Minden településnek van bár egy mindenese, aki magán viseli a lakosság gondját-baját, szervez, intézkedik, olyan „minden lében kanál”, és a közösségnek akkor jó, ha több ilyen tagja is van, akit nem kell noszogatni, hanem magától mozdul. Persze nem a pozícióhajhászokra gondolok – volt egy ismerősöm, aki 13 tisztséget töltött be a falujában, a községben és magasabb hatalmi szinteken –, hanem olyanokra, akik nem kedvelik a rivaldafényt és a csillogást. Zomborban Dušan Kontić az egyik ilyen sokoldalú szervező. Vállalkozó, két vendéglőt is működtet, a Venac helyi közösség tanácsának elnöke, képzőművészek mecénása, de leginkább a virágok szeretetéről nevezetes.
Ő találta ki a zombori Virágfesztivált, amit kezdetben önerőből szervezett, majd megnyerte hozzá az általa vezetett helyi közösség, a helyi önkormányzat és a helyi idegenforgalmi szervezet támogatását, és a fesztivál hamarosan nemzetközi jelleget öltött. Jó üzleti érzékkel a katolikus és az ortodox húsvét környékére időzítette a rendezvényt, aminek így nem csak nézője, hanem vásárlója is akadt bőséggel.
A tavaszi fesztivál kínálata változatos: a virágkertészek cserepes növényeket, örökzöldeket, cserjéket, díszfákat, mások kertészeti eszközöket, segédanyagokat árusítanak, teret kapnak a kézművesek, a hagyományos mesterségek, a képzőművészek, a gasztronómiai remekek – erre mondják, hogy „nincs, ami nincs”.
A fesztivál az utóbbi három évben Szerbia legnagyobb virágvásárának számít, és ennek megfelelő a látogatottsága is. Ebből kifolyólag Kontić úr kitalált egy őszi fesztivált is, ami a háromnapos tavaszival szemben két napig tart, szerényebb, de így is látványos, ráadásul ugyancsak az ő szervezésében mindkét fesztivált egy hét leforgása alatt Kúlán és Apatinban is megszervezik, így a kiállítóknak nem kell sokat utazniuk.
Az idén tavasszal még esőben kezdődött a Virágfesztivál, de az őszinek már kedvezett az időjárás, a kertészek virágszőnyegeket terítettek Zombor sétáló utcájára.