Úrnapi virágszőnyeg Moholon
Az UNESCO-egyezmény meghatározza a szellemi kulturális örökség jelölésének körülményeit, valamint szabályozza a védelem alá helyezett kulturális jelenség további fenntartását és védelmét is. Az egyezmény szerint a „szellemi kulturális örökség olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség – valamint az ezekkel összefüggő eszköz, tárgy, műalkotás és kulturális színhely –, amelyet közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek – az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét”. A mai napig több mint 130 ország csatlakozott ehhez az egyezményhez. A Szerbia által 2010-ben ratifikált szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezménnyel együtt kötelezettséget vállalt annak megvalósítására. Az egyezményben leírtakból fakad, hogy az illetékes ország feladata a területén élő nemzeti közösségek szellemi kulturális örökségének fenntartása is, ha az adott nemzeti közösség az erre vonatkozó előmunkálatokat elvégzi.
A Vajdaságban élő magyarok szellemi kulturális örökségének számbavételével – az UNESCO egyezmény jellegéből fakadóan – elsősorban a néprajzzal foglalkozó szakemberek foglalkoznak, akik a népi kultúra körébe sorolható jelenségek regiszterének elkészítését tűzték ki célul maguk elé. A számbavétel kezdeti szakaszában – 2009-től – az anyaország Művelődési és Oktatási Minisztériumának segítségével kezdődött meg a munka, majd a Bethlen Gábor Alap támogatásával folytatódott a jelenségek összeírásának folyamata. A kutatások első szakaszában elsősorban a bácskai jelenségekre fókuszáltak. A szellemi kulturális örökség kutatása és számbavétele a közösség számára többszörös haszonnal jár: egyrészt a már meglévő jelenségek pontos és szakavatott rögzítésére kerül sor, ezzel együtt pedig megkerülhetetlen lépések sorának kezdetén segíthet a néprajzi szakma abban, hogy az ilyen módon rögzített kulturális jelenségek felkerülhessenek a nemzeti – ebben az esetben országos – fontosságú, ezzel együtt a támogatásra érdemesült jelenségek sorába, másrészt a közösségek (egy vagy több, magát közösségnek tekintő település/ek vagy vallási felekezetek) gondolhatják és fogalmazhatják meg újra a saját (az előbbi értelemben vett) közösségük kulturális értékeit, azok sorsát, jövőjét, a maguk által vállalható erőfeszítések intenzitását. A közösségi újraértékelés folyamatában segítségükre lehetnek a kultúra ezen ágában jártas szakemberek, ugyanúgy, mint az anyaországi szervezetek is, ami nélkül a kollektív szellemiség el sem képzelhető.
Bölcsőkézés Gomboson
Tudatában kell lennünk annak is, hogy a (népi) kultúra bizonyos jelenségeinek fennmaradása napjainkban már nem szavatolható a korábbi, ideálisnak vélt formájában, hiszen a hagyományos közösségek zártsága mára felszámolódott, és a népi kultúra számos jelenségét leváltotta a tömegkultúra. Így magukon a közösségeken múlik, hogy a korábbi időszakban szégyellnivalónak vélt hagyományaik mikor válnak újból értékké a maguk szemében is, és hogy lesz-e erejük újrateremteni saját értékeiket.
Doroszlói szüretbál
A szabadkai Városi Múzeum két munkatársa, dr. Raffai Judit és dr. Papp Árpád több helyszínen megszervezett egynapos kiállításokkal szeretné felhívni a vajdasági magyarság figyelmét saját értékeire. Bemutatásra kerülnek a már feldolgozott és benyújtásra kerülő vajdasági magyar szellemi kulturális örökségre javasolt jelenségek, és egyúttal újabb jelölések megbeszélésére is adottak a lehetőségek. A kiállítás így egyszerre szolgálja az eddig elvégzett munka összefoglalását, és a továbbgondolás lehetőségeit is magában hordozza. A kiállítás megszervezésében a múzeum munkatársai a maguk által elkészített jelölések mellett Beszédes Valéria, Silling Léda és dr. Szöllősy Vágó László eddig elkészített jelöléseit vették alapul.
A kiállításokon a hagyományos pannók mellett a kutatás során rögzített és elkészített dokumentumfilmek is láthatóak lesznek. A következő jelenségek jelölésre való javaslatának előmunkálata történt meg:
Vajalja
A bácskai magyar lakodalmak szokásrendje (Szöllősy Vágó László által elkészített jelölés) a hagyományos Tisza menti lakodalmak elemeit mutatja be. A doroszlói szüretbál (Papp Árpád) a múlt század harmincas éveiben formát öltött szüreti mulatság mai gyakorlatát vázolja fel. A gombosi betlehemjárás és bölcsőcskézés (Raffai Judit) a gombosiak körében napjainkban is megfigyelhető szokást rögzíti, míg a hajdújárási Szüreti napok (Raffai Judit) – a doroszlói szüretbálhoz hasonlóan – az adott ünnepi esemény szerepét és jelentőségét elemzi a közösségen belül. A ludasi mesemondás (Raffai Judit) a mesemondás bácskai hagyományát taglalja, míg a moholi úrnapi virágszőnyeg-készítés (Beszédes Valéria) ugyancsak kollektív szokás bemutatására vállalkozik.
Bácskai lakodalmi szokások
Két jelenség – a református települések csigatészta-készítési gyakorlata, illetve a vajalja (Papp Árpád) – tartozik a hagyományos táplálkozás körébe: a megfigyelések az étkezés igen kicsiny elemét és nyersanyagát tárgyalják, melyek ékes példái lehetnek annak, hogy a hagyományok igen szövevényesek és korántsem korlátozódnak csupán az „ünnepire” vagy a „látványosra”. Kupuszina nyelvjárása és szokásvilága Beszédes Valéria és Silling Léda közös jelölése: olyan település sajátosságainak hangsúlyozására kerül sor, amely társtalanul, de korántsem magányosan áll számos nyelvi sajátosságunk forgatagában.
Készül a csigatészta
A kiállítás megvalósítását és bemutatását a Bethlen Gábor Alap támogatta. A kiállítások helyszínéről és időpontjairól a továbbiakban tájékoztatjuk az olvasókat.
