Hosszan tartó, súlyos betegség után 91 éves korában elhunyt Mihail Gorbacsov Nobel-békedíjas volt szovjet párt- és állami vezető, aki történelmi szerepet játszott az úgynevezett szocialista társadalmi berendezkedés felszámolásában az egykori Szovjetunióban és annak – szövetségesnek nevezett – csatlós országaiban. Várhatóan a felesége, Raisza mellé temetik el, akit 1999-ben helyeztek örök nyugalomra Moszkvában, a Novogyevicsi temetőben.
Egy moszkvai kórházban kedden este hunyt el a 91 éves Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió meghatározó jelentőségű vezetője, a nemzetközi politika fontos szereplője, alakítója. Gorbacsov a két világrendszer, az olykor kommunistának, máskor szocialistának hazudott (valójában bolsevik típusú diktatórikus, államkapitalista rezsim) és a nyugati demokratikus berendezkedésű társadalmak közötti hidegháború vérontás nélküli lezárásához döntő mértékben hozzájáruló reformer politikus volt, egyszersmind a Szovjetunió első és utolsó elnöke, valamint az ország egyetlen, mérvadó politikai erejének, a kommunista pártnak (SZKP) az utolsó vezetője.
Oroszországban az emberek többsége a Szovjetunió 1991-es megszűnésével és az azt követő káosszal kapcsolja össze a nevét. Sokan azzal vádolják, hogy elárulta hazáját és szétverte a szovjet államszövetséget, amely világhatalomra törő birodalomként működött, orosz dominanciával.
Az oroszok zöme ugyan nem kedveli, ám mások – akik gyakran csak becenevén, Gorbiként emlegetik – meg szeretik, mert épp a hivatali ideje alatt, és tevékenysége nyomán omlott össze a Szovjetunió és a birodalom, ami sok ország szabadságát eredményezte Kelet-Európában. Életútja és tettei alapján a támogatói megbecsült, történelmi jelentőségű személyiségként ismerik el, munkásságát nagyra értékelik. A XX. század második felének egyik legmeghatározóbb politikusaként tartják számon.
Halálhírének megjelenése után volt és jelenlegi vezető politikusok sorra nyilvánították ki részvétüket, illetve emlékeztek meg róla.
DICSÉR ÉS BÍRÁL A KREML
„Gorbacsov olyan politikus és államférfi volt, aki óriási hatást gyakorolt a világtörténelem alakulására. Országunkat a bonyolult, drámai változások és nagyszabású külpolitikai, gazdasági és társadalmi kihívások időszakában vezette” – írta tegnap Vlagyimir Putyin orosz államfő az elhunyt hozzátartozóinak küldött részvéttáviratban. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy a Gorbacsovnak a Nyugathoz való közeledéssel kapcsolatos romantikája helytelen és indokolatlan volt.
Az amerikai elnök méltatásában kiemelte: Gorbacsov „a könyörtelen politikai elnyomás évtizedei után a demokratikus reformok útjára lépett”. Joe Biden kivételes vezetőnek nevezte Gorbacsovot, aki – mint megjegyezte – egy másfajta jövőt képzelt el, s egész karrierjét feltette annak elérésére. „Az eredmény egy biztonságosabb világ volt, és nagyobb szabadság emberek milliói számára” – jegyezte meg Biden.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arra emlékeztetett, hogy Gorbacsov kulcsszerepet játszott a hidegháború lezárásában és a vasfüggöny felszámolásában. „Megnyitotta az utat a szabad Európa előtt” – tette hozzá. António Guterres ENSZ-főtitkár szerint Gorbacsov „megváltoztatta a történelem irányát” és „mindenkinél többet tett a hidegháború békés lezárásáért”.
PERESZTROJKA ÉS GLASZNOSZTY
Gorbacsov 1931. március 2-án született a sztavropoli határterülethez tartozó Privolnoje faluban, egy parasztcsaládban. Az egyetemen előbb jogi, majd agrárközgazdász diplomát szerzett, és még egyetemistaként belépett az SZKP-ba. Szovjet viszonylatban fiatalon, 54 évesen került a párt élére (1985. március 11-én) főtitkárként; erről a posztjáról 1991 augusztusában távozott. Rövid ideig az államfői tisztséget is ellátta.
Fiatalos lendülete, kezdeményezőkészsége új színt vitt a megcsontosodott szovjet bel- és külpolitikába. A lerongyolódott birodalmat reformokkal próbálta megújítani, megerősíteni. Az SZKP 1986-os kongresszusán meghirdette kormányzásának fő (reformpolitikai) elveit és intézkedéseit: az átalakítást (peresztrojka), a gazdasági élet gyökeres átszervezését (uszkorenyije) és a nyíltságot (glasznoszty). A hozzá fűződő „új politikai gondolkodás” egyik központi eleme volt az a tétel, hogy minden népnek „szuverén joga van a választásra”.
