A Magyar Állami Királyi Polgári Iskola jelvénye (Herceg Elizabetta felvételei)
Amikor elhatároztuk, hogy megjelentetjük a médiában, hogy tárgyakat, fényképeket keresünk az iskola történetének elmúlt száz évéről, még száraz tél volt. Először az írott sajtóban jelentek meg cikkek a kezdeményezésről, majd az elektronikus médiában is próbáltuk meggyőzni a nézőket/hallgatókat, hogy rajtuk is áll, milyen lesz a kiállítás. Utcán, társaságban, baráti körökben igyekeztünk meggyőzni az embereket, hogy nézzenek utána otthon, ismerőseiknél, mi mindent találhatnak az egykori Magyar Királyi Állami Polgári Iskolában, a topolyai Vegyes Algimnáziumban, a Madách Gimnáziumban, a Petőfi brigád és a Csáki Lajos Általános Iskolában eltöltött diákévekről.
A Polgári Iskola épülete egy régi képeslapon
Megcsörren a telefon, a kiállítás felől érdeklődtek először Zomborból, majd Szabadkáról. Mindkét hölgy az újságban olvasta a fölhívást. Közben akkora hó hullott, amekkorát egyesek szerint kétéves korunkban láttunk legutóbb. Úgy éreztük, az emberek ki se fognak mozdulni az otthonukból, nemhogy tárgyakat juttassanak el a múzeumba. Az iskolákban a tanítás is szünetelt, így jobbnak láttuk, ha mi látogatunk el az egykori Csáki Lajos iskolába.
A kiállítást dr. Virág Gábor nyitotta meg Mladen Ohnjec iskolaigazgató és a tárlat szervezője, Gazsó Hargita társaságában
Azon az úton indultunk el a vöröstéglás intézményhez, amelyen nyolc évig jártunk oda. Ezen az útszakaszon ismételtük át a szomszéd fiúval minden reggel a hatszor, a hétszer, a nyolcszor és a kilencszer hetet, a legproblémásabb számtani műveleteket. Ahogy közeledtünk, jó volt látni a kis tornaterem zömök épületét, amelynek a falai előtt több évtizedig készültek az osztályképek. A könyvtárukban rátaláltunk néhány ajtófélfára, amely még az 1912, fölépítése óta megőrizte eredeti formáját. Az archívumukban szembesültünk azzal a ténnyel, hogy mit jelent az, ha néhány év leforgása alatt teljesen megcserélődik a rendszer. A naplókat lapozgatva ismerős nevekre bukkantunk, a következő évek dokumentációiban pedig már a fölismerhetetlenségig más nyelvűre változtatták ugyanezeket a neveket. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az egykori polgári iskola könyvtáranyagából szinte semmi sem maradt fönn. (Később, a telefonon jelentkező szabadkai hölgynek köszönhetően ez a kérdés is megoldódott, hiszen egy zágrábi antikváriumban bukkantak rá a szétcincált könyvtár néhány kötetére. Így került néhány példánya ismét Topolyára.)
A múzeumba visszaérve az iskolaépületről és az évek során benne szolgált intézményekről olvastunk, és a kiállítás koncepciójáról álmodoztunk, amíg el nem olvadt a nagy hó.
Egykori tanterem
Ekkor érkeztek meg postán az első küldemények, amelyek később pótolták a hiányzó láncszemeket. A topolyaiak és környékbeliek fölkerekedtek a birtokukban lévő bizonyítványokkal, oklevelekkel, fényképekkel és iskolai tanszerekkel. A képek segítségével minden oldaláról megmutatkozott az egykor oly híres nagy fa a sportpálya közepén. Kíváncsian szemléltük az építkezést megörökítő fotókon, mi hogyan állt egykor, milyen szép ez az iskola, milyen kedves kicsi házak sorakoztak egykor a nagy tornaterem helyén, kinek a szállásai, műhelyei voltak azok.
Tolltartó, tintásüveg
A számunkra véget nem érő mozzanat a tárgyak leltározása volt. De ez is vidámmá és elviselhetővé vált, ugyanis a mellettünk lévő terem fotóstúdióvá alakult át: párban álltak a tolltartók a palatáblákkal, a bizonyítványok az oklevelekkel, az iskolatáskák a könyvekkel.
Kit ismerhetek?
Lassan összeállt az anyag. Gunarastól Pacsérig mindent átkutatva végül a szomszédban székelő iskolában találtunk iskolapadot, a plébániánkon meg iskolatáblát. Mindig megleltük a hiányzó láncszemet. Pedig már a gunarasiak azt fontolgatták, hogyan lehetne a templomuk padlásán lévő iskolapadot szétszerelni, vagy az ajtót kibontani, hogy az kiférjen.
Pannó az iskola folyosóján
Jó volt, ha csak képzeletben is, beszippantani a mesélt történeteken keresztül az olajozott deszkák illatát, csúszkálni rajtuk, kukoricán térdelni, a szünetben újrahevített kályha köré gyűlni, vízzel oldódó lila ceruzával írni, végigcsodálni a száz év ruhaviseletét, frufrujait, copfjait, szemüvegdivatjait és az egymásra kacsintó szempárokat.
Az ünnepi műsor közönsége megtöltötte az iskola sportcsanokának lelátóját
Az egykori topolyai polgári iskola épületét 1912-ben adták át rendeltetésének. A kerek évfordulót méltón megünnepelte az épületben több évtizede működő Csáki Lajos Általános Iskola tanári kara és a diákjai: szavalóverseny, kiállítás, több száz tanulót felvonultató vidám zenés műsor jelezte az ünnepet. Az iskolatörténeti kiállítás május 10-éig látogatható a Topolyai Múzeumban.(-hg)
A jubileumi vidám, zenés műsor részlete
(A teljes írás a Becsöngettek című iskolatörténeti kiállítás katalógusában jelent meg)
