Különösek a városlakó emberek. Évente egyszer családostul beülnek az autóba és kikocsikáznak a természetbe. Az újvidékiek a Tarcal-hegyre (a Fruška gorára). És nem hajnalban indulnak, hanem mindenki kilenc óra tájban. A város utcái, a hidak megtelnek autókkal, amelyek lépésben haladva igyekeznek céljuk felé, a kamenicai parkba, a Venacra, Stražilovóra, Popovicára…
És a kocsiáradat folyik Belgrádból is, meg Rumáról, Mitrovicáról, Inđiáról. A Fruška gora Nemzeti Park igazgatója a minap az újságírókkal közölte, hogy több mint háromszázezer kirándulót várnak május 1-jén a fennhatóságuk alatt levő védett területen.
Így volt ez a kamenicai parkban is, ahol felvételeink készültek. A város kertészei ugyan nem kaszálták le a füvet mindenhol, de az előző évektől eltérően az utak mentén minden ötven méteren szemeteskannákat állítottak, és az idén először mobil vécéket is kihelyeztek. (Nem értem, hogy miért nem teszik használhatóvá az évekkel ezelőtt nagy pompával felavatott két toalettet, de biztosan van rá ok. Az egyik talán az, hogy előzőleg megközelítővé kellene tenniük a cserjével, liánnal és különböző gazzal benőtt környéket. Meg aztán tisztán kellene tartani.)
Az ördögmalmosok, a lacikonyhások, a vásárosok a kastély alatt kaptak helyet, a futballpálya mellett. Egy forgásért száz dinárt kértek, és aki elkapta az oszlopra akasztott plüssmacit, jutalmul foroghatott még egy kört.
Este kilenc, tíz óra körül a reggeli kép fordítottja: kocsiáradat halad lépésben a hídon át a város felé.
Különösek a városlakók. Évente egyszer képesek órákat utazni, hogy valahol a természetben süssenek, főzzenek, berúgjanak, bömböltessék kedvenc zenéjüket, majd órákig utaznak vissza, csendes otthonaikba. Az év más napjain, hétvégein ez az utazás mindössze tíz-húsz percet venne igénybe, mégsem teszik meg.
