Újvidék első sportszervezete a Céllövő Egylet volt, a mai Egység Anton Csehov utcai épületének helyén lévő lövöldében működött, 1790. tavaszán alakította meg 30 sváb polgár. A következő sportegyesületre, a Korcsolyázó Egyesületre az újvidékieknek majdnem egy évszázadot kellett várniuk, megalakulását követően két évvel létrejött a Danubius Evezősegylet is – történt ez 1885. március 28-án.
Ha Újvidék sporttörténetéről szeretnénk bővebben hallani, Pásztor Géza nyugalmazott kosárlabdabíróhoz kell fordulnunk, talán ő a legjártasabb a témában. Tősgyökeres újvidékiként több mint hat évtizeden keresztül részt vett a város sportéletében, leginkább elsőligás és nemzetközi kosárlabda-mérkőzések vezetésével bízták meg – 30 évig bíráskodott. A múlt héten a Darányi-telepi társalgó vendégeként mesélt városunk sporttörténelméről, ennek az előadásnak az alapján állítottuk össze ezt a képes riportot.
A XIX. században utolsóként a Kerékpár Egyesület alakult meg, ehhez az az érdekesség fűződik, hogy kétéves fennállása alatt tagjainak sikerült aszfaltozott, kanyarjaiban megdőlt, minden szabványnak megfelelő pályát, velodromot kiépíteniük, a mai Vojvodina stadion helyén. Immár több mint száz éve a mai stadion helye az újvidéki sporttevékenységek középpontja.
Síposs János, az ÚAC egyik alapító tagja
A komoly sporttevékenység kezdetét Újvidéken az atlétika megjelenése jelentette, az Újvidéki Atlétikai Clubot 1910 november 20-án alapították meg, nem sokkal később már egy 5-6 szakosztályból álló egyesületté fejlődött. Ezek közül a legnépszerűbb sportágnak a labdarúgás bizonyult, ennek a sportágnak a kedveltsége mostanáig töretlen. Az ÚAC az újvidéki sport melegágya volt, az első focimérkőzéseket 1911 márciusában játszották. Az első világháború után a futball népszerűsége tovább növekedett, hatalmas tömegeket mozgatott meg mind a pályán, mind azon kívül. Publicitást kapott, ez volt az újvidéki sport mozgatórugója. 1912-ben Újvidéki Testgyakorlók Köre elnevezéssel megalakult a második újvidéki sportegyesület is, 1924-ig létezett, amikor is koholt vádak (irredentizmussal, nacionalizmussal vádolták meg tagjait) alapján beszüntették. Az akkori hatalomnak állítólag az szúrt szemet, hogy Magyarországról importált játékosaik voltak, de az igazi ok valószínűleg az volt, hogy soknak tartottak két magyar sportegyesületet a városban. Az ÚTK-t beszüntették, az egyesület vagyonát, pályáját pedig elkobozták.
Az ÚAC futballcsapata az Újpest elleni mérkőzésen 1942 tavaszán – 1-0-ra megverték a pestieket, így bent maradtak a NB első ligájában
A Vojvodina 1914-ben alakult meg, a háború utáni években, 1919-ben, 1920-ban már komoly konkurenciát jelentett az ÚAC-nak (amelyet a politikai kor szellemében időközben kényszerből átkereszteltek Novosadski Atletski Klub névre. A klub végül 1944-ig működött, öt városi és egyéb bajnokságot nyert). A Vojvodina az 1930-as évek végén igazán nagy csapattá fejlődött, gazdag emberek álltak mögé, anyagiak birtokában sikerült létrehozniuk egy valóban nagyszerű csapatot. A két háború közötti időszakban lényegében csak a labdarúgás fejlődött, a többi sportág többé-kevésbé elsorvadt. Volt egy kis atlétika a Sokol mozgalmon keresztül, úsztak is itt-ott, vízipólóztak a Kis-Dunán, de a labdarúgás volt a város sportéletének meghatározó tevékenysége. Ebben az időben Újvidéken majdnem két tucat futballcsapat létezett.
A NAK a serlegbajnokság győztes csapata 1922-ben, középen dr. Vilt Vilmos elnök, a Gyógyfürdő főorvosa, igazgatója. Nyolc évig volt a NAK elnöke
A háború alatt Újvidék lakosságának száma 60 ezerre csökkent, a sporttevékenységek is elhaltak, a szerb sportegyesületeknek nem engedélyezték a működést. A sportklubok száma fél tucatra zsugorodott, ellenben az UAC (felvehette régi nevét) a háború ideje alatt vereséget mért a szabadkai Vasutasra, és így bekerült a magyar nemzeti futball első ligájába. Az akkori magyar fociról tudni kell, hogy az európai csúcsot jelentette, csapataik világbajnokságokon vettek részt, 1938-ban a magyar csapat a döntőben veszített az olasz csapattól. Alig maradtak alul. Az újvidéki focisták tehát bekerültek a nagyok közé – Ferencváros, Hungária, Csepel, Újpest stb. –, az ÚAC csapata négy évig első ligás volt.
