Milenkovics Kamenkót, Kamit a Vajdasági Rádió és Televízió (VRT) riporterét biztosan sokan irigylik, ugyanis ahhoz, hogy a Világ közepe című műsorát elkészíthesse golyóbisunk különböző részeire kell elutaznia. Legutóbb Izraelben járt.
– Hogyan sikerült nyélbe ütnöd az izraeli utat, az VRT küldött, vagy saját szervezésben utaztál?
– Ahhoz, hogy kijuthassak Izraelbe filmet forgatni, két évig építgettem a kapcsolatot. Berlinben találkoztam először Yehuda Shennel, az Izraeli Turisztikai Minisztérium Közép- és Dél-Európai Osztályának igazgatójával, majd összefutottunk Belgrádban, az idegenforgalmi vásáron, végül pedig Budapesten, az Idegenforgalmi Szalonon, ahol megbeszéltük izraeli riportutam részleteit. Az Izraeli Turisztikai Minisztérium vendége voltam, pontosabban voltunk, ugyanis hárman készítettük a sorozatfilmet: Jovan Ćirić producer, Bojan Ognjanovac operatőr és jómagam rendezőként és operatőrként. Tavaly májusban töltöttünk ott egy hetet. Bejártuk az egész országot, rengeteg filmanyaggal és élménnyel tértünk haza, és hat félórás riportműsort készítettünk, amelyeket a két karácsony, a katolikus és a pravoszláv karácsony között mutatunk be.
– Mi az, ami elmondható Izrael idegenforgalmáról?
– A vallási turizmus már régóta dívik, de körülbelül tíz-tizenöt évvel ezelőtt elkezdtek a turizmus többi ágazatával is komolyan foglalkozni. Megépítgették a vendéglátáshoz szükséges infrastruktúrát, az utakat, a szállodákat... E fejlesztés gyümölcse most kezd beérni, egyre többen nyaralnak, töltik szabadságukat Izraelben, és egyre több ismert ember vásárol ott házat, villát.
– Nem zavarja őket a palesztinokkal folytatott háborúzás?
– Nem lehet érezni a háborút, meg azt a háborút nem úgy kell elképzelni, hogy folyton és mindenhol lövöldöznek. Az országban szabadon lehet utazni. Igaz, amikor közöltem vendéglátónkkal, hogy szeretnék Betlehembe menni, kissé furcsán nézett rám, és amikor már harmadszor említettem Betlehemet, útvezetőnk bokán rúgott és megsúgta, hogy az palesztin területen van. Így oda nem jutottunk el, de ha kötöttem volna ez ebet a karóhoz, eljuthattunk volna, persze külön engedélyek kiváltásával. Sikerült azonban ellátogatnunk a Negev-sivatagba, az új izraeli állam atyja, első miniszterelnöke, Dávid Ben-Gúrión Grüen mauzóleumához. Az ő ötlete volt többek között az, hogy a Negev-sivatagból hatalmas öntözőrendszer kiépítésével termőföldet teremtsen. E tervből a mai napig nem lett semmi.
– Ha jól tudom, Izraelben nincsen túl sok édesvíz.
– A palesztinokkal folytatott háborúzás után a zsidók második legnagyobb gondja az ivóvíz-ellátás. A Galileai-tenger adja az ország ivóvíz-készletének a felét, a többit importálják. Legtöbbet Horvátországból. Egyre nagyobb gondot jelent majd az ivóvíz, de úgy általában az édesvíz-ellátás, ugyanis a Galileai-tenger vízszintje az utóbbi tíz évben tizenhárom százalékkal csökkent, és a csökkenés folytatódik. A Jordán folyóból is egyre több vizet merítenek, elsősorban öntözésre. Egyébként a Jordán folyó mentén utazva úgy éreztem magam, mintha mondjuk Bánátban lettem volna. Persze Bánátban nincsenek olajfák meg eukaliptuszok. Izraelnek ez a része nagyon szép.
– A helybeliek hol pihennek, hol töltik szabadságukat, illetve ha turistaként kalauzolnál ebbe az országba, melyik részét javasolnád pihenésre?
– Nagyon szép a mediterrán part, különösen az északnyugati része. De szép a Vörös-tenger partja is. Tizenkét kilométeres sáv a zsidóké. Gyönyörű szállodákkal építették be, de számomra zavaró volt, hogy a parton végig sátorok sorakoznak, a helybeliek, de a Jeruzsálemben élők is itt töltik szabad idejüket, hétvégéjüket. Ezek a sátrak az év szinte minden napján lakottak, ugyanis a hőmérséklet soha sem süllyed 28 fok alá. Végigutaztam a Jordán folyó partján, bejártam a tavakat, a tengereket, voltam nagyobb városokban, falvakban, kibucokban. Minden nagyon szép és érdekes, és fenségesek a régmúlt nyomai, de számomra a sivatag volt elragadó.
– Riportjaid idegenforgalmi jellegűek. Ha valaki Izraelbe szeretne utazni, első kérdése az, hogy mennyibe kerül mondjuk egyhetes ott-tartózkodás?
– Izrael nagyon drága. Találkoztam egy verseci fiatalemberrel, aki nemrég költözött Izraelbe. Itthon benzinkúton dolgozott, ott utcaseprő. Kevés pénzt kap, mindössze 3800 dollárt havonta, de azt mondja, hogy egy-két év múlva benzinkúton fog dolgozni, és akkor havonta 4200 dollár lesz a keresete. Ebből már szűkösen ugyan, de meg tud élni a családjával. Vagy elmondok egy másik példát: Az Izraeli szállodák mind gyönyörűek, de a szállodai koszt kimondottan kóser, ami azt jelenti, hogy kevés a hús. Két nap után megkívántam egy pecsenyét, és barátaimmal, hármasban elmentünk egy argentin vendéglőbe. Kotlettet ettünk, mellé megittunk egy üveg argentin vörösbort, és ezért fizettünk 200 eurót. Aki Izraelbe szeretne utazni, szervezett utazás keretében tegye, ugyanis ilyen módon sokkal olcsóbban megússza, mint magánutazóként. A szervezett utazás lehetőséget nyújt arra, hogy egy hét alatt a turista bejárja az egész országot, mert nem túl nagy, hossza körülbelül hatszáz kilométer. A turista megteheti azt, hogy reggel a Földközi-tengerben fürdik, délben a Holt-tengerben próbálkozik az úszással – a hatalmas sómennyiség miatt sikertelenül –, délután pedig a Vörös-tenger vizét élvezi.
– Milyen nyelven lehet értekezni?
– Természetesen héberül, de számomra ez a nyelv nagyon nehéz. Elutazásom előtt próbáltam megtanulni néhány szót, néhány egyszerű mondatot, de nem ment. Angolul minden izraeli tud. Tehát ha valaki Izraelben szeretne tölteni egy-két hetet, ajánlatos angolul tudnia, és vigyen magával sok pénzt. Látnivaló bőven akad, és a szórakozási lehetőségek is szinte korlátlanok.
