Hajdanában március 12-e tavaszköszöntő napnak számított, s amikor még nem volt kötelező érvényű az oktatás, Szent Gergelynek, az iskolások védőszentjének a tiszteletére diáktoborzókat szerveztek. Az őszi tanévkezdés ugyanis csupán az 1860-as évektől vált általánossá, korábban a tanévkezdés és -zárás ideje a Gergely-nap körüli időszakra esett. A Gergely-járás célja nemcsak a nebulók verbuválása, a diákélet megkedveltetése, hanem egyben adománygyűjtés is volt, melyet sok esetben a tanító díjlevélben rögzített.
A nebulók, Szent Gergely vitézei, fejükön csákóval, oldalukon vörös karddal házról házra járva népszerűsítették az iskolát, s igyekeztek megteremteni maguknak és tanítóiknak is a tanulás-tanítás anyagi alapjait. A csapat szereplői a püspök, kapitány, deák, fullajtár, huszár, s az adományokat gyűjtő, hordozó szatyros, kosaras vagy nyársas volt. A Gergely-járást általában a falu első házánál kezdték, s betérve énekelték: „Szent Gergely doktornak, / Híres tanítónknak / az ő napján, / Mint eleink szokták, / Menjünk mi is, fiak, / Oskolába!” Az éneklés befejeztével aztán előállt a nyárs- és a kosárhordó, a gazda a nyársra ajándékul szalonnát szúrt, a kosárba tojást tett, a tehetősebb pedig pénzt is adott. Az összegyűlt ételből a tanító jutalmul megvendégelte a Gergely-járókat.
Elindulnak a kis vitézek
Ez az idő már réges-régen elmúlt, de az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban évről évre hagyományőrző ünnepséggel igyekeznek életben tartani az emlékét. E jeles nap szokásai elevenedtek meg a skanzenben, természetesen kiemelt helyszínen, az idén 101 éves árpádhalmi tanyai iskola udvarában és tantermében. Nagy Gábor és Széplaki Ferenc koreográfiájában az ópusztaszeri általános iskola diákjai, a kis vitézek, játékukkal iskolába hívogattak, verseikkel istenfélő életre buzdítottak, majd a kosárhordónak, nyársasnak nevezett szereplők elindultak, hogy adományt gyűjtsenek a múzeumfalu házaihoz, ahol szeretettel fogadták őket. Az összegyűjtött természetbeni felajánlásokból – régen ez lencse, bab, zsír, tojás volt, most pedig szegedi pirospaprikával megszórt zsíros kenyér jó sok makói lilahagymával – a tanító megvendégelte a népes gyermeksereget és az ünnepségen egybegyűlt felnőtteket.
– A Gergely-járás Ópusztaszer életében nagyon fontos ünnepség, a helyi általános iskolások elevenítik fel a hagyományt, amely több mint 100 éves múltra tekint vissza, mint ahogyan az itt lévő árpádhalmi iskola is. Azért is fontos az emlékpark számára a Gergely-járás, mert itt tulajdonképpen egy egész éven át tartó jelképes Gergely-járás van. A mi feladatunk is, bár egy kicsit átvitt értelemben, hogy folyamatosan toborozzuk az idelátogató diákokat, hiszen ez a park fontos szerepet tölt be identitásunk, történelmi múltunk megismerése szempontjából. Ezért nagyon fontos, hogy minél többen látogassanak el hozzánk, minél többen vegyenek részt ezen az idézőjeles Gergely-járáson. Egy gyermek se nőjön fel úgy, hogy ne járt volna Ópusztaszeren, hogy ne ismerje államiságunk bölcsőjét, hogy nem kapott valamit abból az érzésből, amit a park nyújtani tud. Ha elmennek innen haza, akkor elmondassák: itt olyant kaptak, amit másutt sehol. Ez a fő feladatunk és ezért küzdünk itt valamennyien. Azt hiszem, ha ebből egy cseppet nyújtani tudunk, akkor úgy mennek el innen, hogy jövőre visszavágynak – hiszen Ópusztaszer mindenkit mindenkor haza vár – mondta egyebek között Tokovics Tamás igazgató az ünnepség megnyitóján.
Lám, lám mire jó egy régi, ütött-kopott lavór? Egy kis leleményességgel – a gyerekek nagy örömére – kukoricapattogatót lehet eszkábálni belőle
A Gergely-nap jelképesen múzeumpedagógiai tanévnyitó is, hiszen nemsokára megkezdődnek az osztálykirándulások, valamint az idény az emlékparkban. Erről Nyulassy Ágnes múzeumi csoportvezető a következőket mondta: – Szeretnénk idecsalogatni a gyerekeket, hogy beléjük is csepegtessünk egy kis tudást történelmünkből, irodalomból, természettudományokból. Ezeket kívánjuk közelebb vinni hozzájuk, megismertetni velük a hagyományokat, illetve azt, amit ma a tankönyvekből megtanulnak, a régmúlt időkben hogyan sajátították el a gyerekek, illetve megértetni velük: miként lehet úgy alakítani a világunkat, hogy megmaradjon a következő nemzedéknek, hogy az ő gyerekeik is örömmel mehessenek ki a természetbe.
Hajdanában a diákok uzsonnája mi más volt, mint egy jókora karaj zsíros kenyér. Ebből is kaptunk ízelítőt
Az idén új pedagógiai programmal gazdagodik az emlékpark kínálata, bemutatják egyrészt a park kiállításaihoz, valamint a néphagyományokhoz, a történelmünkhöz fűződő eseményeket, segítve ezzel a tanárokat, hogy idelátogatva külön órákat tudjanak igénybe venni diákjaik számára, és ezáltal még tartalmasabbá, színesebbé, élménydúsabbá tegyék a gyermekek itt-tartózkodását.
Ha például kíváncsiak vagyunk, miként is zajlott le annak idején egy tanóra, kérjük az emlékpark „Volt egyszer egy oskola...” című foglalkozását. A mai gyerekek már el sem tudják képzelni, milyen is lehetett a világítás, számítógép, interaktív tábla nélküli tanterem, meg milyen volt a keménykalapos, csokornyakkendős, szigorú tekintetű sétapálcás tanító. Az 1920-as évek korhű berendezési tárgyai között zajló foglalkozás valóságos élményt nyújt minden résztvevő számára, megismerik azon idők tanítási módszereit, amikor még a fegyelmezés fő eszköze a nádpálca, a büntetés a körmös és a tenyeres, a jó tanuló jutalma pedig alma és dió volt.
A múzeumpedagógiai foglalkozásokról, valamint az emlékpark idénre tervezett rendezvényeiről majd bővebben beszámolunk.
... és gólyalábakon sétálva múlatták az időt
Pillanatkép a játszóház egyik foglalkozásáról
