a Néptáncantológia műsorára, melyet február 25-én tartottak Budapesten az Operettszínházban. Ők képviselték Vajdaságot a Kárpát-medence legjobb amatőr magyar tánccsoportjait és múlt évi kiemelkedő koreográfiáit felvonultató gálaműsorban.
Az éjszakai indulást és hajnali utazást követően reggel 8 körül érkeztünk az Operettszínházba, melynek öltözőiben mintegy 500 néptáncos, 13 tánccsoport készülődött a percre pontosan meghatározott színpadbejárásra, hogy beállítsák a koreográfiákhoz szükséges fényeket. Ezt követően egy-két szendvics elfogyasztása közben a viseletekre, a sminkelésre, a hajviselet elkészítésére összpontosítottak, hogy 11 órára, a műsor kezdetére minden készen álljon. Az Operettszínházban ezúttal is hetekkel előbb elkeltek a jegyek, több mint 1200-an nézték végig a 3 órás műsort. Hitelessé tenni a néptáncot a színpadon nem egyszerű dolog. Magas színvonalú alkotói és előadói tevékenységről adtak bizonyságot a fellépők, a közönség hálás vastapssal jutalmazta őket.
A február végi budapesti gála idején az Operettszínház folyosóján sikerült megszólítani a műsor rendezőjét, Diószegi László koreográfust, a Martin György Néptáncszövetség elnökét, akit a Cirkalomról kérdeztem.
– Lassan húsz éve figyelemmel kísérem őket, hiszen a vajdasági minősítő fesztiválon láthattam minden második évben az együttest, sőt dolgoztunk együtt, és azt hiszem, a Kárpát-medence egyik legkiválóbb együtteséről van szó. Különleges, rájuk jellemző karaktert képviselnek, nagyon örülök annak, hogy saját tánccal, doroszlói táncokkal is bemutatkoztak, a Fölszállott a pávát is megnyerték. Egyébként az, hogy nem csak fiatalokból áll, kifejezetten az előnyükre válik. A magyarországi néptáncmozgalomban azt tapasztaljuk, hogy huszonéves korra már abbahagyják a fiatalok az együttesben való táncolást, és ez az, ami a Cirkalmat mássá teszi – mondta Diószegi László, majd sajnálkozását fejezte ki, hogy a kulisszák mögötti futkosó, intézkedő feladatok miatt nem láthatja a műsort.
– Annyira nincsen próbaidő, hogy minden a helyszínen, szinte rögtönzéssel dől el, de így is jó műsort tudtunk összeállítani. A néző elvárása az, hogy ne csak nagyszerű tánc legyen, hanem színházat is kapjon. Ez a koreográfusok tárházában megtalálható, viszont borzasztó kevés a próbaidő, tízperces színpadbejárással meg technikai próbával sikerült színházat csinálni.
– A Cirkalom művészeti vezetői Kisimre Árpád és Savelin László. A bonchidai koreográfiáról érdeklődtem tőlük, s arról, hogy mikor láthatjuk ismét őket Topolyán.
– Ez egy teljesen autentikus néptáncos összeállítás, bonchidai magyar és román táncokat táncoltunk, egy letisztult tánc, korábban készült műsorszám. Kádár Ignác és Nagypál Anett készítették a koreográfia egy hosszabb változatát, amit erre a műsorra lerövidítettünk, hiszen itt 7 percnél nem lehet hosszabb egy műsorszám. Ez egy nyugodtabb műsorszám. Jó látni ezeket a kontrasztokat, hogy a folklór többféleképpen élhet a színpadon, többféle formájában.
– Számon tartjátok-e, hogy hanyadszor vagytok az antológián?
– Legelőször vendégként hívtak meg bennünket, amikor először megszervezték Vajdaságban a néptáncosok bemutató színpadát, akkor pályázat nélkül, ez 1999-ben volt. Ezután pályáztunk különböző tájegységek táncaival, különböző koreográfusokkal, és rendszeres részvevői vagyunk ennek a műsornak. Itt adják át a minősítő díjait, és mi 1997 óta tartjuk a kiválóan minősült címünket. Minden harmadik minősítő után jár a Martin-plakett, amit az antológián adnak át, és mi háromszor érdemeltük ki a plakettet.
– Az együttestagok között végeztetek körkérdést arra vonatkozóan, hogy melyek a kedvenc táncok, koreográfiák, viseletek, események?
– Ez egyéntől függő, kinek az erdélyi, kinek a felvidéki, kinek a hazaiak, ki az egyszerűbbet kedveli, ki a nagyon díszeset, és ez így a jó. 2011-ben kapta a legmagasabb pontszámot a Cirkalom a minősítőn a Kemény a szerelem, mint a koporsó című műsorára, és mondhatjuk, hogy az az egyik legkedvesebb műsorunk. Ez egy előadóművészet, és ha az ember nagyon jól érzi benne magát, az biztosan sugárzik le a színpadról.
– Érett emberek is táncolnak az együttesben. Meddig tarthat ez így?
– Mindaddig, amíg az ember fizikuma engedi. Lelki törés, az soha nincs. Túl a negyedik x-en is ugyanolyan szívvel-lélekkel végigdolgozzuk a heti háromszori két óra próbát és a fellépéseket és mindazt a munkát, ami a fellépésekhez tartozik, a kondícióban maradás érdekében. Az emberek érettebbé válnak, letisztult, karakteresebb lesz a mozgásuk. Hölgyek, asszonyok, felnőtt emberek jelennek meg, ugyanaz a feszesség bennük van, de már letisztultabb, és nem csak az égről lerúgandó csillagokról szól a táncuk – mondta Kisimre Árpád.
Savelin László végül a következő, szívüknek ismét kedves fellépésre hívta fel a figyelmet.
– A táncegyüttest legközelebb március idusán láthatják az 1848/49-es magyar szabadságharc és forradalom tiszteletére összeállított ünnepi műsorban, az óbecsei Szelence táncegyüttessel, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének szavalóival, a Fokos és a Csalóka zenekarral együtt március 12- én Topolyán, március 15-én pedig Óbecsén.
