Előkészületek a nagy munkához a tájház udvarán (Fotó: Herceg Elizabetta)
A hagyományos disznóvágás ma már ritkaságnak számít, pedig télidőben a falusi turizmus egyik fő attrakciója lehetne erre mifelénk is, hiszen Magyarországon már egész hétvégéket szerveznek köré. A gasztronómiai kirándulás jó alkalom a kikapcsolódásra a barátokkal, a gyerekeknek pedig örök élmény. A múlt hétvégén a topolyai a tájház udvarán a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományápoló és Néprajzkutató Társulat hagyományos disznótorában voltunk.
A mai kor gyermeke megrendüléssel, csodálkozással figyeli az eseményeket
A gyermekkori disznótorok emléke kitörölhetetlenül él bennünk. Már a nagy nap előtt megkezdődtek az előkészületek: hagymatisztítás, késélesítés, gondos mosogatás. Hajnalban rokonok érkeztek, a disznó visított, vér csurgott a tálba, a felnőttek koccintgattak. Előkerült a gázpalack, a korábban még rángatózó szegény állat szőrét leperzselték, a bátrabb gyerekek megfogták a farkát. Nálunk böllér soha nem járt, nagyapa dolgos kezeiben forgott a kés, de így volt ez szinte minden parasztgazdánál. Ügyesen felvágta, szétszedte a jószágot, majd a részeit feldolgozták, a kolbászt, hurkát megtöltötték. Az asszonyok a belet pucolták, a konyhában szorgoskodtak, mindenkinek megvolt a feladata. És a végén olyan finom vacsora kerekedett, hogy mindenki pukkadásig ette magát. A disznótoron jelen volt a széles rokonság, elhangzottak a réges-régi családi anekdoták, előkerült a harmonika, a citera vagy éppen egy énekes torkú nagybácsi fogott hozzá a nótázáshoz. Telente szüleink, nagyszüleink 2-3 helyen segédkeztek, de legalább öt helyre mentünk vacsorára. A kóstoló szép szokása pedig biztosította, hogy még többször kerüljön disznótoros ebéd az asztalra. A mélyhűtők térhódításával azonban mind ritkábbak lettek ezek az alkalmak.
Forrázás fateknőben
Az interneten keresgélve azt tapasztaltam, hogy Magyarországon idegenforgalmi látványosságként felelevenítik a hagyományt: a várostól távol eső tanyákon baráti társaságok számára kitűnő hétvégi kikapcsolódást nyújthat egy disznóvágást is tartalmazó program. A topolyai Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományápoló és Néprajzkutató Társulat jó érzékkel választotta ki az év első rendezvényének helyszínét, a topolyai tájház udvarán valóban felidézhető volt a száz évvel ezelőtti disznóvágások hangulata.
Ahogyan nagyszüleink idejében történt
A látogatók, érdeklődők igényeihez igazodva nem hagyományos időpontban, hajnalban, hanem 9 órakor fogtak a nagy munkához. Sokan voltak kíváncsiak a munka menetére, ki nosztalgiából, ki a barátok miatt, a legfiatalabbak viszont kíváncsiságból kísérték végig az eseményt. Néhány gyerek először látta hogyan, miből készül a kolbász, a hurka. Szegedről, Szabadkáról is voltak érdeklődők. Hogy a disznóvágás látványosság is, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kétszer annyian voltak, mint a tavalyi, első rendezvényen. A disznóölést megelőzően a gazda, Kovács László, a szervezet elnöke, jóféle házi pálinkával kínálta meg a jelenlévőket és a két böllért, Tóth Józsefet és Sándor Károlyt, majd rövid birkózás után leterítették a több mint kétmázsás állatot.
Ma már látványosságnak számít
Sokan csak ácsorogtak és nézelődtek, az általános viccelődés mellett a böllér szóvá is tette ezt, vagyis, hogy disznóvágáskor be kell varrni a zsebeket, hiszen tennivaló van bőven. A szervezők azonban gondoskodtak róla, hogy úgy, ahogyan régen is történt, olajozottan menjen a munka: a tüzelés, a bélpucolás, a reggeli készítése. Farsang lévén egy ügyes kezű háziasszony jóvoltából még a fánk sem maradt el. Jó hangulatban telt a délelőtt, de még jobban sikerült az esti tor. Kántálók ezúttal nem látogatták meg a farsangi időszakot megnyitó társaságot, de Kovács László, a társulat elnöke köszöntőbeszédében sok jókívánság is elhangzott, Simon Julianna programfelelős a népszokáshoz híven a tort ülő közönséghez és a gazdához néhány soros tréfás, alkalmi rigmust is intézett: Tekerődzött a kolbász ki a kemencéből,/ hirtelen melege lett a nagy hőségtől! Jött a szakács ki tálra rakta és mindenki tányérjába beleszabta.... – e vidám sorok kíséretében hozzáfogtunk a vacsorához, és az új otthont megtöltő, főként nyugdíjasokból álló vendégsereg a korát meghazudtoló módon táncra perdült a kiadós vacsora után.
Az ő számukra ez volt az első disznóvágás
Készül a reggeli (Molnár Gábor Olivér felvételei)
A bontás szakértelmet kíván
Akik legtöbbet dolgoztak
Néhány óra múlva már az asztalunkon volt a sült kolbász
