A XII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál második elődöntőjére március 13-án a ludasi Művelődési Házban került sor, telt ház előtt. Elsőnek a noszai Hinga ME gyermekszínjátszói mutatták be Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem című művének dramatizált változatát. A közönséget már első látásra lenyűgözte a szokatlan, szemet gyönyörködtető és olyan „monumentális” díszlet, hogy a takaros kis színpadra fel sem fért, ezért annak előterében kellett felállítani.
Fröhlich tanár úr és a IV. b osztály tanulói, előtérben a Reggel hétkor álomszuszék szereplőivel. (Nosza, Tanár úr, kérem)
A hatalmas pannószerűségbe minden szereplő számára egy kis „ablakocskát” vágtak a díszlettervezők, azokon kandikáltak ki időnként a gyermekfejek. Az ablakocskák alatt pedig ott virított a nevük: Steinmann, Gutmann, Büchner, Katona, Zajcsek, Kelemen, Roboz stb. Karinthy jól ismert gyermekalakjainak nevei láttán már előre nevetésre kerekedett a Karinthy-rajongók arca. Legalul szerényen húzódott meg az osztály megnevezése: IV. b. Legfelül pedig ott trónolt Fröhlich tanár úr szigorú pillantású, tekintélytartón, felelősségrevonón az őt szemlélőkre meredő arcmása. A kötet jól ismert gyöngyszemeiből sorra elevenedtek meg előttünk az ügyesen gördülékeny, egységes történetté kovácsolt novellák: Reggel hétkor, Elkéstem, A jó tanuló felel, A rossz tanuló felel, Magyarázom a bizonyítványom stb.
- Jé! Ez a szerkentyű csakugyan mindent gyorsít is, meg lassít is? (Ada, Idővarázs. Balról a második Rusák Elizabett, a legjobb mellékszereplő.)
Persze ez a IV. b nem kizárólag fiúosztály, hanem a mai kor szellemében már koedukált, s így a tizenkét szereplő jó része „szoknyás” lány. Ugyanígy a vágyott legjobb osztályzat sem az egyes már, hanem az ötös, a rettegett szekunda pedig természetesen az egyes. Hogy mindenkinek jusson szerep, s a jelenet minél látványosabb és mozgalmasabb legyen, a szerepek gyakran megkettőződtek.
A bírálóbizottság: Jódal Rózsa, Takarics Róbert és Nagy Margit
Például a Reggel hétkor-t idéző részben nem egy, hanem két fiúcska harcol önmagával, a jóízű visszaalvás és a rá váró iskolai kötelezettségek közt tipródva. A bírálóbizottság: Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, Takarics Róbert író, a Suliszínház Fesztivál szervezője és Jódal Rózsa író ezt a Csernik Árpád rendezte előadást három díjjal jutalmazta: a Suliszínház Fesztivált az idén ők képviselik majd a becsei Májusi Játékokon, s övéké a legjobb szövegadaptációért, valamint a legszebb díszletért járó díszoklevél is. Díszlet- és jelmeztervezők: Kis Torma László, Bicskei Ibolya, Nagy György Éva és Nagy György János.
Peti királyfi harca Zöldország katonájával. Előtérben az egyik Narrátor és a Kislány. (Ludas, Megyünk Katáért Zöldországba)
Az adai Cseh Károly Általános Iskola tanulói Devecseri László Idővarázs című jelenetét mutatták be Raffai Klára tanár rendezésében. A szervezők nagyon örültek jelentkezésüknek, hiszen Adán már „időtlen idők óta” közismerten sokat áldoznak az anyanyelv ápolásának oltárán. Most végre ők is bekapcsolódtak a szép szó színpadi ápolóinak vidám kis körébe is. Hangulatos jelenettel érkeztek. Az osztály „műszaki zsenije” egy olyan sokoldalú „időgépet” fabrikált, amelynek működtetésével tetszés szerint lehet gyorsítani és lassítani mindent. Sajnos a csodagép időnként beadja a kulcsot. Ebből aztán sok nevetésre késztető, nem várt kalamajka adódik. Jó volt az együttes összjátéka, gyönyörű a szereplők élénkpiros, szinte lángoló pipacspiros pólója, de legjobban a játszani vágyásnak az a szemünk láttára megélt öröme kápráztatott el minden jelenlévőt, amivel csak együtt izgulni, és aminek csak együtt örülni lehetett. Őket a legjobb jelmezekért jutalmazták, valamint Rusák Elizabett VII. b osztályos tanulót a legjobb mellékszereplőnek járó oklevéllel.
A rossz tanuló felel (Nosza, Tanár úr, kérem)
A ludasi Ludas ME Takarics Róbert Megyünk Katáért Zöldországba, a Zöld-tengerre című jelenetével lépett fel. Rendezője Berta Roland volt. A fiatal rendező tökéletesen magáévá tette a szöveg játékosságát, a mai diáknyelv következetes alkalmazását, s a mindenben – szóban, gesztusban, mozgásban, kellékekben – a mát hangsúlyozó tendenciát, s mindennek az ironikus felhangjait is felmutató kettősségét. A szereplők mindvégig együttműködtek a közönséggel: kérdéseket tettek fel, parancsokat osztogattak, kéretlenül is bevonták a játékba, méghozzá fergeteges sikerrel. Végül úgy tűnt, nemcsak a gyerekszínészek játszanak, hanem velük együtt az egész nézőtér is. A zsűri végül úgy döntött, ezen az elődöntőn a legjobbnak talált előadásukkal a ludasi gyermekszínjátszók menjenek tovább a Kúlán megtartandó döntőre, rendezőjük, Berta Roland pedig kapja meg a legjobb rendezőnek járó díszoklevelet. Sajnos a Ferkónak nevezett lovat megszemélyesítő Takács Rolandot nem díjazhatták, pedig kiérlelt, sokoldalú, aprólékosan kidolgozott, „ironikusra vett” játékával nagyon megérdemelte volna. Miért? Mert már nem általános iskolás diák.
Tanár és diákjai egy ugyancsak rendhagyó órán (Ada, Idővarázs)
Voltaképpen csak „beugrott” a paci szerepébe, mivel az elődje éppen nem tudott színpadra lépni. A véletlen hozta, hogy kiderült: színpadra termett, vérbeli színészalkat. Érdemes volna tehetségét – máshol – kamatoztatnia.
A ludasi elődöntőt a jó szövegválasztás, az igényes rendezés, az anyanyelv szépségeiben való elmélyülés és a szívvel-lélekkel való játszani akarás jellemezte.
A következő, harmadik elődöntő Nagybecskereken várható, amelyet az anyanyelvápolók két (bánsági és nyugat-bácskai) elődöntője követ, majd április végén vagy május elején, a kúlai színházteremben sor kerül a XII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál gálaműsorára.
A közönség egy része
Jódal Rózsa eredményt hirdet
