Tízéves a Mimóza

Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban a kezdetektől fogva létezik kézimunkázó szakcsoport, de tíz évvel ezelőtt, amikor tagja lett a Vajdasági Kézimunkázók Szövetségének, az újvidéki szakcsoport nevet is kapott, azóta Mimóza kézimunka-szakcsoportnak hívják. Tízéves évfordulójukat ünnepelték vasárnap szép műsorral, amelyen többek között fellépett a Petőfi vegyes kórusa, Pintér Vera, Miloszavlyevics Valentina és Nikolics Zita énekeltek, Csolák Anita két verset szavalt, majd a részvevők kézen fogva egymást elénekelték a Szeressük egymást, gyerekek című dalt. A csoportvezetők bemutatkozása és a születésnapi ajándékok kiosztása után a talpalávalót a pirosi Classic Band szolgáltatta.

– Évről évre sikeresebbek vagyunk – nyilatkozta lapunknak Monoki Julianna, a Mimóza kézimunka-szakcsoport vezetője. – Igyekszünk minél több kézimunka-technikát elsajátítani, évente tábort szervezünk a Kátai-tanyán, részt veszünk a tótfalusi táborban, műhelymunkákon, a kézimunkázók vajdasági kiállításain, versenyein. Jelentkeztünk a hatvan éven felüliek számára rendezett Ki mit tud? verseny szabadkai elődöntőjére is. Két kézimunkázónk nevezett be. Egyébként minden hétfőn délután 5-től este 7 óráig vagyunk itt, a Petőfiben, tapasztalatokat cserélünk, és alkalomadtán oktatunk. Nyitottak vagyunk, így szeretettel várunk mindenkit, akit érdekel a kézimunka. Időnként iskolákba is eljárunk, szeretnénk ugyanis, ha minél több gyerek, ifjú megszeretné a kézimunkázást. Egyébként a gyöngyfűzés és a fonalgrafika a gyerekek körében nagyon népszerű. A szakcsoportnak jelenleg harmincnyolc tagja van, ebből húsz-egynéhányan mindig jelen vannak összejöveteleinken. Itt, a Petőfi Sándor MMK épületében kitűnőek a feltételek, egyedüli baj, hogy elenyésző támogatást kapunk a munkánkhoz, a rendezvényeinkhez. Nemcsak mi, hanem az egész egyesület. Több helyen is pályáztunk, mi a Bethlen Gábor Alapítványnál, meg is nyertük a pályázatot, de pénzt még nem kaptunk. Ezt a mai műsort is saját zsebünkből fedeztük, sütöttünk tortákat, megvettük a kávét és mindent, ami egy ilyen rendezvényhez kell, a ház pedig állta az ebéd költségeit. Huszonkét csoportot hívtunk Vajdaság minden részéről, de – valószínűleg a rossz idő miatt – tizenkilencen jelentek meg öt-öt taggal. Érkeztek Székelykevéről, Kúláról, Verbászról, Topolyáról, Budiszaváról, Pirosról, Torontálvásárhelyről, Bácsföldvárról, Kishegyesről...