Ebben a helyzetben, amikor korlátozva van a mozgásszabadság, amikor otthon kell maradnunk, hogy minél előbb, minél kevesebb vesztességgel bírkóznunk meg a vírussal szemben, sok cég és sok vállalkozó nehéz helyzetbe került. Vagy nem tudja eljuttatni a termékeket a piacra, vagy nincs értüke a keresletnek. Mert kinek kellenek ilyenkor az utazási irodák csodaszép kínálatai, a vendéglők ízes falatai, vagy talán kellene egy új konyhai robotgép, mert a meglévő már a végét járja, de majd megveszem, ha elmúlik a veszély, amikor már hatvanöt éves fejjel én is elsétálhatok a boltig. Persze, vannak cégek, amelyeknek kevésbé árt a járvány. Az újságokban, az interneten olvasom, hogy az építőipar zavartalanul működik, dolgoznak az útépítők, a kőművesek, a piktorok... És mindazok a vállalatok, amelyek őket ellátják. Így a szigetelő anyagokat gyártó Masterplast is. Vajon zavartalan-e a termelés, ebben a 700 főt foglalkoztató szabadkai cégben, kérdezem Bunford Tivadar tulajdonostól.
– Zavartalannak, nem zavartalan, mivel ebben a helyzetben semmi sem lehet zavartalan, de csapatommal mindent jól megszerveztünk, így a piac nem látja kárát a termékeinknek. A nyersanyagot be tudjuk szerezni, az emberek dolgoznak, a gépek működnek, és mindazt, amit elkészítünk, el is tudjuk juttatni a piacra. Most is 24 kamionunk áll útra készen.
Telefonon beszélgettünk, ugyanis nekünk, újságíróknak is beszűkült a mozgásterünk, későbbre halasztottuk a távolabbi bánáti utainkat, de a közelebbieket is. Tivadar készségesen válaszol kérdéseimre.
– Hova indulnak a teherautók?
– Mindenhova, ahová egyébként is szállítunk. Szerbia-szerte, Horvátországba, Magyarországra, Romániába, Macedóniába... Sőt, sofőreink beugrottak kisegíteni a nagy, nemzetközi Waberer szállítmányozó céget is, amely visszahívta magyarországi sofőreit, így mi szállítunk helyettük Romániba.
– Nem tart attól, hogy a hosszú utakról valamelyik sofőrük magával hozza a vírust?
– Ennek a veszélye fenáll, de a lehető legszigorúbb intézkedéseket vezettük be. Teherautóinkban csak egy ember ülhet. Amikor visszaér, a gyárudvaron kívüli nagy parkolónkban fertőtlenítjük a járművet, a sofőr nem szállhat le róla, amíg nem győződünk meg arról, hogy nincsenek a vírusra utaló jelei, akkor is csak védőmaszkban és kesztyűben. A fuvarlevelet is fóliába csomagolva az ablakon adja át. Miután az előírt procedúrán átesett, a kamion és ő maga is, akkor hajthat be az udvarba. Bevallom, kicsit féltünk, mert az alapnyagung Kínából érkezik, Triesten át, de nemcsak zökkenőmentes az ellátásunk, hanem az embereink is egészségesen tértek vissza az útról. Az is előnyünkre szolgál, hogy engedélyt kaptunk arra, hogy Batrovci helyett Gombosnál lépjük át a határt, ahol a sorok sokkal rövidebbek, így gyorsabban a célpontra érkezhetünk. El kell mondanom, hogy noha az építőiparban alacsonyabb a felhalmozás, ami azt jelenti, hogy kisebb jövedelemmel dolgozunk, mint mások, de ez a profit folyamatos. Állandóan csordogál, még ilyen helyzetekben is.
– Ennek biztosan örülnek, de mi is, akiknek éppen sztiroporra van szükségük. És biztosan örülnek a dolgozók is, hogy nem kell otthon ülniük és aggódniuk, mi lesz a keresetükkel.
– A hétszáz munkásból csak egy maradt otthon. Ő közölte, hogy fél, ami számomra teljesen elfogadható, és megbeszéltük, hogy maradjon otthon.
– A gyárban milyen óvintézkedéseket vezettek be?
– Vigyázunk egymásra! Válságtörzset alapítottunk, amely minden reggel ülésezik. Minden szükséges védőeszközzel elláttuk a dolgozókat. A kapun át mindkenki fertőtleníti kezét, de a csarnokban is vannak fertőtlenítőszereink. Szájöblítőt – és itt nem a pálinkára gondolok – is vásároltunk, C-vitamint kapnak a dolgozók. Displayeinken nemcsak a gyárral kapcsolatos információkat közöljük, hanem a vírus elleni védekezéssel kapcsolatos kisfilmeket is. Mindneki fegyelmezett, mindenki betartja a rendeleteket, a válságtörzs ajánlásait. Úgy látom, hogy a munkások biztonságban érzik magukat. Igyekszem velük jó kapcsolatot ápolni. Több sofőrünk még a válság előtt külföldön keresett boldogulást. Közülük néhányan belátták, hogy ott sem minden fenékig tejfel. Ketten haza jöttek és felkerestek minket. Minden további nélkül visszavettük őket.
A hallottakból ítélve a Masterplastban jól érezném magam alkalmazottként. Tivadarral megbeszéltük, hogy majd, ha elmúlik a ránk zúdult nyavalya meglátogatom, hogy meggyőződjek arról, így érzik-e a munkások is.