Ebből kiindulva tartózkodott a katonai erő bevetésétől, amikor 1989-ben demokráciapárti tüntetések söpörtek végig a szovjet blokk kelet-európai csatlós országain. Nem követte a Kreml korábbi vezetőinek példáját, akik tankokat küldtek az 1956-os magyarországi és az 1968-as csehszlovákiai antikommunista felkelések leverésére. A német egyesülést Németország belügyének nevezte. Ám hazájában időnként a biztonsági erők próbálták (fegyverrel) megrendszabályozni több köztársaságban is az elszakadáspártiakat.
KULCSSZEREPET JÁTSZOTT
A nevéhez kötődik a szeszes italok fogyasztásának korlátozása és a szovjet csapatok hazarendelése Afganisztánból, majd később Kelet-Európából és Mongóliából. Szerinte a peresztrojka elvezetett a szabadsághoz és a bolsevik totalitárius rezsim lebontásához. A glasznosztyot a reformok előfeltételének és mozgatórugójának nevezte.
Irányításával a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, a demokratizálódás kibontakozásáig. A politikai rendszer reformjának részeként létrehozták az államfői intézményt, s 1990. március 15-én a pártfőtitkár Gorbacsovot választották a Szovjetunió első, és mint utóbb kiderült utolsó elnökévé. (Erről a posztjáról 1991. december 25-én mondott le.)
Megpróbált demokratikus országot csinálni a Szovjetunióból, ám a változtatások későn jöttek, és csak súlyosbították a helyzetet. A roskadozó birodalmat már nem lehetett demokratizálni, sem egyben tartani.
Ronald Reagan és Georg H. W. Bush amerikai elnökökkel együtt kulcsszerepe volt a (nukleáris katasztrófával fenyegető) hidegháború lezárásában, a (demokratikusnak és szabadnak mondott) Nyugat és a (diktatórikusként nyilvántartott „kommunista”) Kelet közötti feszültség és ellenségeskedés enyhítésében, a bipoláris világrend felszámolásában, a fegyverkorlátozásban és a német újraegyesítésben.
KELET-EURÓPA NEKI KÖSZÖNHETI
Az általa elindított hazai változások nyomán mozgolódni kezdtek a II. világháború után Moszkva gyarmataivá, megszállt területeivé változtatott kelet-európai országok is, és véget ért a szocialista társadalomépítési kísérlet a régióban. Neki köszönhető, hogy az egykori keleti tömb csatlós országai szabadok lehettek, miután az ott állomásoztatott szovjet csapatokat (az 1980-as évek második felében) hazarendelte, s azok békésen távoztak is. Szintén az ő érdeme, hogy lehullhatott a vasfüggöny, a két politikai rendszert, és egymással élesen szembenálló két világot elválasztó vasfüggöny. Kulcsfontosságú szerepe volt a – Moszkva parancsai szerint, de a NATO ellenpólusaként működő – Varsói Szerződés katonai szervezet feloszlatásában is.
Az 1989 decemberi máltai találkozóján Gorbacsov és Bush lezártnak nyilvánította a hidegháborút. Ám Gorbacsov mindig is saját érdemeként gondolt arra, hogy ez a veszélyes korszak véget ért.
Az afganisztáni, a kelet-európai és a mongóliai szovjet csapatkivonás, a szovjet–amerikai csúcsszintű konzultációk rendszeresítése, az atomfegyverek leszerelését segítő START egyezmény megkötése (a Szovjetunió és az Egyesült Államok között) és a német egység megvalósulása globális átrendeződést hozott. Amikor 1990-ben Gorbacsov megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás kiemelte érdemeit a kelet-nyugati kapcsolatok átalakulásában.
„MEGADTA A SZABADSÁGOT”
Intézkedéseivel Gorbacsov kiengedte a szellemet a palackból, ám a felszabadult erők őt is félresöpörték. A birodalom fenntartásához ragaszkodó keményvonalas ellenfelei 1991 augusztusában puccsot hajtottak végre. Bár politikailag túlélte az ellene intézett támadást, négy hónappal később elbúcsúzhatott az államfői hivatalától és a Szovjetuniótól is, amely a tagköztársaságok önállósulási törekvéseinek hatására darabjaira hullott.
A következő években létrehozta a jótékonysági programokat támogató, gazdasági és szociológiai kutatásokat végző, saját nevét viselő alapítványát, pártot is alapított, amelynek 2004-ig a vezetője volt. Rengeteg díjban és elismerésben részesült.
Politikai pályafutásának befejezése után számtalan cikket, tanulmányt publikált és több könyvet is írt. Az utóbbi években sokat betegeskedett. Amikor június végén Ruszlan Grinberg ismert orosz közgazdász meglátogatta a moszkvai kórházban, a következő mondattal kommentálta Gorbacsov pályafutását: „Ő volt az, aki megadta nekünk a szabadságot, ám mi nem tudtunk élni vele.”
