Beérett a khaki (a szerző felvételei)
Vajon mi hiányozhat ott, ahol az éghajlatnak köszönhetően szinte minden megterem? – Hisz ez itt maga a földi paradicsom! Ezen tűnődik turistacsoportunk jó néhány tagja, miközben a távoli Kínában, Guillin határában kocsikázunk.
Európai szemeink most látnak először rizzsel, cukornáddal, földimogyoróval, vízi gesztenyével, kínai káposztával bevetett földeket. A fákon narancs, pamino, érett khaki, mellettük banánültetvény. Közben Li, az idegenvezetőnk előadást tart arról, hogy miről lehet felismerni a megporzott banánvirágot. Az utak szélén gyomnövényként vadon nő a mifelénk közkedvelt Ádám nevű szobanövény, ám olyan növény is van, amelyet arrafelé egyáltalán nem termesztenek, például az alma és a szőlő!
A zöldellő hegyes-dombos vidék képe olykor váltakozik, építkezések vagy új lakótömbök látványa váltja egymást. Szembetűnő, hogy a kínai családok lakóhelyüket korszerűbb építményekkel váltják fel.
A parasztok parcelláit keskeny betonút vágja át, melyen még száguldó motorossal is találkoztunk. Az egyik megművelt parcella sarkában régi, kőből emelt emlékműre figyelünk fel, melyről papírdarabok és piros szalagok csüngnek. Idegenvezetőnk elmondja, hogy azok sírhelyek. Hazájában még engedélyezik, hogy az elhunyt családtagokat a földjükön, saját birtokukon temessék el.
Kínai parasztház konyhája
Bekanyarodunk egy takaros szállásra. A tűzpiros virágáradatban pompázó bokor szinte benőtte a pumpás kutat, ahol egy idősebb, sportosan öltözött kínai nő ül. Hibiszkuszvirág! A háziasszony, aki a házában gyakran fogad idegeneket, mosolyogva szól hozzánk az anyanyelvén, majd az egyik melléképületnél megmutatja, hogyan dolgoztak hajdanán, amikor még ő is fiatalasszonyként köpülte a vajat a család részére. Benézünk az egyik vályogból épült ólba is, három sertés van benne. Az ól falain összekötött különféle száraz növények, légyriasztók csüngnek. A lakóház nem nagy. Külső falán szintén egész sor csokorba kötött növény és termés szárad, a csöves kukoricától kezdve a különböző alakú kínai tökig.
Szállás Kínában
Az ajtó fölött a kötelező kínai jókívánság a belépő számára. A házban két helyiség van, az első a földes nagy konyha, és benne minden megtalálható, amire csak szükség van egy család számára. Egyszerű, fából készült asztal, csukott, elöl beüvegezett edénytartó, amely mosogatógépre emlékeztet. Benne néhány tányér. Mellette deszkából készült, ajtó nélküli szekrény, rajta régi tévé. A falakon kifakult színes családi fotók és Mao Ce-tung képe, poszterei. A mosolygós vezér ,,ott van” minden kínai házban, hiszen a nép napjainkban is nagyra becsüli. A gazdasszony az asztalra készített tálcából kiemelt gesztenyét egy óriási késsel a levegőben kettészeli, majd ezt a műveletet még egyszer megismétli, de gyorsabb mozdulattal.
Aratás
Az így „lehéjazott”, úgynevezett vízi gesztenyével megkínál bennünket. Kíváncsian kóstolgatjuk, egyesek allergiára hivatkozva nem esznek belőle. A nő elmondja, hogy két gyermeke és két unokája van, ők a városban élnek. Érdeklődésünket felkeltik a polcokon elhelyezett nagy befőttes üvegek, amelyekben nem épp az van, amit nálunk szokás tárolni. Kínában megszokott dolog, hogy a befőttes üvegekbe a házi gyógyszerként eltett gyümölcsök közé egy-két kígyót is tesznek!
Termőföldek
Nem könnyű az élet a szálláson, mondja vendéglátónk, de ő semmiáron nem költözne a városba.
Mielőtt elbúcsúzunk tőle, kínai szokás szerint mindenki, lehetőségéhez mérten, fémpénzt nyom a tenyerébe. Félig lesütött szemekkel és halkan, mosolyogva köszöni meg.
