A minap szikrázó hegyvidéki napsütésre ébredtünk, az időjósok viszont azt állítják, hogy hamarosan ismét beborul, holnap pedig újból havas „örömökben” lesz részünk. A havazás valójában csak az iskolalátogatás kötelessége alól minisztériumi rendelettel mentesített gyerekeknek, no meg azoknak a szegény sorsú melósoknak hozott boldogulást, akik az önkormányzatok felszólítására hólapátot ragadtak, és tisztességes napszámosként a közterületekről eldobálták a havat. A többieknek a hóhullás csak bosszúságot okoz: a forgalom megbénul, a városokban gyalogszerrel is csak nehezen lehet közlekedni, a boltokból fokozatosan fogynak el a messzebbről érkező árucikkek...
Hódombok a sugárutak szélső sávjain
Környezetünkre igencsak jellemző helyzetkép. Képzeljük el, hogy mi történne mondjuk Svédországban egy olyan „természeti csapás” során, mint amilyen az elmúlt napok „hókatasztrófája” volt vidékünkön? Vajon a svédek, akik azt sem tudják, hogy a hótakarójuk vagy az életszínvonaluk magasabb, megtarthatnák jó módjukat, ha egy kis csapadék rendszeresen blokkolná iparukat, közlekedésüket? Nem arra akarunk utalni, hogy nekünk is skandináv felkészültséggel kell várni a telet, de tudomásul kell vennünk azt, hogy az elmúlt bő évtized beteges időjárása nem szolgálhat mintaként – igazi telek szerencsére még mindig vannak, beleértve a kiadós havazást is.
Munkaakció a Szabadság téren. Ki ne lapátolna pár órát – közvállalati üzemtempóban – 1700 dinárért? No meg a friss levegő is jót tesz, kell a mozgás...
Újvidéken a hét elején tehát szinte teljesen megbénult az élet, noha az illetékesek váltig azt hangoztatták és hangoztatják most is, hogy minden a megszokott kerékvágásban halad, aminek működnie kell a város életben maradásához, az zökkenőmentesen működik. Fűtés van, villanyáram van, és a csapokból is folyik a víz – ez így igaz. Arról azonban már nem szólnak az illetékesek, hogy az épületekből csak hóbuckákon keresztül tudnak kimászni az ügyesebbek, mert a járdákat nem takarítják, a gyalogátkelőhelyeken pedig feltétlenül körbe kell néznünk, mert az autósok úgy suhannak át az útkereszteződéseken, mintha a szemafor fényei nem is léteznének. Gyakran nem is próbálnak fékezni, minek is, úgysem fog sikerülni. Az ilyesmi ugyebár nem csak a hókotrók vérszegény tevékenységének a következménye, a közlekedési káoszhoz pökhendi vezetői szokásaink – a gyorshajtás és a többi közlekedési résztvevő figyelmen kívül hagyása – is jócskán hozzájárulnak.
Ben Hur is megirigyelné
Havas, csúszós időben legyünk tehát különösen figyelmesek úgy a volán mögött, mint két lábon, ne rohanjunk, próbáljuk meg élvezni a hópelyheket! Felvételeink Újvidéken és környékén készültek a hét folyamán.
Temerinben a földművesek traktorjaikra hólapátot szereltek, maguk tisztították az utakat. Újvidéken az önkormányzat legutóbb néhány évtizeddel ezelőtt kérte hasonló módon a polgárok segítségét. Ezzel a szokással azóta szakítottak
A Szabadság térről elhordták az összekapart hóhegyeket...
...de máshonnan nem. Az újvidékiek leginkább arra panaszkodnak, hogy a hóekék csak félretúrják a havat az utcákról, de nem szedik össze. Az így kialakuló hóhegyek miatt nem tudják megközelíteni autójukat, házuk előtt pedig hiába takarítanak
Sunyi kövér cica, hová settenkedsz ebben a zord időben? Ne izgulj, a gazdi úgyis beenged a meleg alsókonyhába
