Jó ütemben halad a romok eltakarítása, a park bejáratánál még hétvégén is dolgoznak a markológépek. Az arra sétálók be-bekukkantanak a munkálatok színhelye köré felhúzott hálón, kerítésen, a gyerekek felmásznak a fára, videót készítenek a hatalmas munkáról, az idősebbek emlékeiket idézik fel az éppen medvehagyma-virágzás előtt álló park évszázados fái alatt, hiszen sok szép élmény köti őket a Topolya egykori díszkertjében felépült szabadidőközponthoz.
Az I. világháborút követően született az ötlet, és a strandfürdő 1933-ban fogadta az eslő látogatókat. Milan Mijatov Vénusz strandfürdője emeletes terasszal, kabinokkal, olimpiai méretű medencével, büfével rendelkezett. Vizének egy részét a néhai Zichy gróf áltat fúratott ártézi kút adta, melyről megállapították, hogy gyógyhatású. 1939 októberében a Vénusz fürdő mellett átadták rendeltetésének az új fürdőt nyolc káddal, zuhanyozókamrával, masszázsszobával, pedikűrteremmel és pihenővel – olvasható Dukai Edit: Topolya régi fürdői című, több mint harmincoldalas összefoglalójában, melyben az is megtalálható, hogy az újjáépítésre 1981-ben került sor. Olimpiai medence, gyógyfürdő, szauna, edzőterem, tekepálya és étterem működött ekkor a Vénusz Sportközpontban. Akkori becslések szerint naponta 1500 ember kereste itt a felüdülést. 1988-ban a Vajdasági Turisztikai Szövetség rangsort készített a vajdasági gyógyfürdőkről, a topolyai Vénusz a kanizsai és az apatini gyógyfürdő után a harmadik helyen szerepelt.
Nemsokára rá a Topolya polgárainak sok éven keresztül befizetett helyi járulékából felépült sportkomplexum a pusztulás szimbólumává vált.
Vegyes érzelmekkel lesek be én is a munkálatokat eltakaró háló fölött. Tinédzserként csak néhányszor jutottunk be Topolyára a medencére, diszkóban is csupán egyszer-kétszer voltam az alagsorban, de itt tartottuk a szép étteremben a középiskolai bankettet, és jómagam is sokszor feltettem magamnak a kérdést: valóban így kellett ennek lennie? Miért szabott ilyen rövid időt a sors ennek a látványos, több funkciójú épületnek? Akkor ismertem meg jobban a konstrukciót, amikor már roskadozott, s csupán a város hírnevét öregbítő tekézők használták. Emlékszem a sarokban álló vödrökre, nagyon sok helyen befolyt a víz, és a panaszra, hogy itt veszélyes az edzés. Azután a sportolók is kiköltöztek, s valóban több mint tíz éve csak a pusztulást láttuk, s a fel-felröppenő tervek megvalósításában bíztunk. Polgármesterek, községi illetékes tanácstagok, közvállalat-igazgatók váltották egymást, egy időben arról írtunk, hogy megválna tőle az önkormányzat, de komoly érdeklődő nem akadt, végleges megoldás pedig csak nem született. Topolya egyik szégyenfoltja, a városvezetés megoldásra váró feladata volt a Vénusz, illetve a városközpontban, a parkban található romhalmaz. Évekkel ezelőtt olyan hírek keltek szárnyra, hogy szlovák, arab, ausztrál, orosz és szlovén befektető is érdeklődött, akik gyógyfürdőt, wellnessközpontot építettek volna a helyén, de a próbálkozások sorra meghiúsultak. A műszaki felmérést követően kiderült, a medence beázik, a belső hálózatok tönkrementek, rendkívül elhanyagolt az épület, a konstrukció süllyed – tehát olyan állapotban van, hogy le kell bontani.
Topolya jelenlegi vezetősége is prioritásként kezelte a kérdést, két éve döntöttek a lebontásról, a munkálatokra kiírták a pályázatot. A községi költségvetés 20 millió dinárt irányzott elő a valamikori szabadidőközpont épületének a lebontására, de a közbeszerzésnél pályázó kivitelezők miatt ez többször is meghiúsult, közben az új komplexum terveztetése is kezdetét vette, a tervét már be is mutatták. A Vénusz lebontását követően a helyén egy fedett uszodát létesítenek majd. Mivel a szakemberek véleménye szerint a bontásra váró épület a térben is rosszul lett elhelyezve, az új létesítmény beljebb épül majd, teret hagyva egy parkoló kiépítésének, és az előtérben különféle fitneszberendezéseket is elhelyeznének. Az épületegyüttesben három medence kapna helyet, egy 25×16 méteres, egy 8×16 méteres, valamint egy kisebb, kör alakú medence. Az épületek homlokzatát karakteres külsejűre terveznék, és olyan természetes alapanyagokból épülne mint a tégla és a fa.
Egy topolyai gyűjtő, Vass Károly tulajdonában lévő fotók segítségével idézzük fel a régmúltat, a közelmúltat, és bemutatjuk a Vénusz jelenét is.