Irán ígéri: megbosszulja a területén működő natanzi atomközpont elleni támadást. Az akció az új urándúsító centrifugák ellen irányult és sikeresen végződött a hét végén, amikor (hivatalosan csak) áramszünet keletkezett. Ám az is lehet, hogy robbanás is történt, ami legalább kilenc hónapra fennakadásokat okoz a létesítmény munkájában. Az áramlekapcsolót azonosították, de Teherán szerint terrorcselekmény történt, amiért alighanem a Moszad a felelős.
Iránban azonosították azt a személyt, akit azzal gyanúsítanak, hogy vasárnap állítólag lekapcsolta a natanzi nukleáris létesítmény egyik részlegében az áramot, komoly zavart okozva ezzel az urándúsításban. A hatóságok közölték: megtették a szükséges lépéseket az illető letartóztatására.
Mások úgy tudják, hogy az áramkimaradást kibertámadás okozta, és robbanás is történt, ami legalább kilenc hónapig akadályozhatja az urándúsítást, s így az iráni atombomba előállítását.
A letartóztatás tényének tegnapi bejelentése előtt Irán azonban Izraelt tette felelőssé a Natanz közelében működő atomipari központ ellen végrehajtott kibertámadásért. Az iráni külügyminiszter ráadásul válaszlépéseket helyezett kilátásba. Mohammed Dzsdavad Zaríf kijelentette: megbosszulják a történteket. Előzőleg Ali Akhbar Szalehi, az iráni atomprogram vezetője terrorcselekménynek („nukleáris terrorizmusnak”) minősítette az ország központi részében, a föld alá telepített natanzi urándúsítóban keletkezett üzemzavart. Megüzente, hogy hazája fenntartja magának a jogot a válaszlépésre az elkövetők ellen.
Iránban sokan azt feltételezik, hogy a Moszad hajtotta végre az akciót az urándúsító program központi üzeme ellen. A gyanú szerint az izraeli titkosszolgálat hackerei romboló vírust juttathattak be a létesítmény számítógépes rendszerébe, s az így előidézett áramszünet vélhetően kárt okozott a szombaton beindított új, nagy teljesítményű urándúsító centrifugákban. Szokatlan módon az izraeli közszolgálati rádió is a Moszad számlájára írta a kibertámadást.
Izrael már korábban is megpróbálta megakadályozni, hogy Irán nukleáris fegyvert állítson elő. Teherán azonban tagadja, hogy ilyesmire készülne. Kezdettől fogva azt állítja, hogy nukleáris programja békés célú, és polgári, meg tudományos célból van szüksége a dúsított uránra. Ám sok ország ezt nem hiszi el. Már csak azért sem, mert az urándúsítással nemcsak a nukleáris erőművek működéséhez, hanem az atombombához szükséges hasadóanyag is előállítható.
Az atombombával hivatalosan nem, ám külföldi szakértők és kormányok szerint a valóságban igenis rendelkező Izrael attól tart, hogy Irán alkalomadtán bevetné ellene ezt a tömegpusztító fegyvert.
Ez a félelem egyik fontos oka annak, hogy Izrael évek óta igyekszik meghiúsítani az iráni nukleáris program katonai részét. Az utóbbi bő tíz évben próbálkozott már számítógépes vírussal, sőt egyéb módszerekkel is. Feltételezések szerint a Moszad szervezte és hajtotta végre azokat a támadásokat, amelyekben több iráni atomtudós vesztette életét. Nekik azért kellett meghalniuk, mert gyaníthatóan kulcsszerepük volt az iráni atomfegyver fejlesztésében. Tavaly nyáron pedig valami felrobbant a natanzi üzemben; az irániak szerint szabotázs történt, amely mögött sokan akkor is Izraelt sejtették.
Több szakértő is egyetért abban, hogy Irán nagyon közel jár az atomfegyverhez nélkülözhetetlen minőségű és mennyiségű urán előállításához (a natanzi központban).
Ennek lehetőségét 2015-ben még többhatalmi megállapodással (JCPOA) próbálták megakadályozni. A JCPOA egyebek mellett arra kötelezte Teheránt, hogy csökkentse urándúsító reaktorai számát, „gyenge” uránból pedig ne tartson többet 300 kilogrammnál, az araki nehézvizes reaktorát pedig tegye alkalmatlanná atomfegyverben is felhasználható plutónium előállítására. Atomprogramja korlátozásáért cserébe feloldották a szankciókat Irán ellen. A 2015-ben Irán, az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Németország, Oroszország és az EU által aláírt – kötelező nemzetközi jogi erejű, s az ENSZ részéről jóváhagyott – egyezményből azonban három évvel később Donald Trump amerikai elnök egyoldalúan kiléptette hazáját. Irán egy ideig még tartotta magát az alkuhoz, abban bízva, hogy a többi aláíróval együttműködve békén hagyják. Nem így történt, Washington szankciók sokaságát zúdította rá, romba döntve a közép-keleti állam – főként kőolajexportra épülő – gazdaságát, egyszersmind hasonló büntetésekkel fenyegetett meg mindenkit, aki együtt mer működni Teheránnal.
Válaszként a megbüntetett előbb meglebegtette, hogy a JCPOA-ban engedélyezettnél magasabb szinten is folytathatja az urándúsítást, vagyis szintén hátat fordíthat az egyezménynek. Később (2019 májusától) pedig fokozatosan fel is hagyott a szerződésben vállalt kötelezettségei jó részének a teljesítésével.
Az idén januárban – a titokban épített fordói atomlétesítményben – meg már hozzálátott 20 százalékos tisztaságúra dúsítani az uránt. A szombaton Natanzban üzembe helyezett új, és az eddigieknél korszerűbb, nagyobb teljesítményű (ámde a JCPOA által tiltott) 194 centrifugával sokkal gyorsabban tudna tiszta uránhoz jutni.
A vasárnapi incidens nagyon rosszkor jött, hiszen Teherán és Washington az utóbbi időben lépéseket tett a 2015-ös atomalku megmentése érdekében. Bécsben április 6-án már közvetett tárgyalások kezdődtek arról, hogy az USA milyen feltételekkel léphet vissza a JCPOA-ba, és miként lehet biztosítani az abban vállalt kötelezettségek végrehajtását.
Joe Biden amerikai elnök korábban azt üzente, hogy hazája akkor tér vissza a megállapodáshoz, ha Teherán betartja az abban vállalt kötelezettségeit. Irán azonban azt követeli, hogy először függesszék fel az ellene érvényes büntetőintézkedéseket.
