Történelmet formáltak már a múltban, történelmet meghatározó új folyamatokat indítottak el a merényletek. Így volt ez a római köztársaság végét hozó gyilkosságtól, Julius Caesar meggyilkolásától kezdve egész az I. világháború kirobbanásához vezető merényletig Ferenc Ferdinánd ellen. De korunkban is országoknak nemcsak vezetőségét változtatta meg, hanem életüket, sőt nemzetközi folyamatokat is, nagyobb mértékben John Kennedy meggyilkolása (Lövés, amelyet az egész világ meghallott címmel szól róla a krónika), kisebb mértékben az Indira Gandhi elleni merénylet.
Van azonban egy merénylet, amely új korszakot nyitott a világtörténelemben, olyan eseményeket indított el, amelyek húsz év után napjainkban az amerikaiak Afganisztánból való kivonulásával zárultak. Ma van az évfordulója ennek az eseménynek, amely nemcsak a történelemben jelent új korszakot, nemcsak a legtöbb áldozattal járó merénylet, hanem egy egészen új korszakot nyitott meg, az öngyilkos merényletek korszakát. Ez a 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokban elkövetett merénylet.
2001. szeptember 11-én 19 terrorista felszállt négy utasszállító repülőre. Késekkel felfegyverezve mind a négy gépet eltérítették. Közülük az egyik 8:46-kor becsapódott a New York-i Word Trade Center északi tornyába. A másik 9:03-kor a déli toronyba. A harmadik repülőgép 9:37-kor a Pentagon épületébe csapódott be. A negyedik gépet az utasok visszafoglalták, mire a terrorista a földnek vette az irányt, és a repülőgép 10:03-kor lezuhant. Ezzel a Capitoleumot (az amerikai kongresszus székházát) vagy a Fehér Házat (az elnök palotáját) akarták megtámadni.
Az első két repülőgép bevetése a világtörténelem legtöbb áldozatot követelő merényletévé teszi ezt az akciót. A becsapódás pillanatában az egyik becslés szerint 14 154, a másik szerint 17 400 ember tartózkodott az épületben. Közülük a tornyokban és a tornyok közvetlen közelében 2605 ember vesztette életét. (Több mint 90 ország polgárai voltak köztük. Mintegy kétszázan úgy vesztették életüket, hogy kiugrottak a toronyból. A mentési munkálatoknak 411 áldozata volt.) De a merénylet még később is szedte áldozatát: a tornyok összeomlásakor keletkező por halálos tüdőbetegségeket okozott. A Pentagonnak irányított repülőgépes merénylet 184 életet követelt.
Mint lenni szokott, a tornyok összeomlásával kapcsolatban mindenféle elmélet szárnyra kapott. Voltak olyan állítások is, hogy a tornyok nem a becsapódástól dőltek össze, hanem belülről robbantották fel őket. Ezen állítások szerint a hatóságok robbantották fel, hogy indokolják az Izraelnek nyújtott segítséget.
A szakértők azonban kimutatták, hogy a tornyok azért omlottak össze, mert a tűztől megpuhult az acélszerkezetük. (Az acél ugyanis 500 foknál megpuhul, márpedig a tornyok 800 fokos melegben égtek.) Különben is Oszama bin Laden dicsekedve bevallotta, hogy a merényleteket az al-Kaida hajtotta végre.
Ez a vallomás indította el a további fejlemények sorát. A merényletnek ugyanis borzalmas hatása volt az amerikaikra. Biztonságérzetük kapott sebet. Elképedtek, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges, valaki ilyen merényletet képes végrehajtani ellenük.
Az ezzel járó eseménysorozatnak csak egyik része, hogy eltökélt szándék lett: a merényletért meg kell büntetni az értelmi szerzőt, Oszama bin Ladent. Ahhoz azonban tíz év kellett, hogy megöljék Pakisztán területén. Addig azonban jött egy komolyabb bonyodalom.
Az amerikaiak megszállták Afganisztánt. Mert a tálibok nem voltak hajlandóak kiadni bin Ladent. Mint látjuk, húsz év kellett, hogy az amerikaiak kivonuljanak Afganisztánból. Mert kénytelenek voltak beismerni, hogy a terrorizmusnak nem tudtak véget vetni a megszállással. Ráadásul a kivonulás körüli bonyodalmak megmutatták, hogy az al-Kaida nem az egyetlen terrorszervezet. Jelentkezett az Iszlám Állam nevű terrorszervezet is, demonstrálva, hogy a terrornak nem lesz vége azzal, hogy a táliboknak átengedik a hatalmat. Nyilván tudták/tudhatták nemcsak azt, hogy az általuk teremtett rendszer nem maradhat meg, hanem a terrorizmus is marad.
Mert mondjon ki mit akar, a terrorizmusnak nem vetett véget az Afganisztánból való kivonulás. Már azért sem, mert a 2001. szeptember 11-ei akció azt is mutatta, ezzel a merénylettel új korszak kezdődik: az öngyilkos merényletek korszaka, amely a megrázó események sorozatát hozza magával.
Elméletben véget lehetne ennek vetni, ha pénzforrásuktól fosztanák meg a terroristákat. Mert ma ezek a források néhány szervezetet tartanak életben, profi emberekkel, akiknek élni kell valamiből. Azok aztán mindig találnak olyan embereket, akik hajlandóak vállalni a halált, csakhogy megbüntessék azokat, akik ellenségei a mindenható Allahnak.
Ma az a helyzet, hogy még a NATO-nak is van programja a terrorizmus leküzdésére, az öngyilkos merényletek megakadályozására. A nyugati államoknak ez a szervezete ugyanis programjába vette, hogy „megvédi a szövetséges nemzetek lakosságát, területét, infrastruktúráját és erőitm és együttesen harcol mindaddig, amíg szükséges a terrorizmus minden formája ellen”. De hiába, az öngyilkos merényleteknek nem vet véget az Afganisztánból való kivonulás sem.
