Az észak-olaszországi Lombardia többek között csodálatos tavairól ismert. A Comói-tavat (Lago di Como) a legváltozatosabb és legfenségesebb tóként tartják számon az országban. Kacskaringós partját lenyűgöző villák, pompás kertek, hangulatos kis települések, falvak jellemzik festőien gyönyörű látvánnyal, amelyet erdő borította dombok és csipkézett, hófedte hegycsúcsok jellemeznek. Itt minden a természetről szól: a keskeny tó magas, havas hegyek között fekszik, a part mégis tele van pálmafákkal. Európa legmélyebb tavának tartják a maga 400 méter mélységével.
Ahol a természet és az ember alkotása egybenő (Kis Laura felvétele)
A szerző és barátnője, mögöttük a tó és a hófedte hegycsúcs (Kis Laura felvétele)
Egy hangulatos megálló, Torno (Kis Laura felvétele)
Bellagio a mediterrán tengerparti városok hangulatát tükrözi (Kis Laura felvétele)
Barátnőmmel nemrégiben fedeztük fel a bájos Comói-tó környékét, amely a megannyi leíráshoz hűen valóban szemet gyönyörködtető. Egészen egyértelművé vált, hogy mindketten előszeretettel látogatunk el a világ különböző pontjaira a turistaidényen kívül, és bizony nagyon élvezzük azt, amikor egy-egy helyszín nem hemzseg a kíváncsiskodó turistáktól. Szerencsénkre ezúttal is így volt. Első úti célunk a tó déli partján fekvő Como volt, a Comói-tó fővárosa, ahol a kirándulásunk ideje alatt megszálltunk. A régi városrész falain belül egy igazi olaszos, nyugodt világ tárult elénk, ahol minden csupa báj és kényelem, sietségnek és kapkodásnak semmi jele. Minden a megszokott, kellemes, hétköznapi rendben halad. A történelmi városmag folyamatosan kellemes sétára csábított bennünket, tele hangulatos vendéglőkkel és kávézókkal, amelyek időről időre tökéletes pihenőhelyként szolgáltak. A városközpont legfontosabb látnivalói a Duomo, azaz a székesegyház, illetve egy kisebb téren a San Fedele és Sant' Abbondino lombard román stílusú templom. Igazán élhető, olaszosan komfortos város, sok parkkal, zöld területtel, terecskékkel és szökőkutakkal. Az olaszok, mediterrán nép lévén, sehova sem sietnek, elfogyasztják reggeli eszpresszó kávéjukat és briochejüket (croissant-jukat), és csak azután intézik napi teendőiket. A mi napjaink is hasonlóan indultak, nem maradhatott el a reggeli édes brioche, a frissen facsart narancslé vagy éppen a kávé.
Comoból hajóval, rendszeres kompjáratokkal bármelyik település könnyen megközelíthető. A tó leghíresebb városa a középső kiszögelés sarkán lévő Bellagio. Aprócska óvárosa meredek, kavicsokkal burkolt, lépcsős utcácskákkal kúszik fel a hegyoldalba. A tóparti sétányon, az árkádok alatt számos kisebb ajándékbolt és étterem található. Igaz, mi turistaidényen kívül mentünk, így sok minden zárva volt. Ott-tartózkodásunk idején a helyieken kívül alig volt ember az utcákon, ennek köszönhetően igazán autentikus élményben volt részünk. Éppen ezért volt lenyűgözőbb a környék, hiszen betekinthettünk az olaszok mindennapjaiba. Emellett bármelyik városocskába, falucskába látogattunk el, a környezet csodálatos. Szinte megunhatatlanul órákig nézegettük a hegyeket meg a tavat. Torno még kisebb település, egészen kicsi, hangulatos megálló volt. Minden település színes, hangulatjavító, azonnal felismerhető román vagy gótikus stílusú templommal, illetve parti sétánnyal. Feltételezhetően éppen ezért kirándulásunk ideje alatt végig ugyanazt éreztem, mintha a Kotori-öbölben jártam volna, vagy mintha a dalmát tengerparti városocskákat áthelyezték volna az Alpokba, a szűk, meredek macskaköves utcái ugyanis egyértelműen a mediterrán tengerparti városok hangulatát tükrözik.