1924-ben elvették a NAK pályáját, a Vojvodina kapta el. A város magyarsága nem engedte meg, hogy emiatt megszűnjön a klub, téglajegyeket adtak ki, megvették a biciklipálya melletti töltés túloldalán lévő 3,3 holdnyi telket, a limáni részen, ma itt van a stadion melletti edzőpálya. 220 ezer dinárt fizettek érte, a városi tanács csakis készpénzért volt hajlandó eladni a placcot, ez is egy buktató volt. Később egy sportközpontot építettek itt, a fotó a létesítmény felszentelésen készült
A háború idején a legkiemelkedőbb magyarországi testnevelési szakemberek elhozták Újvidékre a kosárlabdát – az első mérkőzést 1942-ben játszották. Az első pályát korábban a mai Nikola Tesla iskola udvarában alakították ki, az amerikai vöröskereszt egyik kiküldöttje népszerűsítette. A sportág azonban nem vált népszerűvé, nem maradt fenn Újvidéken, így 1942-ben lényegében újraélesztették.
A háború után az újvidéki sportélet nagyon rövid idő alatt újjáéledt, már '44 telén szerveződtek. Felfejlődött az atlétika, de a futball továbbra is hódított, a Vojvodina az ország élvonalába került – azóta is ott van. Válogatott focisták – Milovanov, Veselinović, Boškov, Krstić stb. – játszottak a klubnak.
A háború utáni időszak egyik legjelentősebb sportmomentuma az Egység Sportegyesület megalakulása. Akkoriban a sportágakat nemcsak mérkőzésekkel, hanem különböző, ún. szlettek (tömeges sporttornák) alkalmával is népszerűsítették. Az Egységben 7-8 szakosztály működött, kosárlabdázói 1946-ban harmadikok voltak az egykori Jugoszláviában. A súlyemelői, birkózói állandó tagjai a válogatottaknak, rekordokat döntenek. Futballban tartották a tartományi szintet, ám nagyszerű eredményeket értek el ökölvívásban, tekében és asztaliteniszben. Az Egység meséje 1945-től 1961-ig valóban sikertörténet. Aztán elapadtak a pénzforrások, és a pénztámogatásokkal arányosan a sikerek is elmaradtak, az Egység elsorvadt, majd végül '62-ben megszüntették. A Vojvodina továbbvitte az Egység szellemét, felduzzadt a megszüntetett klub sportolóival, az Egység valójában beolvadt a Vojvodinába.
A Novosadaski Atletski Klub táblaképe
Az ezt követő időszakot a röplabda megjelenése jellemzi, korábban is létezett a városban, de csak amatőr szinten játszották. A nagyszerű szervezésnek és a jó anyagi háttérnek köszönhetően egyszerre népszerűvé vált, a röplabdamérkőzéseket Újvidéken még mindig zsúfolt lelátók előtt játsszák. Az újvidéki röplabdázók ma is a legjobbak között vannak. Nem úgy, mint a kosárlabdázók. Ez a sportág a fénykorát a múlt század '80-as és '90-es éveiben érte el Újvidéken, manapság a mérkőzéseken a nézőtér pang az ürességtől.
A szentelőünnepségen a NAK tiszteletére a mamák kék-fehér mezbe öltöztették gyermekeiket. A masnis kislányok közül ketten Vilt Vilmos elnök lányai
Az utóbbi években egy áldatlan helyzet alakult ki, mint mindenhol, a sport területét is a pénzhiány jellemzi. A leleményességtől, a jó összeköttetésektől függ, hogy egy-egy klub mennyi pénzhez jut, vagyis a sportvezetés lényege a pénzszerzés. Aki kicsit is jobban tud úszni, futni vagy belerúgni a labdába, az szedi a sátorfáját és oda viszi a tehetségét, ahol pénzzé tudja tenni – elmegy innen. Sajnos a sport manapság leginkább a pénzről szól, a pénz pedig leginkább oda irányul, ahol már van. Egyes klubok kiváltságos helyzetben vannak, monopolhelyzetek alakultak ki. A futballban mostanság sajnos jelen van a huliganizmus, ami mindenkinek elveszi a kedvét a mérkőzések látogatásától.
– Nem emlékszem, hogy mikor voltam legutóbb focimeccsen, de nem azért nem járok, mert nem szeretem a futballt. Valamikor az apukák kézen fogva vezették a gyerekeiket a stadionba, a sportpályákon uralkodó hangulatnak ma már semmi köze a sporthoz – hallottuk a valamikori játékvezetőtől.
