Messze földön híres az adorjáni vendéglátás és vendégszeretet, nos ebben részük lehet mindazoknak, akiket az a megtiszteltetés ér, hogy meghívják őket az adorjáni búcsúra.
A faluban a Sarlós Boldogasszony ünnepe a búcsú napja, amely július 2-ára esik. Ezúttal csütörtöki napon volt, ám a sok évtizedes szokás szerint a püspökség területén a búcsú napját a rá következő vasárnapon tartják meg. Adorjánon is tartják magukat ehhez, ezért e hónap első vasárnapján ünnepelt a falu apraja és nagyja.
A búcsú napján minden évben a kézművesek veszik birtokukba a főutcát. Sátrakat, árusító pultokat állítanak, és kínálják a termékeiket. Valamikor a mézeskalács, a különböző formákba öntött sütemények, cukrásztermékek voltak legkelendőbbek, például a mézeskalács szív vagy a mézeskalács lovas, esetleg a mézeskalács papucs, és ezeken kívül másfajta különböző édesség is. A helybeliek különösen szerették a diós cukrot vagy a másik csemegét, a török mézet.
Mára változtak a szokások, változott az ízlés is, így az árusok szélesebb skálájú termékekkel csalogatják búcsúba a látogatókat. A templom környékén felállított sátrak hada természetesen leginkább a legkisebbeket vonzza, így nagy a kínálat játékszerből, de akadtak régi kézműves szakmák képviselői is, mint például gölöncsérek, késesek, szitakészítők és fafaragók. Az idén meglepő módon külön akciót is rendeztek a búcsú idejére, több helyen ruhaneműt árultak, mindössze 100 dinárért. Nem jártunk utána, de valószínűleg ezeknek az árusoknak volt legnagyobb a forgalmuk. A leleményes árusok a gyermekeknek 20 dinárért tombolát is kínáltak, ami persze nem más, mint zsákbamacska, hiszen nem lehet tudni, hogy mi lapul a borítékban. Mivel búcsúról van szó, így természetesen a sátrak között fellelhető a kegytárgyakat árusító pult is. Ezeknek a porcelán figuráknak ilyenkor nagy a keletjük.
A Sarlós Boldogasszony napja Adorján védőszentjének ünnepe, amely eredetileg Mária látogatásának ünnepe volt, amit korábban egyfajta fél ünnepnek tekintettek, de mára főleg a búcsúhoz való kötődést jelenti. Bátran állíthatjuk, hogy Boldogasszony a magyarság ősi kultikus személyisége, még a kereszténység felvétele előtti időkből, és csak azután azonosult hagyományvilága Szűz Máriával. Kultuszának erejét bizonyítja, hogy az elnevezés több jeles naphoz is kötődik, így Kis-, Nagy-, Gyümölcsoltó, Havas és Sarlós Boldogasszonyról beszélhetünk. Nem véletlen ez a Sarlós jelző, ami a búza beéréséhez, az aratás kezdetéhez kapcsolódik. Való igaz, hogy Adorjánon is rendszerint búcsúkor kezdődött az aratás.
Adorjánon az a szokás, hogy minden házba vendéget hívnak a búcsúra. Hazajönnek ilyenkor az Adorjánról elszármazottak, hogy a régen látott rokonokkal együtt ünnepeljenek és elfogyasszák a bőséges ebédet. Az ünnepi étlap is hagyományos, talán évszázadok óta az a szokás, hogy a finom, sárga színű tyúk- vagy kakashúsleves után borjú- vagy báránypaprikás következik, kötelezően uborkasalátával, s ezt a sort a pecsenye zárja kompóttal. Valamikor többfajta rétest sütöttek a búcsúra, néhány házban még ma is megtartották ezt az ősi szokást, de legtöbb helyen a sütemények és a torták kiszorították ezt a háziasabb jellegű édességet.
